Egy rendkívül súlyos estének néztünk elébe ezen a novemberi komor, esős őszi napon: november 10-én a svéd Monolord és a francia Mars Red Sky közös koncertje került megrendezésre a Dürer Kert nagytermében.
A 2013-ban alapított göteborgi Monolord a masszív hangzású doom metal alapjait ötvözi stoner és sludge elemekkel. A stílus igazi hazája természetesen Amerikában van, azonban Európában is egyre több hasonló stílusú bandát találunk. Közülük is az egyik legjobb a svéd zenekar, akik a legendás Relapse Records gondozásában megjelent legújabb és sorrendben a hatodik, Neverending című lemezükkel turnéznak Európában. Az előző Your Time to Shine lemezük nagy kedvencem volt, de az idén májusban megjelent friss albumuk is kiválóan sikerült.
Korábban mindösszesen egyszer láthattuk őket Magyarországon, 2016-ban, a régi Dürer Kert kistermében adtak egy fantasztikus koncertet, tehát ideje volt már egy újabb bulinak. Előzenekarnak ezúttal a bordeaux-i Mars Red Sky-t hozták magukkal. A 2007-ben alakult francia stoner és pszichedelikus rock trió is egyszer lépett fel nálunk, 2018-ban a Robotban láthattuk őket. Zenéjükben sokszor a doomba hajlanak a riffek és mellette légies és dallamos énekhang jellemzi őket.
A félig telt nagyteremben pontban 8-kor el is kezdődtek a koncertek. A franciák eddig összesen hat lemezt hoztak ki és ők is egy új lemezzel, az idén megjelent Stranded in Arcadia-val turnéznak jelenleg. Lemezbemutató révén nagyrészt a friss lemezről játszottak, kezdésnek az Arcadia tétellel nyitottak, melyet az előző lemezes Apex III követett.
A trió tagjai – Julien Pras gitáros/énekes, Jimmy Kinast basszusgitáros és Mathieu Gazeau dobos – láthatóan rutinos zenészek, akik élvezik a turnézást. Az énekes igazán egyedi hanggal rendelkezik, ami kiemeli őket a tucat stoner bandák közül, néhol kifejezetten popos dallamokat is hallhattunk tőle.
A Collector, Maps of Inferno, The Final Round számokkal a régebbi lemezek felé is elkalandoztak. Majd a Hovering Satellites és The Light Beyond képében az új lemezről érkezett két szám. Láthatóan sokan a közönség soraiból már ismerték őket. Szimpatikus módon külön megköszönték az európai turnémenedzsernek Jakab Zolinak, hogy itt lehettek az este. Zárásnak az első lemezes Strong Reflections-szel búcsúztak a színpadtól.
A lemezen és élőben is rendkívül jó hangzással bíró zenekar tagjai a kezdetek óta Thomas V. Jäger énekes és gitáros, Mika Häkki basszusgitáros, Esben Willems dobos, akik mellé ezúttal turnégitárosként a még súlyosabb hangzásért csatlakozott Per Wiberg is.
Kezdésnek az új lemez első számával, az Iodine-nel nyitottak, elsöprő lendülettel és gyilkos hangzással indult a buli, melyet a kedvenc lemezem, a Your Time to Shine két tételével, az I’ll be Damneddel és a The Weary-vel fokoztak. Kifejezetten szeretem a zenéjükben, hogy a súlyos lassú doomos témákra és riffekre lassan építkezve érkeznek meg a gyönyörű éteri, lebegős énektémák.
Fantasztikusan szóltak élőben a srácok, igazi lemezminőséget kaptunk, mely sokszor fordult át önfeledt jammelésbe is, láthatóan élvezték a játékot.
A színpad bal oldalán foglalt helyet az énekes/gitáros, középen teret engedve az este showmesterének, a finn kalapos basszusgitárosnak, a másik szélen pedig a turnégitáros játszott, míg hátul természetesen a dobos foglalt helyet.
A klipes You Bastard és Oozing Wound szintén az új lemezről érkezett, gyönyörű lassú témák és súlyos riffek váltogatták egymást. Külön kiemelném a dobos fantasztikus teljesítményét, kiváló alapokat hozott egész este. Az első lemezről az Audhumbla és a Empress Rising került be a setlistbe, a tonnás riffek valósággal megrázták a Dürer falait.
A finn basszer Mika volt az este showmanje, jellegzetes kalapjában a színpad közepén a hangszerét lóbálva, ugrálva élvezte az egész koncertet. A The Last Leaf és Larvae következett a No Comfort lemezes blokkból, mely igazi stoneres része volt a bulinak. A közönség végig nagyon lelkes volt, sokan kívülről tudták a szövegeket is és együtt énekelték az énekessel.
Utolsónak a Rust és az új lemez monumentális száma, az Inside a Collider zárta a 70 perces koncertet, amely roppant gyorsan eltelt.
Svédország és Göteborg garancia a jó zenére, és ezúttal sem csalódtak azok, akik ezen az estén a Dürer Kertet választották. A koncert után a merch pultnál még hosszasan lehetett beszélgetni, fotózkodni és dedikáltatni a frissen beszerzett CD-ket és bakeliteket a rendkívül szimpatikus és kedves zenészekkel.
Reméljük – és én biztos is vagyok benne -, hogy nem kell újabb 10 évet várni a következő hazai Monolord fellépésre. Szerintem egy igazán fantasztikus doom-stoner bulit kaptunk, melynek idén mindenképpen a top koncertek között van a helye.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi
