Sötétbe borult szeptember 14-én a Budapest Park színpada, ötödik korongjának bemutatóját tartotta a Lazarvs. A Blackest album dalait követően a régi slágerek is sorra kerültek, emellett először mutatkozott be az hazai metál színtér egyik legjelentősebb bandájának új felállása. Apácaégetés, vörös izzás, bölénykoponyák és denevérek – Lazarvs koncerten jártunk.
„Gyertek rock koncertekre, mert ez egy kihalóban lévő műfaj” – köszönt el közönségétől az Abigél. A budapesti grunge rock banda énekese nem is fogalmazhatott volna találóbban, már az előzenekarok alatt nyilvánvaló volt, hogy ma nem lesz teltház a Budapest Parkban. A kemény rock és a metál valahogy nem vonz annyi embert itthon, mint például egy habkönnyű magyar pop ikonocska vagy egy keményebb rap hős. Mindezek ellenére, az este előrehaladtával egyre nőtt az egy négyzetméterre jutó fekete zenekaros pulóverek és tetkók száma a színpad előtt.
A Lazarvs második előzenekara a zágrábi illetőségű She Loves Pablo stoner, groove rock banda volt. A zenekar komolyan vette a bemelegítést a főfellépő előtt, sorra jöttek a zúzósabb és a populárisabb számok, a háttérben pedig egy nyúl-rénszarvas reinkarnáció képe világított. Domagoj Šimek énekes Lazarvsos pólóban, néha már kissé pompon lányos imádattal konferálta fel a magyar zenekart: ha háromszor nem mondta el, hogy mennyire szereti a srácok zenéjét, akkor egyszer sem.
A zenekarok között számomra értelmezhetetlen módon, teljesen mainstream zenét nyomtak be. Kissé érthetetlen volt, hogy jön a kemény rockhoz a Green Day vagy a The Killers egy-egy slágere. Áron Andrisék fellépése is Anthony Kiedis és az RHCP laza Dani Californiáját szakította félbe. Amint felvillant a vörös Lazarvs logó, a tömeg egy emberként kezdett üvölteni és végre háttérbe került a pop-rock vonalas kitérő. Éles váltásként felcsendült a Satan is real country dalocska, majd még egy szám se ment le, de már volt a háttérben apácaégető videó, vörösben és bölénykoponyák árnyékában pompázó színpad. Esküszöm, még egy denevér is betévedt a színpad elé, de gyorsan tovább is állt. Lehet a pogó és a circle pit ijesztette el. Nem csoda, hogy a srácok egy „készen áll az egyház?” felkiáltással csaptak a húrok közé.
A Blackest album lemezbemutatója a keményvonalas rajongók bulija volt, ahol kevés ember akadt, akinek ez lett volna az első bulija. A fellépés első felében az új korong dalait nyomták el, majd ezt követték a korábbi Lazarvsos és Apey & the Pea-s albumok slágerei. Az új felállásban bemutatkozó srácok (szerk: Prepelicza Zoltán basszusgitárost a Dungaree soraiból ismert Balogh Attila váltotta) láthatóan élvezték a koncertet, Andris egy Heinkekennel a kezében még egy monológot is rögtönzött a rajongóknak két zúzás közti pihenőként.
„Ritkán engednek be a Parkba ilyen zenét, úgyhogy csináljunk egy szép nagy kört” – konferálta az énekes az utolsó nagy zúzást, természetesen kitérve a biztonságos pogózás kritériumaira a hölgyek és a csecsemők védelmében. Ezt követően végigzúzta az árkot, majd megcsókolta gitárját és lepacsizott az első sorral. A zárásban még egy boldog szülinapot éneklés is belefért Makai Laci dobos tiszteletére, aki az utolsó jointok elszívására bíztatta a közönséget a végső Pothead alatt. „Nem akarunk menni, de muszáj, mert jön a dizsi” – búcsúztak végül mosolyogva.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi