Pár hónapja kaptunk már egy adag sikolyt és rózsát, amikor a The Rose koncertezett hazánkban, és ugyan ez alkalommal nem Ázsiából, hanem a bűnök városából, Las Vegasból érkezett pár fiatal srác, hogy meghódítsa Budapestet, a képlet most is hasonlóan alakult. Virágokkal és hatalmas hangerővel várták kedvenceiket a rajongók csütörtök este a Barba Negrában, amikor is negyedszer lépett fel Budapesten a Palaye Royale.
A 2008-ban alakult brigád – ami ekkor még egy darabig Kropp Circle néven futott – az utóbbi években elkényeztette hazai rajongóit: 2022-ben az Akváriumban és a Szigeten is játszottak, tavaly pedig a Barba Negrát rakták csurig, ahova május 30-án tértek vissza. Tették mindezt annak a Halflives-nak a társaságában, akik alig bő két hónapja léptek fel a Dürer Kertben.
A 2016-ban alakult, eredetileg olasz, de immáron Párizsban székelő formációt hivatalosan két csaj, Linda Battilani gitáros-énekes, valamint Gloria Simonini dobos alkotja jelenleg, hozzájuk társul turnézenészként Enrico Tosti basszusgitáron.
Gyakran hálátlan feladat az előzenekaroké, főleg, ha fiatal lányok hada vár rózsákkal a kezében türelmetlenül egy-egy fő produkciót, most azonban rendkívül lelkesen fogadta a közönség a bemelegítő triót: ha kellett, együtt énekeltek vagy mozogtak velük, és láthatóan élvezték a koncertet.
Az eddig négy EP-vel rendelkező csapat dalai ugyan nem hagytak mély nyomot bennem – a legemlékezetesebb pillanatokat a My Chemical Romance Welcome To The Black Parade-jának szépen letisztult átdolgozása nyújtotta –, mégis egy rendkívül szimpatikus csapatot ismerhetett meg, aki korán érkezett, és nem találkozott még a Halflives-zal.
Az első pillanattól kezdve ingerek hada zúdult a nagyérdeműre: a közéjük csapódó zenészek mellett hamar szikrákba borult a színpad, de arra se kellett sokat várni, hogy előkerüljön egy vízipisztoly, amivel készségesen locsolta Leith az embereket.
Kifejezetten cuki ötlet a mobilfények elé tartott piros szívecske, amitől hirtelen egész bensőséges hangulatba fordult a koncertet amúgy végig jellemző őrület, amikor a frontember leült a zongora mögé az első ráadásdalra, a Lonely-re. Remington ekkorra már a VIP szekciót is megörvendeztette jelenlétével, s míg balkezes gitáros testvére maradt saját hangszerénél, másik fivére – a zenekart ugyanis hivatalosan három testvér alkotja, őket erősíti élőben Andrew Martin és Logan Baudean a színpadon – előszeretettel avanzsált frontemberré vagy épp basszusgitárossá dobosból egy-egy dal erejéig.
Zeneileg ugyan hol egy kis Listen To Your Heart utánérzet, hol némi Placebo-hatás volt érzékelhető, és valahogy a srácok szerzeményei sem azok, amiket még napokig dúdoltam volna a buli után – bezzeg az a fránya Stones! –, élőben mégis jól működtek a dalok egy ilyen látványos és energikus produkcióval karöltve.
A koncerten elhangzott dalok (forrás: Setlist.fm):
Off With the Head
Black Sheep
You’ll Be Fine
Fucking With My Head
No Love in LA
Just My Type
Broken
Paranoid
Dead to Me
Little Bastards
Dying in a Hot Tub
Fever Dream
Ráadás:
Lonely (zongora intro)
Mr. Doctor Man
Szöveg, fotók: Máté Évi
