A Seafret brit akusztikus-folk duó története 2011-ig nyúlik vissza, amikor Jack Sedman és Harry Draper útjai keresztezték egymást egy open mic esten. A találkozást követően hamar közösen kezdtek zenélni, és együttműködésük három nagylemezt és világkörüli turnékat hozott. Az április 25-ei Dürer kertes koncertjük apropóján a tavaly megjelent lemezükről, az apaságról és a turnézás fáradalmairól kérdeztük Harry Draper gitárost.
– Pár napon belül kezdődik az európai turnétok. Milyen érzések kavarognak benned?
Harry Draper: – Még otthon vagyunk, de már alig várjuk, hogy elinduljunk. Ezt a turnét sajnos el kellett halasztanunk tavaly év végéről, mert a gyerekeim betegek lettek. Most már jobban vannak, így teljes gőzzel készülünk. Nagyon izgatottak vagyunk.
– Mit szeretsz legjobban a turnézásban?
H.D.: – Az utazást. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy láthatom a világot és ezt még a munkámnak is hívhatom. Minden város másmilyen. Például imádom Budapestet, jól éreztem ott magam, de teljesen más, mint Prága vagy Németország.
– Nem fárasztó egy- vagy kétnaponta továbbutazni egy másik városba?
H.D.: – Nagyon fárasztó, de megéled és megcsinálod. Nagyon jól kijön a csapat, ez sokat segít. Hozzá vagyunk szokva a fáradtsághoz, mivel évek óta csináljuk (nevet). Majd pihenünk, ha hazaértünk.
– Több alkalommal játszottatok már Magyarországon. Milyen emlékeid vannak az emberekről és a bulikról?
H.D.: – Csodálatos, hangos közönség vagytok, akik imádnak velünk énekelni. Emlékszem az első budapesti koncertünkön teljesen elképesztett a tömeg reakciója a zenénkre. Ez az, amit mindig várunk és ezért csináljuk az egészet.
– Eszedbe jut bármi vicces emlék?
H.D.: – Húúú, biztos sok volt, sokat szórakoztunk! (nevet) Mindenkinek más emlékei vannak, ez egy hatalmas tapasztalás. Minden koncert másmilyen, új emberek, teljesen egyedi élmény.
– A tavaly áprilisban megjelent új albumotok, a Wonderland címet viseli és átível a Seafret egész történetén. Honnan hová jutottak el szerinted?
H.D.: – A lemezt a Covid lezárásokkor kezdtük el. Először el akartuk halasztani az egészet, de aztán a kijárási korlátozások alatt rengeteg időnk lett, sose volt még ennyire szabad pár hónapunk. Amikor lefoglal a turnézás, nehéz az elmúlt időszakot végiggondolni és reflektálni rá, most viszont minden adott volt hozzá. Így szinte az összes dalt átitatja a nosztalgia. Különösen a Wonderland című dalt, ami gyerekkorunk gondtalan világába repít vissza. Olyan jó lenne visszatérni ide és újra átélni ezt az érzést. Emellett ez az első album, amin én vagyok a producer, így különösen fontos számomra.
– Hogyan zajlott az albumkészítés folyamata? Miben volt másabb, hogy te voltál a producer is?
H.D.: – Teljesen más volt, mint korábban, hiszen most nem tudtunk együtt lenni. Ültem a házam hátsó szobájában és készítettem a dalokat, majd küldtem át Jacknek, aki hozzátette a dalszövegeit. Már volt 6-7 majdnem teljesen kész dal is, mire végre találkozni tudtunk és felvettük a végső anyagot.
– Mik voltak a fő hatások a lemezen?
H.D.: – A visszatekintés és a nosztalgia. Vissza tudtunk tekinteni arra, hogy mit értünk el, mit tapasztaltunk és miken mentünk keresztül az elmúlt években.
– Melyik dal jelenti a legtöbbet számodra?
H.D.: – A Pictures, ami arról szól, milyen apának lenni, milyen az élet csodás pillanataiba kapaszkodni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy szülő lehetek.
– Milyen terveitek vannak az európai turné utánra? Mikorra várható egy újabb album?
H.D.: – Idén már nagyon sokat voltunk stúdiózni, úgyhogy amint vége a turnénak, folytatjuk. Jönnek az új dalok, az új zene. Hogy pontosan mikor, azt még én magam sem tudom.
– Mit várhatunk tőletek a budapesti koncerten?
H.D.: – Nagyon izgatottak vagyunk, mivel lassan egy éve nem turnéztunk. Úgyhogy már rajtra készen állunk, jó buli lesz.
Farkas-Hajdú Eszter