Lassan 40 éve lesz, hogy három vagány chelmsfordi deszkás – név szerint Bon Harris, Douglas McCarthy és David Gooday – úgy döntött, hogy skateboardjuk nyűvése mellett valami más kreatív elfoglaltság után néznek, és becsatlakoznak az akkor dúló post-punk zenei mozgalomba, olyan előképek nyomdokain járva, mint a Killing Joke, a DAF, a Malaria és a Die Krupps. Minimalista zenéjüket militarista és totalitárius jelképekkel próbálták vizuálisan megjeleníteni, ebben volt segítségükre a negyedik tag, a csendestárs, Simon Granger.
A Mute Records-hoz való leszerződésükkel szinte egy időben lehetőségük nyílott az akkor már világsztár státusznak örvendő Depeche Mode-ot turnéra kísérni, rögtön két alkalommal is. A két essexi csapat tagjai között a mai napig tartó személyes barátság is fűződött, és a nálunk is kultikus szinti-rockerek 2010-ben ismét elvitték magukkal turnézni az Ebbet.
Az aktuális évtized és a vele együtt érkező világjárvány egy kis megtorpanásra kényszerítette a Nitzer Ebbet is, de most újult erővel indulnak neki a vén kontinensnek, és jó pár év kihagyás után Budapesten is fellépnek, április 30-án. Még a turné kezdete előtt válaszolták meg a velük baráti viszonyt ápoló Janurik János kollégánk kérdéseit. A koncertre való ráhangolódás elősegítéseként következzen tehát ez az exkluzív interjú.
– David, több mint két év telt el azóta, hogy utoljára Barcelonában találkoztunk. Egy remek klubkoncertet adtatok a Sala Apolo-ban, akkor még kvartettként (Douglas, Bon, Simon és te). Aztán tavaly késő ősszel és tél elején a zenekar ismét turnéra indult az USA-ban, de már Simon nélkül. Közvetlenül a turné elején Douglas sajnos egészségügyi problémákkal küzdött, és Bonnak kellett átvennie a frontember szerepét, hogy ne kelljen lemondani az összes koncertet. Milyen emlékeid vannak ezekről a furcsa bulikról?
David Gooday: – Az utolsó amerikai szakasz nagyon furcsa volt Douglas nélkül. Csak mi ketten voltunk a színpadon, ami persze teljesen más show-t eredményezett. Azt kell mondanom, hogy jól éreztem magam, mint mindig, de nem ezek azok a koncertek, amikért igazán lelkesedünk. Bon elképesztő volt, ahogy bevállalta a vokalista szerepét, és kiváló munkát végzett.
– Ráadásul nem kísérhetted el Bon-t Kanadába. Mi húzódott meg ennek a hátterében?
DG: – A kanadai show, amit nem csinálhattam meg, nagyon fájdalmas volt. A Newark-i repülőtéren ragadtam, és aztán meg kellett találnom az utat Detroitba, hogy másnap utolérjem a stábot. Mindez egy tíz évvel ezelőtt hozott ítélet miatt, de a kanadaiak mindig kényesek, ha a múltadról van szó.
– Az európai turnét el kellett halasztanotok, de tavasszal újra útra kel a zenekar, legalábbis trióban. Vannak olyan városok, ahol még nem léptetek fel ebben a felállásban, például Prága, Bécs, Varsó vagy Budapest. Jártál már turistaként az említett kelet-közép-európai városok valamelyikében?
DG: – Az egyetlen hely, ahol már jártam, az Bécs volt sok évvel ezelőtt az első Ebb-turnén.
– Azok, akik követnek téged a közösségi médiában, már tudják, hogy új anyagon dolgozol. Mesélnél nekünk erről néhány szót?
DG: – Az elmúlt néhány évben nagyon furcsa volt, hogy a Covid miatt nem tudtam Simonnal találkozni. De aztán vettem a bátorságot, és elkezdtem új anyagot írni. Nem igazán nevezhetem STARK-nak a produkciót, mivel csak a jómagamról volt szó, ezért úgy döntöttem, hogy a DTG álnevem alatt csinálok egy önálló projektet. Mindent, amit csináltam, élőben csináltam: nincs számítógépes trükközés, nincs szerkesztés, egyenesen a merevlemezre került minden. Amit hallasz, az már a végeredmény. Lesz néhány élő streamelés is a jövőben, és van egy új Bandcamp oldalam is.
– Veled is több mint két év telt el azóta, hogy utoljára találkoztunk, Simon. Akkor éppen a Nitzer Ebbet kísérted a mostanáig tartó turnéján, ahol alaposan átdolgoztátok a setlistet a korábbi koncertekhez képest. Sokkal elektronikusabb és táncorientáltabb bulikat játszottatok. Volt ennek valami köze a STARK-hoz, David Gooday-jel, való közös zenei kalandotokhoz?
Simon Granger: – Igen, volt. 2017/2018-ban beszélgettünk Bonnal, és megkért minket, hogy értelmezzünk újra néhány Nitzer Ebb számot a STARK live szettjeinek stílusában. Kiszedtünk néhány elemet, és inkább a basszusra és az ütőhangszerekre koncentráltunk. David egy hideg, nyomorúságos januárban nagyjából négy hét alatt összerakott egy sample-t, amin aztán folyamatosan dolgoztunk. Bonnak és Douglasnek is tetszett a koncepció, és végül ez képezte az élő szett új struktúráját. Bon és David folyamatosan finomítanak rajta, így a számok koncertről koncertre változhatnak.
– A zenész és DJ tevékenységed mellett még mindig végzel tervezői munkát is?
SG: – Igen, de korántsem dolgozom olyan nagy nyomás alatt, mint ahogy korábban néha előfordult. Általában csak baráti dolgokat csinálok, jelenleg Bon számára dolgozom a „Songs From The Lemon Tree” projektjén. Jó ezt csinálni, nagyon nyugodt kis meló. Igazából nem vagyok DJ, a STARK-kal ugyanis élő szetteket nyomunk. A formátumnak azonban van némi párhuzama a DJ-zéssel, ha jobban belegondolok.
– A barátnőd tehetséges fotós, aki a popszakmában is dolgozik. Inkább kritikusai vagy rajongói vagytok egymás munkájának?
SG: – Határozottan rajongok a munkájáért, először az OCTAVE ONE egyik képe miatt beszélgettünk, amit ő készített. Minden egyes képből, amit készít, sikerül kihoznia valamit. Ő is élvezi a grafikai tervezés folyamatát – szóval tényleg sokat tanulunk egymástól. Mindig van valami új a Nap alatt.
– Mivel töltötted az idődet a világjárvány alatt? Csináltál valami kreatív dolgot?
SG: – Szerencsésnek mondhatom magam, hogy otthonról tudtam végezni a főállású nappali munkámat. Jó volt minden nap sétálni, és kicsit elkerülni az embertömeget. Nagyon élveztem, mivel jobban szeretem a kevésbé hektikus környezetet. David segítségével összeraktam egy aprócska moduláris Eurorack rendszert, amit most is használok. Nagyon sokat segít, hogy egyben könnyű is. Kreatív pasiként hajlamos vagyok folyton fejben tervezni dolgokat – néha lesz belőlük valami, néha nem.
– Az európai turné – hosszú kényszerszünet után – április közepén indul. Melyik koncerteken veszel részt te is?
SG: – Ezúttal csak néhány fellépést vállalok, mivel munkahelyi kötelezettségeim vannak. Londonban leszek ebben a hónapban 26-án, Cornwallban a NIN-szel június 17-én, a M’era Lunán augusztus 5-én és talán lesz még egy másik, még meg nem erősített koncertem is.
– Douglas, te vagy a Nitzer Ebb frontembere – Bon néhány vokálozásától eltekintve – már lassan 40 éve. Még mindig élvezed ezt a szerepet?
Douglas McCarthy: – Imádom! Még mindig nagy örömömet lelem benne. Persze, Bon éneklését is élvezem.
– Régi barátod és zenésztársad, Bon a karantén ideje alatt a YouTube-ra posztolt különféle feldolgozásokat – amelyeket a kertjében lévő citromfa alatt vett fel Los Angelesben. És te mivel foglaltad le magad ebben a hosszúra nyúló „Corona-időszakban”?
DMC: – Bon, jómagam, és egy másik Los Angeles-i zenész egy új projektet indítottunk DRAG néven. Vendégként néhány más projektben is közreműködtem.
– Amikor tavaly év végén elkezdődött az amerikai turné, rögtön az elején egészségügyi okok miatt ki kellett hagynod a további fellépéseket. Mit gondolsz, Bon hogyan kezelte azt a kihívást, hogy téged helyettesítsen a koncerteken?
DMC: – Mivel éppen lábadoztam, nem voltam szemtanúja az előadásának, de ahogy hallottam, kiváló munkát végzett, és hálás voltam neki, hogy el tudta vállalni ezt a nem könnyű szerepet.
– Azóta újból jó formában vagy? A rajongók aggódtak érted és az egészségedért. Várod már, hogy visszatérj a színpadra és találkozz a rajongókkal?
DMC: – Sokkal jobban vagyok, köszönöm. Izgatottan várom, hogy nekivágjak ennek az európai koncertkörútnak. A próbáink remekül sikerültek, és mint mindig, most is nagyszerű reakciókra számítok a rajongóinktól.
– Nemcsak a Nitzer Ebb-bel, hanem a Fixmer/McCarthy projekteddel is újra aktív leszel. Ez egyben új számok felvételét is jelenti, vagy csak élő koncerteket a régi anyaggal?
DMC: – Lehetséges, hogy lesznek új FM trackek. A NE klasszikus dalok átdolgozott változataiból is összerakunk majd valamit, amit még Dave Gooday-jel kezdtünk el.
– Van olyan kedvenc dalotok a diszkográfiátokból, amit különösen szerettek élőben előadni? Tavasszal és nyáron számíthatnak majd a rajongóitok valamilyen meglepetésre?
DMC: – Megmondom az őszintét, én minden dalt élvezek a szettben, de bizonyos dalok – ez persze függ a közönség részvételétől is – egyszerűen tűzbe tudnak hozni.
– Hogy áll a „Lemon Tree” projekted, Bon? Felvettél azóta újabb feldolgozásokat is?
Bon Harris: – Két új dalt készítettem. Szándékomban állt felvenni a következő epizódot, mielőtt elutaztam Los Angelesből, de egyszerűen nem jutott már rá idő. A dalokat most fogom élőben debütálni a berlini Superbooth show-n, valamint a június 30-i Hotbox show-n Chelmsfordban – amit már nagyon várok!
– A tavaly év végi amerikai turné biztosan felejthetetlen marad a számodra. Szinte az egész turné alatt egyedül kellett uralnod a színpadot, és minden dalt egyedül énekelni vagy éppen kiabálni. Hogyan emlékszel vissza azokra az estékre most, néhány hónappal később? Élvezted ezt a hirtelen jött frontember szerepet?
BH: – Mindig is szerettem énekelni – de nem élveztem azokat a körülményeket, amelyek ezt szükségessé tették. Ez egy vészintézkedés volt, de mindannyian jobban szeretjük Dougot jó egészségben látni a Nitzer Ebb frontembereként. Mindent megtettem, hogy élvezetes műsort adjak a rajongóknak, természetesen van némi elégedettség érzetem is. Nagyon hálás vagyok, hogy a rajongók kielégítő ideiglenes megoldásnak találták a szóló-produkciómat. Most azonban visszatértünk a normális kerékvágásba, Doug erősebb, mint valaha – és ennek nagyon örülök.
– Hogy haladnak a turné előkészületei? Van már egy fix setlist, vagy még mindig dolgoztok rajta?
BH: – Nagyjából összeállt a setlist, de biztos vagyok benne, hogy útközben különböző variációkat fogunk majd kipróbálni.
– A Nine Inch Nails-szel is lesznek közös koncertjeitek. Kinek az ötlete volt, hogy Trent Reznor bandáját támogassátok? Szerintem nagy hatással voltatok rájuk azzal a zenei műfajjal, amit a ’80-as évek végén / ’90-es évek elején megalkottatok. Vagy ez véletlen egybeesés volt csupán? Esetleg ahhoz volt köze, hogy mindkét zenekar dolgozott Flooddal?
BH: – Flood mindkettőnkre nagy hatással volt, tehát ez egy közös pont. Annak a lehetősége, hogy a NIN előzenekara legyünk Clevelandben, az amerikai booking ügynökünkön keresztül merült fel. Azt hiszem, miután beleegyeztünk, a NIN-t turnéztató embereknek tetszett az ötlet, hogy fellépjünk néhány más koncerten is.
– Majdnem 40 év telt el azóta, hogy ti – fiatal, lázadó, zenészi ambíciókkal rendelkező chelmsfordi gördeszkások – színpadra léptetek. Mi az első dolog, ami eszedbe jut, ha visszagondolsz azokra az időkre?
BH: – Élvezem, hogy még mindig felismerem magunkban azt a szellemiséget és energiát, amit tizenéveseként képviseltünk. A szellem még mindig nagyon erős bennünk.
– Hogyan látod a Nitzer Ebb jövőjét? Csak nosztalgia zenekarként szeretnétek folytatni az élő koncerteket, vagy van még esély új anyagra is?
BH: – Bármi lehetséges. Azt hiszem, most Dougnak és nekem is vannak új zenei ötleteink, amelyek inkább új projektekhez illenek. Tovább fejlesztjük a NE élő show-t, változtatunk a hangzásán, így ez is folyamatos fejlődésben van, és nem csak egy statikus nosztalgia előadás. Szerintem bármilyen új termék a NE-től inkább a régebbi dalok frissített verziója lenne. Van néhány új ötlet a tarsolyunkban, ami alkalmas lehet a NE számára, szóval ki tudja? Ahogy mondtam – minden lehetséges.
Hogy mi mindenre lehet majd számítani április 30-án, az Akvárium Klub kistermében, az legyen egyelőre meglepetés! A Nitzer Ebb turné minden esetre április 15-én Zürichben elstartol, és reméljük, jó hangulatban érkezik meg majd hozzánk az EBM trió, hogy elektronikus talpalávalójával Budapesten is megmozgassa a kezeket és a lábakat!
(fotó: Hazel Hill McCarthy III, 2019)
© Janurik János