Érzelmes dalaival könnyeztette meg a Dürer Kert közönségét csütörtök este a Seafret. A brit indie rock duó stand up-os gegekkel, örömzenéléssel és nagyon szerethető szerénységgel pótolta a tavaly betegség miatt elmaradt lemezbemutató bulit.
A bulit Hangácsi Márton vezette fel egyszemélyes produkciójával. A fellépésen nagyon jól szóltak az angol nyelvű dalok, a magyar nótáknál azonban kissé mesterkéltté vált az ének. A zenész gitárja mellett loop pedállal idézett a színpadra egy komplett zenekari hangzást. A karrierjét utcazenészként kezdő srácot simán hallgatnám minden nap munkából hazafelé a Nyugatinál, azonban egyedi hangjával a mostani deszkákon sem volt egy elveszett ember.
A bő egyórás koncert gerincét az új lemez dalai adták, rögtön az érzelmes See, I’m Sorry-val robbantak be, majd jött a Had Enough és a Made Of Love. A dalok között Harry lelkesen cserélgette gitárjait, a hangolások rövid technikai szüneteit pedig Jack igyekezett poénokkal kitölteni. Az énekes hol Harry-t piszkálta, hol pengetőt kért társának a közönség soraiból, de a helyszínt is megdicsérte, milyen menő. A közönség vevő volt az interakcióra, pár Yorkshire-i is bekiabált a bandának. „Mindig van valaki Yorkshire-ből a koncerteken” – reagált nevetve az énekes. Amúgy a nézőtéren a magyar rajongók mellett tényleg számottevőek voltak a helyi brit expatok.
Jackből és Harryből csak úgy áradt a zene iránti alázat. Meglepően szerethető volt a produkció és annak tálalása, mintha még maguk sem hinnék el, hogy zenéjükkel turnézhatnak és több száz ember kíváncsi rájuk. Az új dalok mellett a korábbi két lemez ismertebb számai is terítékre kerültek: lelkesen kamerázta mindenki telefonjával a Be My Queen-t, majd andalgott a Running Out Of Love alatt. A srácok az új lemez legnagyobb slágerével, a Wonderland-del, a régebbi Atlantis-szal, majd egy nagy közös videózással búcsúztak.
A Harry Draperrel készült interjúnkat ITT olvashatjátok.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Képek: Máté Évi
