A Depeche Mode dalszerzője Cliff Damavandival és lányával, Johnnie Lee-vel közösen készítette el a Cross Whisper című felvételt, amelynek hátterében személyes élmények, a veszteség és a madarakhoz kapcsolódó ősi képzetek állnak. A decemberben megjelenő vinylkiadványon többek között ANNA, Regis és Pye Corner Audio remixei is helyet kapnak.
Valahol a kamaszkori újságkivágásaim között talán még mindig megvan az a kép, amelyen a fiatal Martin Gore látható az akkori ha jól emlékszem, labrador – kutyájával. A Depeche Mode dalszerzőjének állatok iránti szeretete tehát számomra már jóval azelőtt nyilvánvalóvá vált, hogy különféle állatok a szólóprojektjeinek címeiben vagy borítóin is feltűntek volna.
Nem is volt olyan meglepő, amikor 2021-ben megjelent a The Third Chimpanzee című EP-je: a harmadik csimpánz mellett más majmok is felbukkantak a dalcímekben, a borítót pedig az azóta elhunyt majom-művész, Pockets Warhol alkotásai díszítették. Gore ezúttal azonban a madarak felé fordult. A Cross Whisper kiindulópontját azok a feketerigók jelentik, amelyek a zeneszerző kertjében a veszteség és a gyász pillanatai előtt és után tűnnek fel. Egy személyes tapasztalat, amelyben a gyász, a misztikum és a madarakhoz fűződő ősi hiedelmek találkoznak – és amelyből Martin Gore ezúttal is a hagyományos dalszerkezeteken túlmutató elektronikus kompozíciót formált.
Amikor a madarak hírvivővé válnak
A Cross Whisper születésének története legalább annyira szokatlan, mint maga a zene. Egy baráti beszélgetés során szóba kerültek a megmagyarázhatatlan jelenségek és a halálhoz kapcsolódó személyes tapasztalatok. Gore ekkor mesélt arról, hogy több alkalommal is madarak jelentek meg a közelében, amikor egy hozzá közel álló ember vagy állat meghalt.
„Amikor az édesanyám meghalt, megjelent egy madár, és ugyanez történt, amikor a kutyám elpusztult. Amikor a macskám meghalt, egy madár berepült a házba, majd lement abba a szobába, ahol a macska aludt” – idézte fel Gore a történetet.
Egy másik alkalommal egy madár kitartóan kopogtatta a stúdió ablakát. Két nappal később értesült egy közeli barátja haláláról. Az ismétlődő élmények arra késztették, hogy elgondolkodjon a madarakhoz kapcsolódó ősi jelképeken és mítoszokon, valamint azon, vajon tekinthetünk-e rájuk hírvivőként vagy valamilyen közelgő esemény előjeleiként.
A felvétel nem próbál magyarázatot adni ezekre a tapasztalatokra. Sokkal inkább egy személyes történetből indul ki, amelyben a gyász, az emlékezés és az emberi képzelet találkozik. A madarak számos kultúrában kapcsolódnak az élet és a halál határvidékéhez; Gore élményei pedig újabb személyes réteget adnak ehhez a szimbolikához.
A harmadik csimpánztól a madarakig
Cliff Damavandi annyira megérintőnek találta a történetet, hogy szöveget írt belőle, amelyet Gore később megzenésített. Damavandi szerint Martin olyan elevenen mesélte el az élményeit, hogy nemcsak hallotta, hanem szinte át is érezte a történetet. Ez késztette arra, hogy szavakba öntse mindazt, amit a beszélgetés során érzékelt.
A zene ennek megfelelően nem egy hagyományos dalformát követ. Suttogó hangokból bontakozik ki, amelyek fokozatosan adják át a helyüket Gore szintetizátorainak. A vissza-visszatérő hangfoszlányok és a makacsul ismétlődő kopogásszerű zaj mintha magát a történetben szereplő madarat idéznék meg. A kompozíció így nem egyszerűen elmeséli az élményt, hanem hangokkal teremt köré sajátos, sejtelmes teret.
Gore legutóbbi önálló EP-je, a 2021-es The Third Chimpanzee szintén egy szokatlan gondolati kiindulópontból született. A cím Jared Diamond The Rise and Fall of the Third Chimpanzee című könyvére utalt, amely az ember evolúciós történetét és a csimpánzokkal való kapcsolatát vizsgálja. Gore öt elektronikus kompozícióban kutatta tovább saját, kísérletező zenei nyelvét.
A mostani felvétel kapcsán adja magát a játékos megjegyzés: a Depeche Mode dalszerzője a csimpánzok után ezúttal a madarak felé fordult. A két projekt természetesen egészen más témából indul ki, és nem is szükséges közvetlen kapcsolatot keresnünk közöttük. Ami mégis összeköti őket, az Gore kíváncsisága az emberi tapasztalatokon túli világok iránt, valamint az a szabadság, amellyel a hagyományos popzenei kereteken kívül dolgozik.
A The Third Chimpanzee inkább egy könyv által felvetett tudományos és evolúciós gondolatból indult ki, a Cross Whisper pedig személyes veszteségekhez, emlékekhez és a madarakhoz kapcsolódó ősi képzetekhez kötődik. Mindkét esetben egy ötlet válik a zene kiindulópontjává, amelyet Gore nem feltétlenül hagyományos dalszerkezetben, hanem hangszínekből, ismétlődésekből és atmoszférából építkező kompozícióban bont ki.
A Depeche Mode univerzumának következő generációja
Johnnie Lee közreműködése egy másik érdekes összefüggésre is ráirányítja a figyelmet: a Depeche Mode jelenlegi és korábbi tagjainak családjában több fiatal zenész is a saját útját járja.
Martin Gore idősebb lánya, Ava Gore a WeirdWolves nevű formációhoz kötődik, míg Dave Gahan lánya, Stella Rose saját zenei pályát épít. Vince Clarke fia, Oscar szintén zenei közegben mozog. Johnnie Lee most édesapja új felvételén hallható, de a Cross Whisper nem pusztán családi együttműködésként érdekes: a hangja szervesen illeszkedik a dal különös, lebegő atmoszférájához.
Ezek a kapcsolódások persze nem jelentik azt, hogy a fiatalabb generációnak a szülők zenei örökségét kellene továbbvinnie. Inkább azt mutatják, hogy a zene természetes része maradt annak a közegnek, amelyből a Depeche Mode tagjai érkeztek – és amelyben a következő generáció már a saját hangját keresi.
A popdal határain túl
A Cross Whisper kapcsán eszembe jut Vince Clarke 2023-as szólóalbuma, a Songs of Silence is. A Depeche Mode egykori alapítótagja azon a lemezen szintén eltávolodott a hagyományos elektropop világától, és visszafogottabb, sötétebb, ambient jellegű kompozíciókban gondolkodott. A két kiadvány természetesen különböző alkotói megközelítésből született, és nem érdemes túl közvetlen párhuzamot vonni közöttük. Mégis érdekes, hogy a Depeche Mode történetének két meghatározó dalszerzője időről időre olyan zenékben találkozik, amelyekben a hagyományos dalforma helyett a hangulat és a hangzás válik elsődlegessé.
Gore új felvétele ugyanakkor a Depeche Mode rajongói számára is tartogathat ismerős pillanatokat. Bár a klasszikus értelemben vett énekből nincs benne sok, a szintetizátorok karaktere, a sötét tónusok, a feszültség és a dallamok sajátos kezelése időnként nagyon is „depeche mode-os” érzést kelt. Nem egy újabb Depeche Mode-dalról van szó, hanem egy olyan önálló kísérletről, amelyben felsejlik az a zenei gondolkodás, amely Gore munkásságát évtizedek óta meghatározza.
Remixek decemberben
A Cross Whisper eredeti változata a Mute gondozásában jelent meg. A remixeket is tartalmazó, 12 hüvelykes vinylkiadvány 2026. december 4-én érkezik.
A kiadványon többek között a brazil techno-producer és DJ, ANNA, a brit techno színtér meghatározó alakja, Regis, a holland producer Vera Grace, valamint Pye Corner Audio, vagyis Martin Jenkins és boothnavy újragondolásai kapnak helyet. A lemez az eredeti kompozíció mellett annak elektronikus zenei továbbgondolásait is bemutatja, a techno felől közelítő alkotóktól a Pye Corner Audio-ra jellemző, kísérteties hangulatokig.
A Cross Whisper elsősorban nem a hagyományos értelemben vett dal, hanem egy személyes történetből kibontakozó hangulat. Olyan felvétel, amely nem feltétlenül azonnal tárja fel minden részletét, hanem időt kér a hallgatótól – és éppen ettől válik igazán érdekessé.
MG x CD + JL = Cross Whisper Tracklista:
A oldal
A1 Cross Whisper
A2 Cross Whisper (Regis’ Learn to See Mix)
A3 Cross Whisper (Vera Grace Remix)
B oldal
B1 Cross Whisper (ANNA Remix)
B2 Cross Whisper (Pye Corner Audio Remix)
B3 Cross Whisper (boothnavy’s Murmuration Remix)
Szöveg: Janurik János
Fotó: Travis Shinn
