Van valami különleges abban, amikor egy több mint négy évtizede együtt alkotó páros tagjai külön-külön indulnak új zenei kalandokra, miközben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak következő közös albumukon. Andy Bell és Vince Clarke számára ez szinte természetes állapot: az Erasure történetében mindig is egymást inspirálta a közös munka és az önálló alkotói szabadság.
2026 nyarán ismét ezt láthatjuk. Miközben javában készül az Erasure következő stúdióalbuma – amelyről mindketten bizakodóan nyilatkoztak, sőt már a lemez címéről is megkezdődtek az egyeztetések –, Andy Bell és Vince Clarke saját projektjeikkel is jelentkeznek. Első pillantásra két egymástól távol álló kiadványról van szó, valójában azonban ugyanannak a történetnek a két fejezetét olvashatjuk: két alkotóét, akik több mint negyven év után sem veszítettek kíváncsiságukból.
Vince Clarke egy különleges elektronikus projektben tér vissza
Az augusztus 14-én megjelenő Metanoia: Music From Therapy első látásra talán távol állhat az Erasure világától, valójában azonban szervesen illeszkedik Vince Clarke elmúlt éveinek alkotói útjához. A Songs Of Silence szólóalbum és az azt követő koncertsorozat is azt jelezte, hogy az ikonikus zeneszerző egyre nyitottabb az ambient, a kísérleti elektronika és a személyes hangvételű zenei együttműködések felé.
A projekt története egy londoni este után kezdődött. Vince Clarke 2023-as Songs Of Silence koncertjét követően Mat Smith, a Mortality Tables alapítója és Peter Fitzpatrick (Circuit3) hosszasan beszélgettek a mentális egészségről, a terápiáról és arról, milyen szerepet játszhat a zene az érzelmi feldolgozásban. Ez a személyes eszmecsere adta a Metanoia: Music From Therapy alapötletét, amelynek minden kompozíciója ezt a belső utazást járja körül.
Az album záródala, a tizenegy perces The Hope különleges jelentőséggel bír. Vince Clarke közreműködése nem csupán zenei szempontból fontos, hanem szimbolikusan is összeköti a projekt megszületésének történetét a kész művel. A szerzemény címe annak a londoni pubnak a nevét őrzi, ahol a koncert utáni beszélgetés során először fogalmazódott meg az album gondolata.
Egy alkotói kapcsolat, amely tovább épül
Számomra ennek a hírnek külön személyes jelentősége is van. Mat Smith-szel hosszú évek óta tartjuk a kapcsolatot, és a londoni Songs Of Silence koncert alkalmával személyesen is volt alkalmunk találkozni. Azóta is rendszeresen megosztja velem azokat a zenei projekteket, amelyekben Vince Clarke részt vesz, ezért külön öröm volt látni, hogy ez az együttműködés végül album formájában is megvalósult.
Ez ráadásul nem az első közös munkájuk. A 2024 júniusában megjelent The Engineer című jótékonysági kiadványban már együtt dolgoztak. A Mortality Tables kezdeményezése Mat Smith édesapjának állított emléket, miközben az Alzheimer’s Society munkáját támogatta. Vince Clarke a közel harminc közreműködő egyikeként csatlakozott a projekthez, most pedig a Metanoia: Music From Therapy révén ismét egy érzékeny, személyes hangvételű elektronikus produkcióban találkozik a nevük.
Mindez jól mutatja, hogy Vince Clarke számára ezek az együttműködések jóval többet jelentenek egyszeri vendégszerepléseknél. Olyan alkotói kapcsolatok ezek, amelyek közös értékekre, kölcsönös tiszteletre és a zene közösségteremtő erejébe vetett hitre épülnek.
A múlt új színekben tér vissza
Ha Vince Clarke új zenei utakat keres, Andy Bell ezúttal visszatekint pályafutásának egyik legfontosabb szólóalbumára. Nem nosztalgiából, hanem azért, hogy egy olyan lemez végre megkapja azt a figyelmet, amelyből megjelenése idején méltatlanul kevés jutott neki.
A 2005-ben megjelent Electric Blue Andy Bell első szólóalbuma volt, amelyen az Erasure énekese számos elektronikus zenei irányzatot vonultatott fel. A lemez hangzását elsősorban a Giorgio Moroder-féle diszkó, valamint az elektro és a house zene határozza meg, miközben végig megőrzi Andy Bell jellegzetes, könnyed dallamvilágát és karakteres énekstílusát. A kritikusok kedvezően fogadták a lemezt, kereskedelmi pályafutása azonban korántsem alakult szerencsésen. Az eredeti kiadó pénzügyi problémái miatt az album promóciója gyakorlatilag megszakadt, így az Electric Blue soha nem érhette el azt a közönséget, amelyet kvalitásai alapján megérdemelt volna.
Az elmúlt két évtized során a lemez fokozatosan kultikus státuszba került a rajongók körében. Több újrakiadás is napvilágot látott, de a bakelitgyűjtők számára mindeddig hiányzott az a kiadvány, amely méltó módon mutatta volna be ezt az időszakot. Ezt a hiányt pótolja most az Extended Blue, amely augusztus 28-án jelenik meg háromlemezes, színes vinyl kiadásban.
A jubileumi kiadvány nem egyszerű újranyomás. Az eredeti album mellett helyet kaptak rajta azok a B-oldalak és ritkaságok is, amelyek közül több most először kerül bakelitre. Az első ötszáz, a Lexer Music webáruházában előrendelő vásárló egy exkluzív bónusz CD-t is kap, amely a 2020-as háromlemezes CD-kiadás természetes kiegészítőjeként szolgál.
Két dal, két korszak találkozása
A jubileumi kiadást augusztus 14-én egy különleges 12 inches maxi vezeti fel.
A Love Oneself / Delicious nem egyszerű előzetes kislemez, hanem bepillantás Andy Bell alkotói folyamatába is. Az egyik legérdekesebb részlet, hogy a kiadványon nemcsak a Manhattan Clique vadonatúj remixei hallhatók, hanem Andy Bell eredeti demófelvételei is. Ezek még azelőtt készültek, hogy Claudia Brücken csatlakozott volna a projekthez, így a hallgató ritka lehetőséget kap arra, hogy összevesse a dalok első változatait a később ismertté vált felvételekkel.
Az ilyen apró részletek teszik igazán értékessé ezt a kiadványt a gyűjtők számára. Nem egyszerű jubileumi újracsomagolásról van szó, hanem olyan archív anyagokról, amelyek valódi betekintést engednek egy húsz évvel ezelőtti alkotói folyamatba.
Andy Bell húsz év alatt sem állt meg
Az Electric Blue megjelenése óta Andy Bell szólópályafutása legalább annyira sokszínűvé vált, mint az Erasure életműve. A Torsten-trilógiával bátran lépett ki a hagyományos popzene keretei közül. A zenés színház, a konceptalbumok és a kortárs előadóművészet világa új lehetőségeket nyitott számára, miközben hangja és dalszerzői érzékenysége új szerepekben is megmutatkozhatott.
Az ezt követő években remixalbumok, különleges együttműködések és kisebb projektek jelezték, hogy Andy Bell szólóelőadóként sem kíván egyetlen stílus mellett megmaradni.
A tavaly megjelent Ten Crowns azonban sok rajongó számára igazi hazatérést jelentett. A lendületes elektronikus popdalok ismét azt az Andy Bellt mutatták, akit az Erasure közönsége a legjobban ismer, ugyanakkor a lemez modern hangzása egyértelművé tette, hogy nem a múlt újrajátszásáról van szó. Az albumot követő sikeres turné azt is bizonyította, hogy Andy Bell önálló előadóként ma is képes megszólítani több generáció közönségét.
Az Extended Blue ezért jóval több egy jubileumi újrakiadásnál. Egy olyan alkotói korszak előtt tiszteleg, amelynek jelentőségét talán csak most, húsz év távlatából lehet igazán felmérni.
Két külön út – ugyanaz a szenvedély
Első pillantásra Andy Bell jubileumi újrakiadása és Vince Clarke közreműködése egy kortárs elektronikus projektben két teljesen külön történetnek tűnik. Valójában azonban ugyanarról mesélnek: két alkotóról, akik több mint négy évtizeddel az Erasure megalakulása után sem elégednek meg a múlt sikereivel.
Andy Bell szeretettel nyúl vissza első szólóalbumához, Vince Clarke pedig továbbra is kíváncsian keresi az új zenei együttműködéseket. Két eltérő út, amely ugyanabból a kreatív szemléletből táplálkozik.
Miközben a rajongók már izgatottan várják az Erasure következő stúdióalbumát, ezek a megjelenések azt bizonyítják, hogy Andy Bell és Vince Clarke külön-külön is ugyanolyan szenvedéllyel alkotnak, mint együtt. Talán éppen ez az Erasure több mint negyven éve tartó történetének egyik legnagyobb titka: a közös munka erejét mindig gazdagították azok az egyéni utak, amelyek végül újra és újra ugyanahhoz a ponthoz vezettek vissza.
Janurik János
