A New Fossils néven idén tavasszal debütált zenekar összetételét tekintve egy bonyolult matek feladványra hasonlít, tagjai ugyanis olyan zenekarokban játszanak együtt és külön is, mint a Mörk, a Mordái, a Deep Glaze vagy a Laiho. Ötletekkel tele vágtak neki a közös zenélésnek, és ha már így alakult, rögtön egy kiadót is alapítottak. A Morotva Records gondozásában megjelenő korong a könnyűzenéből érkező hallgatókat is könnyedén elkalauzolja a jazz szerteágazó világában.
Tulajdonképpen a véletlen, pontosabban próbatermük földrajzi elhelyezkedése szülte az öttagú szupergroupot, az összefonódásokat pedig már a tagok is nehezen tartják számon. Ahogy Szabó Dániel Ferenc (dob) emlékszik:
„Damjánnal a Mörkben, Marci és Pisti pedig a Laihoban játszik együtt. Varga Dani a Mordáiban játszik, de zenélünk még sok helyen együtt. Pisti velem, én Marcival, Damján Pistivel, Varga Dani Marcival stb.. lassan egy matek feladványt lehetne írni, hogy ki hány zenekarban játszik és mikor. A zenekari próbatermeink egymás mellett vannak, szóval sokszor találkozunk, és besegítünk egymásnak.”
A New Fossils különlegességét pedig pont ez a sokszínű zenei háttér adja meg, és ez érződik most megjelenő, cím nélküli, hétszámos bemutatkozó lemezükön is. Az albumon többféle stílus is helyet kap, amik hangzásukban mégis összekapcsolódnak. Van egy zenei textúra, ami összeköti a darabokat, hiába van köztük különbség. A dalok hangulatai és témái filmzenéhez hasonlóak, már-már himnikusak, amiket átsző az improvizáció és a klasszikus jazz hangszerek hangja mai játékmóddal és egy kis modern ambienttel keverve. Ahogy Szabó Dániel Ferenc összefoglalja:
„Ez a zene jó utazáshoz, álmodozáshoz, felhők nézéséhez vagy barangoláshoz, ugyanakkor nagyon sok apró részletet is tartalmaz, szóval ha figyelsz rá akkor tele van izgalmas zenei reakciókkal. ”
Gyányi Marcell (bőgő) hozzáteszi:
„Ebben az első anyagban sokféle hangulat van, amiket szerintem az köt össze, hogy lehet rájuk mozogni, ha valaki beérzi.”
És ha mindez nem lenne elég, a New Fossils olyan termékeny időszakát éli, hogy még idén ősszel érkezik a folytatás, ami ígéretük szerint egy sokkal urbánusabb album lesz, vagy ahogy egymás közt nevezik, „new yorkosabb”. Addig is hét dalon keresztül (köztük a már korábban megjelent The River Can Not Go Back, Idris és Outland) merülhetünk el különleges, a jazzt a könnyűzenei hallgatók számára is könnyen befogadható formára varázsoló debütlemezük világában, amelynek fizikai formátumú megjelenését ide kattintva támogathatjuk.