A transzfóbok antikrisztusa vagy a szerelmi szabadosság nagykövete – Sam Smith karaktere ugyan megosztja az embereket, azonban tehetsége vitathatatlan. Az angol énekes a Sziget vasárnapi napján mutatta meg milyen is egy igazi nagyszínpados buli: látványos színpadi ruhaköltemények, twerkelő drag queenek, erotikus táncosok, szerelmes balladák és őrjítő slágerek – nem mindennapi vasárnapi misén jártunk.
Sam Smith hosszú utat járt be, amíg megérkezett a szívet tépő balladákat éneklő férfi imidzséből a mai, szexuális szabadosságot hirdető, sokak szerint megtestesült Sátán szerepéig. A tíz évvel ezelőtti In The Lonely Hour című debütáló albumon még olyan megszokott témákról énekelt, mint a megcsalás és a szerelmi csalódás, majd 2015-ben Oscar-díjat kapott a Spectre James Bond-film főcímzenéjéért. Az előadó tankönyvi sikersztoriját genderqueerként és nem binárisként való öndefiniálása kezdte árnyalni.
A magát egyaránt nőnek és férfinak érző előadót egyre több támadás érte a bulvársajtóban, ami lehet hozzá is járult ahhoz, hogy 2022-ben teljesen eldobja a kedves pasi szerepét és a német transznemű énekesnővel, Kim Petras-szal összehozza az Unholy-t. A Floria Sigismondi által jegyzett videoklipben egy példás családapa életébe kukkanthatunk be, aki egy nembináris szexklubban csalja feleségét, aki erről pontosan tud, csak a kényelem vagy saját kis titkai érdekében félrenéz. A társadalom álszentségét megmutató dal gigasláger lett, Smith pedig egyrészt a transzfóbok támadásainak első számú áldozatává, másrészt a nemi identitását szabadon megélő, önazonos – nem utolsó sorban baromi sikeres – előadóvá vált.
A Sziget Fesztivál vasárnapi napján a látványos show már a színpadképet elnézve garantált volt: egy meztelen emberi alak foglalta el az egész nagyszínpadot, a pőre testen graffitiszerű feliratok, a szabadság és szerelem forradalmának jelszavai. Pontban negyed 10-kor egy csapat táncos érkezett piros fáklyákkal a deszkákra, majd felcsendült a Stay With Me és Sam Smith erotikus rendőrként jelent meg platform cipőjében és ezüstösen csillogó szőrmével a vállán.
Az angol énekes, zenészei és táncosai között végig működött a kémia: összemosolygások, apró érintések és ölelések mutatták, hogy ők tényleg egy család, amit a zene és a szabadság szeretete köt össze. Smith őszinte mosollyal, néhol könnycseppet morzsolva a szeme sarkában tekintett a tömegre. Kiemelte, a show a szabadságról szól, így élvezzük és táncoljunk önfeledten. A szerdai Kylie koncert látványos közönségközönye itt mintha felolvadni látszott volna: a zsúfolásig telt sorokban kevesek nem énekelték teli torokból a refréneket, a kivetítőn sokan teljes meghatottságban csápoltak. Mondjuk a szerelmi szabadosságot hirdető előadó jobb választás volt a Szigetre, mint egy sokak számára már ismeretlen, a diszkó hőskorszakát idéző énekesnő.
Smith ruhakölteményei mellett most sem lehetett szó nélkül elmenni. A kezdeti, visszafogott fekete szerelést hamar egy óriási válltöméses estélyire cserélte, csillogó, lógós fülbevalójával egy igazi díva állt előttünk. Ezek után pillanatok alatt egy sötét, baseball sapkás kamionossá avanzsált, később táncosai hatalmas szivárványszínű szőrmekabátba burkolták. A lírai számokat követően érkeztek a bulisabb nóták: a Calvin Haris-szel közös Promises és a Desire, illetve a rádiós gigasláger, az I’m Not Here To Make Friends alatt mindenki ütemesen pumpált.
A színpadképben mindössze színes fényekkel játszottak, nem volt füst, sem pirotechnika, a tömeg mégis szinte extázisig jutott. A szexuális szabadosság jegyében hol egy drag queen lejtett fantasztikus táncot, de akadt bármiféle polgárpukkasztás nélküli leszbikus csók és twerkelés is. A záró Unholy alatt pedig Smith mintegy időkapszulába gyűjtötte botrányos művészetének esszenciáját: a Kim Petras-nak öltözött, bunkósbotos táncosok érzéki gyűrűjében fekete fűzőben, harisnyakötőben, ördögszarvas cilinderben, sétapálcával dirigálva vált a transzfóbok antikrisztusává.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter:
Képek: Máté Évi