Kigombolt ingeket és vízzel locsolkodást ugyan nem kaptunk, azonban a Take That jelenlegi három tagja megmutatta, hogy továbbra sem váltak hakniprodukcióvá. Gary Barlow zongorán hozta a hősszerelmest, Mark Owen folyamatos kikacsintásokkal bohóckodott, míg Howard Donald két táncmozdulat között lelkesen majszolta a túró rudit – a brit szupercsapat élő időutazás keretében repítette vissza a közönséget önfeledt fiatalkorába.
Harmincnégy évet várt a haza közönség arra, hogy a Take That tiszteletét tegye Magyarországon. A koncert apropóját a 2023 őszén kiadott This Life című korong adta. Ennek ellenére, a megemberesedett brit fiúcsapat az új számok mellett nem szorította háttérbe a ’90-es és 2000-es évek gigaslágereit sem. A színpadkép meglehetősen letisztult volt: a feketeségből mindössze a dupla T logó és a fények tűntek ki, a kivetítőkön végig a tagokat mutatták. A döntés helyesnek bizonyult, hiszen a Budapest Parkba érkező többnyire negyvenes, ötvenes közönség egyértelműen fiatalkora idoljait akarta látni, nem pedig holmi összevágott videót. A színpadképből egyedül a session zenészek között elhelyezett lépcsősor tűnt ki, amit a három énekes magabiztosan épített bele az este koreográfiájába.
Az 1990-ben alakult fiúcsapat a világhírnév ellenére egy tízéves szünetet és több tag távozását is megélte. Gary Barlow, Mark Owen és Howard Donald produkciója azonban az évek múlásával Robbie Williams és Jason Orange nélkül sem vált cikivé. A nosztalgikus történelemidézés, a sokszor kikacsintásokkal tűzdelt tánckoreográfiák és az apró színpadi gegek mind működtek, a közönség lelkesedése sokszor teljes extázisig fokozódott. A negyvenes hölgyek másfél órára rajongó tinikké vedlettek vissza – a Gary által egy szál zongorán előadott, lírai A Million Love Songs alatt például egy mögöttem álló nő válaszolgatott kiabálva a dalszövegre, magát teljesen felajánlva az énekesnek. A produkciót ugyan Gary vitte végig a hátán, azonban törekedtek arra, hogy Mark és Howard is megkapja egy-egy szám alatt a nekik járó rivaldafényt.
A turné érdekes döntése, hogy a tagok a dalok közötti narrációban adtak gyorstalpalót a zenekar történetéről. Gary szintetizátorától indultunk, ahonnan minden elkezdődött, majd Manchesteren és a fekete, szegecses bőrdzsekiken keresztül az I Found Heavennel és a Pray-jel eljutottunk a világ meghódításáig. Abban azért volt valami instant röhögéskeltő, hogy meglett férfiak énekeltek tánckoreográfiákkal tűzdelt tinislágereket, azonban érződött az összekacsintás a közönséggel, sosem erőltették annyira a múltidézést, hogy az már kellemetlen legyen. Ezen felül kiemelendő, hogy a banda újabb szerzeményei önállóan is megállják a helyüket, a Take That sosem vált haknivá.
A feloszlás és a tízéves szünet utáni összeállást is megidézték egy rövid telefonálós geggel, bár akadt magyar rajongó, aki kevésbé volt elégedett az események múltbeli alakulásával és többször bekiabálta a deszkákról néha valóban fájóan hiányzó Robbie Williams nevét. A Patience gigasláger eredményesen hallgattatta el az elégedetlenkedőt, a tömeg az eseményeket operatőrként végigkamerázva andalgott a refrénre. A New York-i stúdiózás után születő The Flood, és három sold out turnét követően megérkeztünk a 2023-as Windows című szerzeményig, és itt véget ért az élő történelemidézés.
Az időutazós szál levezetéseként a három zenész egy kockás pléddel és fonott kosárkával pikniket rendezett a színpad elején. A csomagból magyar desszertek és alkoholos italok kerültek elő, az énekesek pedig jót nevetgéltek a szusszanásnyi időben. Gary hivatalosan is kedvenc desszertborának titulálta és gondosan félrerakta magának a kosárból előkerülő Tokajit, Howard lelkesen majszolta a túró rudit, majd mindhárman koccintottak a Budapest Park hivatalos sörével.
A rövid közjátékot követően az est főszereplői levetették fehér-fekete egyenszerelésüket, hófehér nadrágban és csillámló, csíkos ingben tértek vissza. A Relight My Fire őrületét követően a These Days összeborulása, majd a Hold Up A Light extázisa érkezett. A tagok az utóbbi szám alatt lementek az árokba és hatalmas lelkesedéssel osztogatták a pacsikat. A záró Rule The Word előtt Gary arra kérte a közönség tagjait, hogy telefonjaik vakujával varázsoljanak csillagos eget a színpad elé. A látvány önmagáért beszélt, így hazafelé a rajongók által nemes egyszerűséggel Take That-vagonnak keresztelt villamoskocsiban már senki sem hiányolta a korai kigombolt ingeket és a vízzel locsolkodást.
A koncert dallistája:
1. Greatest Day
2. Giants
3. Everything Changes
4. Shine
5. A Million Love Songs
6. I Found Heaven
7. Pray
8. How Deep Is Your Love? (Bee Gees feldolgozás)
9. Patience
10. The Flood
11. Get Ready for It
12. Windows
13. This Life
14. Relight My Fire (Dan Hartman feldolgozás)
15. These Days
16. Hold Up a Light
17. Back for Good
18. Never Forget
19. Rule The World
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
