Egy ideje már zajlik a brit zenekar nagyszabású búcsúturnéja, melynek budapesti állomására október 28-án került sor a Barba Negrában. A nemes alkalomból nagyjából meg is telt a csepeli szórakozóhely, a legendás – közel hat évtizede működő – zenekar pedig egy rendkívül energikus és színvonalas koncerttel hálálta meg az érdeklődést.
Az estet a skót Heavy Pettin vezette fel: a ’80-as évek elején indult banda a következő évtizedet nem érte már meg, egy szűk dekád alatt azonban három nagylemezt is készítettek, a debütáló korong munkálataiból pedig még Brian May is kivette a részét. Turnéztak ugyan pár nagy névvel, játszottak komolyabb fesztiválokon, az áttörés azonban nem jött össze. Snitt. 2017-et írunk már, a zenekar pedig úgy döntött, új felállással, újult energiával, múltidézés helyett a zene szeretetét előtérbe helyezve ismét színpadra áll.
2026-ra már csupán Stephen „Hamie” Hayman frontember maradt az eredeti csapatból, aki a mikrofonállványt nem kímélve, energiától telve vezényelte végig a koncertet. Hogy nem a múltra koncentrálnak, azt mi se bizonyítja jobban, minthogy a Barba Negrás bulira is javarészt friss, 2025-ben megjelent Rock Generation című lemezükről válogattak, a zenekar első korszakából pedig – ha hihetünk a setlistnek – csupán négy szerzemény került elő.
A csepeli szórakozóhely már rájuk is szépen megtelt, a skótok pedig tökéletes választásnak tűntek a bemelegítő szerepre: zeneileg is passzoltak, és ha túl sok újdonság nem is volt muzsikájukban, hangolódni pont jók voltak ezek a dalok a főhősökre.
Maga Bernie Shaw frontember is elismerte már a koncert elején, hogy 56 évet bizony nem könnyű egyetlen koncertbe foglalni úgy, hogy minden igényt sikerüljön kielégíteni. Talán nem túl erős spoiler elárulni, hogy a küldetés szépen összejött: kaptunk két dalt a legutóbbi, 2023-as Chaos & Colour lemezről is, de első sorban azért a ’70-es évek elejének klasszikus termését élvezhette a közel telt házas Barba Negra közönsége.
A név kötelez, a The Magician’s Farewell Tour elnevezésű körúton nem meglepő, hogy az 1972-es The Magician’s Birthday korongról került elő a legtöbb, összesen három dal, köztük a címadó szerzeménnyel. A monumentális dalban a mára már egyetlen eredeti tag, Mick Box ejtette ámulatba könnyed zsenialitással kirázott elképesztő szólójával a nagyérdeműt, öröm volt nézni! Akárcsak a többi zenészt – Phil Lanzon billentyűst, Russell Gilbrook dobost és Dave Rimmer basszusgitárost -, akik kiváló játékuk mellett mind-mind láthatóan átéltek és élveztek minden egyes hangot.
Mi pedig jó másfél órán át élvezhettük, ahogy elénk varázsolja a zenekar 56 év esszenciáját, melyet természetesen az Easy Livin’-nel zártak. Elnézve akár a zenekar, akár a közönség lelkesedését, talán még lehet szerencsénk egy hazai Uriah Heep koncerthez, ha mégsem, akkor a lehető legméltóbb búcsúnak lehettünk szem- és fültanúi.
Szöveg, fotók: Máté Évi
