Új EP-vel, és tőlük jól megszokott minőségi klippel jelentkezett a hazai és nemzetközi dark szintipop színtér zászlóshajója, a Black Nail Cabaret. Február 5-én mutatta be az Árvai-Illés Emese és Árvai Krisztián alkotta duó legújabb kislemezes dalát, a Maelstromöt. Ennek kapcsán kereste meg őket kollégánk, Janurik János, hogy kicsit elbeszélgessen az alkotókkal.
A Covid-19-hez kapcsolódó előírásokat szigorúan figyelembe véve, távinterjúban válaszolta meg kérdéseit Emke és Krisztián.
– Magyarország – és tágabb értelemben véve az egész közép-kelet-európai blokk – mindig is erős felvevőpiaca volt a szintetizátor-alapú zenéknek. 1981-ben két teltházas koncertet is adott nálunk a műfaj alapkövének számító Kraftwerk, majd 1985-ben az akkor Nyugat-Európában már az első számú kedvencek között számon tartott Depeche Mode is színpadra lépett nálunk. A ’80-as évek végétől már visszajáró vendégeknek számítottak nálunk, és ezzel egy időben több hazai zenész is próbált az ő farvizükön elindulva ebből a sikertörténetből egy-egy szeletet kikanyarítani. A Bonanza Banzai majd a Dr. Beat és a Populär legénysége azonban – a nyelvi korlátok miatt – csak a magyar közönséget tudta megszólítani. Először talán a Neo duója volt az, akiknek sikerült ebből a szcénából a külföldi piacra is kikerülni, és nemzetközi színtéren is megmérettetnie magát. Ti mennyire tudatosan kezdtetek el bő tíz évvel ezelőtt angol nyelvű számokat írni? Volt annak valami különleges oka, hogy máig nem az anyanyelveteket használva komponáltok? Kiket tekintetek zenei példaképeiteknek?
Emese: – Igazából a kezdetektől fogva angol nyelven írtam a dalszövegeket, illetve angolra fordítottam a korábbi verseimet, amiket szövegként szerettem volna használni. Főleg angol nyelvű zenéken nőttem fel, a rádiókból és külföldi zenetévékből, valahogy automatikus volt, hogy angolul próbálkozom, még akkor is, amikor nem volt meg a nyelvtudásom, de igyekeztem dalszövegeket fordítani és kifejezéseket tanulni. Szerettem volna, ha a zenénk több emberhez eljut, és sokan megértik, miről énekelek. Zenei példaképeim a folyamatosan megújulni tudó művészek, mint Bowie, Prince, Björk vagy Madonna, zenei műfajra való tekintet nélkül. A kortársak közül is kerülnek elő olyan alkotók, akik sokszor eszembe jutnak, hogy „vajon ő most mit tenne”. Mindez nem csak zeneileg, de emberileg is.
Krisztián: – Aki mindig meg tudott lepni valami újjal az Martin Gore, de minden olyan zenészt szívesen hallgatok, aki kicsit egyedibb dologgal próbálkozik bizonyos műfajokon belül.
– Németország, és a skandináv államok a mai napig az egyik legerősebb rajongói bázisát adják a darkwave, goth, indusztriál és EBM zenéknek. Első nagylemezetekkel rögtön sikerült is itt élőben bemutatkoznotok, és azóta is szinte hazajártok ide fellépni. Melyik koncertre emlékeztek vissza a legszívesebben ebből az időszakból? Kikkel találkoztatok a műfaj külhoni nagyjai közül? Szövődtek-e művészi barátságok köztetek?
Emese: – Úgy gondolom, és ezzel Krisztián is egyetért, hogy a Camouflage előzenekaraként turnézni Németországban mindenképpen emlékezetes volt, és fontos időszaka a zenekarnak. Sokat tanultunk önmagunkról is. Lipcsébe valóban szinte hazajárunk, és mindig gondoskodnak róla, hogy igazán otthon érezzük magunkat. Remélem, mielőbb visszalátogathatunk majd! A legfontosabb barátság úgy gondolom mindenképp a Haujobb, Architect vagy a Liebknecht projektekből ismert Daniel Myer, akivel többször léptünk fel és dolgoztunk együtt, mindamellett nagyon kedvelem, mint embert, nagylelkű és segítőkész.
Krisztián: – Minden alkalommal lenyűgöz, hogy mennyire befogadó közönséggel találkozunk Németországban, akik kedvelik ezt az alternatív elektronikus vonalat. Németország az elektronikus zene bölcsője, valahogy félve viszünk új zenét egy olyan terepre, ami ennyire telített és „ínyenc”, hiszen nagyon sok művész utazik hasonló stílusban és nem tudhatjuk előre, milyen lesz a fogadtatás.
– Az albumaitok magánkiadásban, valamint külföldi kiadóknál kerültek megjelentetésre. Magyar részről nem volt érdeklődés a produkcióitokra, vagy mi miatt alakult ez így? A külföldi lemezlistákon melyik volt az eddigi legjobb helyezésetek?
Emese: – Magyarországon egy sokkal szűkebb réteg hallgat darkwave vagy synthpop zenét. Jóllehet a Depeche Mode-nak óriási rajongótábora van itthon is, de többször előfordult, hogy az érdekes, akár új előzenekarokat lehurrogtak a színpadról, mert ők csak a DM-re kíváncsiak. Ez sajnos nem csak koncerteken egyértelmű. Szóval, akik valami újat keresnek darkwave és synthpop téren, ők azért nincsenek annyira sokan, mint mondjuk más európai országokban. A kereslet pedig hozza a kínálatot kiadók terén. Van néhány független kis kiadó, amiket főleg zenészek üzemeltetnek, meg a mainstream. Nem gondolom, hogy sok esélyünk lett volna kiadni itthon zenét a szerzői kiadáson vagy saját lemezkiadón kívül.
Krisztián: – A legjobb eredményünk eddig talán a Pseudopop albumunk 2. helyezése volt a Deutsche Alternative Charts album listáján.
– „Gods Verging On Sanity” címmel tavaly májusban jelent meg utoljára albumotok, a Dependent Records-nál. Akkor már javában benne voltunk a koronavírusos őrületben, amiből azóta sem sikerült a világnak kilábalnia. Mennyiben befolyásolja mindez a jelenleg is készülő dalaitok hangulatát? Az új klip (Maelstrom) képi világa is napjaink Covid-19-cel átitatott történéseire utal, vagy tévednék?
Emese: – A dalok, ahogy a Maelstrom is, jóval a Covid előtt születtek. A dalok szerzése és megjelenésük között mindig van 1-2 év fáziskésés. A Maelstrom videójának ötlete már 2019-ben megszületett, és leginkább a klímaváltozás, illetve az arra való közömbös reakciók alakították ki a sztorit, illetve annak körülményeit. Viszont nem akartuk ezt fókuszba helyezni, inkább csak hátteret szolgáltat az emberi kapcsolatokra reflektáló történethez: szélsőségek találkozása, feminin és maszkulin energiák, béke és aktivitás. A következő album hangulatát illetve szövegeit biztosan befolyásolja majd. Komoly önismereti utazás történik éppen, a Gods Verging On Sanity után most ások kicsit lejjebb, és a következő album ezt fogja tükrözni.
– A most megjelent EP-tek ihletésénél A Maelström poklában című Poe novellára gondoljunk, vagy a legendássá vált ’85-ös norvég minisorozatra, az Örvényre? Vagy teljesen máshonnan jött az ötlet a dalhoz?
Emese: – Igazából egyik sem. A dal még Londonban született, ahol elég kompakt életet éltünk pici helyen. A stúdiólakásban egyszerre csak egyikünk tudott alkotni, míg a másik várt és elütötte az időt. 20 négyzetméteren két ember akaratlanul is összesúrlódik, erről a rejtett, ki nem mondott feszültségről szól a dal, illetve ennek hétköznapjairól, a hasztalan görgetésről a social medián, a frusztrációról, az önmagunkat másokhoz való hasonlításról… Címe nagyon sokáig nem volt. Mindenképp olyat akartam választani, ami kifejezi a gondolatok forgatagát.
– Az otthoni koncert-bejelentkezések ugyan kicsit kárpótolják a rajongókat, de bizonyára nektek is hiányoznak már az élő fellépések. Mertek-e jelen helyzetben előre tervezni, kaptok-e egyáltalán mostanában koncert-felkéréseket?
Emese: – Vannak lekötött koncertjeink, a Covenant turnét átrakták 2021 őszére ahol előzenekaruk leszünk a Torullal együtt. Ezt a turnét már 2020 márciusa óta tolják, és még mindig nem biztos, hogy idén megtörténik. Mi most jelenleg sodródunk az árral és olyan dolgokat tervezünk, amiket a jelenlegi helyzetben is meg lehet valósítani. Természetesen nagyon várjuk, hogy újra útnak indulhassunk, de az is biztos, hogy a „normális kerékvágás” már nem ugyanaz a normális lesz.
– Mit érdemes tudnunk az új EP-n megjelent remixekről? Mikor követi új album ezt a maxi-lemezt?
Emese: – A Maelstrom című dal az előző, Gods Verging On Sanity című albumon szerepel. Azért választottuk, mert szentimentális, ugyanakkor egyszerű és dallamos, az album dalai közül ez teszi leginkább a popot a dark popba. Az album verziót megvariáltuk egy kis csavarral, új dobokkal és plusz szintikkel amiket talán páran felismernek a koncertjeinkről. A Fixation mixet mi készítettük Krisztiánnal. A kulcs kifejezésekre fókuszálva csináltunk egy verziót, ami egy BDSM fantáziát narrál valahol egy klubban, a ’80-as években. Egy technoid remix is készült erre az EP-re a szintén magyar DJ és producer Man + Machine jóvoltából, aki amellett, hogy feltolta a bpm-et, igyekezett megőrizni a dal karakterét a vokálok felhasználásával és egy kis post-punk érzést belecsempészni gitárral. Ezen kívül felkerült egy új B-side dal is, a You Lessen: I Die. Ez 2019 óta türelmesen várt a sorára, amíg végre 2020 decemberében rögzítésre került. Remek párosítás, és bizonyos szempontból egy outro a Maelstrom dalhoz, a dalszöveg kvázi folytatja és visszhangozza azt, ahol, és amit a Maelstrom abbahagy.
Janurik János