Pár napja Máltán nyitotta fennállása 60. évfordulóját ünneplő turnéjának jelenlegi kanyarát a Scorpions, hazánkba pedig két év után tértek vissza: a jól megszokott Papp László helyett most az MVM Dome-ot vették be a német veteránok, előzenekar nélkül, telt ház előtt.
Személy szerint nem bánom, ha van mire hangolódni egy-egy kiemelt show előtt. Számos izgalmas formációt lehet megismerni így, bár az is sanszos, hogy a Scorpions közönsége már nem feltétlen az a korosztály, mely egy többzenekaros buli fénypontjaként akarja megélni kedvence fellépését. Így jelen esetben valljuk meg, valahol indokolt volt, hogy előjátszó nélkül léptek színpadra Klaus Meine-ék. Persze mit meg nem adnék, ha nem csak Vegas-i rezidenciájukra vinnék magukkal a Buckcherry-t! No de ennyit az álmodozásról, a hazai valóságba egyelőre nem férnek sajnos Josh Toddék, de szerencsére a Scorpions nagyon is.
Egy hangulatos, a zenekar hat évtizedének esszenciáját felölelő videós intró után hazatértünk (Coming Home, még ’84-ből), majd friss lendülettel tankoltunk is egyet a 2022-es Rock Believer legerősebb szerzeményével (Gas In The Tank) – nem véletlen, hogy ez az egy nóta maradt egyedül a setlist-en a legutóbbi korongról. A bandát hajtó üzemanyag azonban valahogy már nem volt az igazi. Hálás vagyok, hogy az elmúlt húsz évben több alkalommal is láthattam, ahogy szabályosan berobban a zenekar a színpadra, most azonban egy valami volt, ami nem csodáltam volna, ha egyenesen lángokra kap: a dobszerkó. Mikkey Dee olyan elementáris erővel és lendülettel ütötte a bőröket az első pillanattól az utolsóig, hogy könnybe lábadt az ember szeme a gyönyörtől.
Gyakorlatilag végig a Motörheadből jól ismert zenész vitte a hátán a bulit, persze nem csoda, a maga 62 évével majdhogynem egyidős a 61 éve alakult zenekarral, benne még bőven ott van a kraft. Elképesztő volt a játéka, de azért nincs mostanában Scorpions-koncert, ahol ne ugrana be, mennyire hiányzik James Kottak bájosan pimasz színpadi jelenléte – valószínű kevésbé volt bájos, amikor ki kellett rakni a zenekarból. Tudjuk, a r ‘n’ r nem egy tánc, hiába varratta gigantikus betűkkel a hátára, reméljük békésen kortyolgat épp valahol Lemmy és Ozzy társaságában.
No de térjünk vissza a még élőkre, a zenekarra, akik először pont 40 éve jártak hazánkban, szombaton pedig 12. koncertjüket adták nálunk. Baromi jól nézett ki a bokáig érő misztikus füsttenger, amiből szép lassan kisétált Meine az elején, az illúzió viszont gyorsan elszállt, amikor énekelni kellett. Nincs mit szépíteni, rettentő hamis volt, és többé-kevésbé az is maradt a koncert végéig. Megbocsájtjuk neki, mégiscsak egy rendkívül szerethető, lassan 78 éves legendáról beszélünk.
Szintén ezt a számot tölti be hamarosan Rudolf Schenker is, sajnos rajta is érezni, hogy kezd fáradni. Hogy is ne fáradna, 60 év r’n’r után, egyetlen alapítótagként a zenekarból! Voltak melléfogott hangok (hjajj, az a Still Loving You kezdés!), hamiskás gitárok, látványra mégis még mindig leköröz sok cipőnéző, jellegtelen fiatal zenészt. A karizma még ott van (szó szerint is, haha), különleges, megkerülhetetlen fazonja, sőt egyik alapköve ő a rocktörténelemnek, akit mindig öröm látni. Imádnivaló az olyan Doyle-féle körkörös pengetése, no meg a pózok, mi közben Matthias Jabs tolja a zseniálisnál zseniálisabb szólókat.
Jabs a maga 70 évével még piszok jó formában van, természetesen az elmaradhatatlan talk box is előkerült, és benne még érezni lehetett az elánt, a príma játék mellett. Az 59-et taposó Paweł Mąciwoda viszont mintha kicsit visszább vett volna a showmanségből, persze lehet csak a távolság nem adta most annyira vissza a tőle megszokott attitűdöt. Egy ülőjegy egy ilyen koncerten azért igazi büntetés tud lenni annak, akinek ott csörgedezik az ereiben a r’n’r, ráadásul úgy kongott végig a csarnok a 104-es szektorból, hogy a fal adta a másikat. De tényleg!
Mikkey mesternek azonban még ezen is sikerült felülkerekednie: a ritmusszekcióval startoló, fenomenális dobszólóba hajló New Visionnél még a pocsék hangzást is sikerült szétütnie! Ez igen! Ritkán látni, főleg egy ennyire populáris, számos slágerrel rendelkező bandánál, amit ez a szóló alatt: esküszöm, még a Winf Of Change-nél is jobban élte, éljenezte a közönség Dee mestermunkáját. Le a kalappal, de tényleg. Itt jött meg igazán a hangulat is, a következő Tease Me Please Me már nagyon ütött, majd újra elkalandozhattam egyik kedvenc városomban. 2019-ben jártam utoljára Vegasban, de ez a nóta a hozzá tartozó vizuállal mindig visszavisz kicsit lélekben abba az őrült, fényes forgatagba, amit úgy imádok.
Apropó Sin City, szeptember 17-étől a csapat ismét beköltözik majd a városba, és a Planet Hollywood Resort & Casinoban adnak koncerteket egészen október 3-áig, a már említett Buckcherry-vel. Bizony minden gyengesége ellenére baromi szívesen megnézném ott újra ezt a műsort, aminek zárására három dal maradt: a Still Loving You önmagában is egy szívszaggató dal, de mintha itt már tempóilag is meg-megcsúszott volna a zenekar, így az elénk tárt idő múlásának fájdalmával is meg kellett küzdenünk. Sebaj, szerettük, örültünk, hogy még egyszer hallhattuk ezt a klasszikust!
Ráadásnak két dal, és egy óriás skorpió maradt: utóbbit olyan látványosra sikerült megalkotni, hogy néha féltem, nehogy gigantikus ollóival egyszer csak felkapja valamelyik zenészt, de szerencsére megúszták, így a Blackouttal, majd az elmaradhatatlan finálé-himnusz Rock You Like a Hurricane-nal inthettünk búcsút a Scorpionsnak. Ahogy azt illik, a színpadi relikviákat még szépen szétszórta a banda, látható volt rajtuk a lelkesedés még ekkor is, és hogy mennyire imádják ezt csinálni. A cukiságfaktor kimaxolásáról pedig levonuláskor Schenker random mikrofonba sikítása gondoskodott, köszönjük!
Keserédes egy este volt ez, de ne felejtsük: „Rock And Roll Forever”!
A koncerten elhangzott dalok:
Coming Home
Gas in the Tank
Make It Real
The Zoo
Coast to Coast
Top of the Bill / Steamrock Fever / Speedy’s Coming / Catch Your Train
Bad Boys Running Wild
Delicate Dance (Matthias Jabs solo)
Send Me an Angel
Wind of Change
Loving You Sunday Morning
I’m Leaving You
New Vision (Bass/Drum solos)
Tease Me Please Me
Blackout
Big City Nights
Ráadás:
Still Loving You
Rock You Like a Hurricane
Szöveg, fotók: Máté Évi
(Fotóink a zenekar korábbi hazai koncertjein készültek.)
