Ganxsta Zolee és a Kartel neve még azoknak is ismerősen cseng, akik nem feltétlenül élik a gengszter rap világát. Döglégy Zoli karaktere kész nemzeti anti-hőssé avanzsált az elmúlt évtizedekben, a Kartel pedig egyet jelent a balhék, a bulik, a testvériség és a káromkodások cifra világával. A zenekar 30 éves jubileumát egy telt házas Aréna előtt ünnepelte, ahol a jól ismert, oszlopos tagok vadulása és ökörködése mellett a fiatalabb generáció bevonása mutatta meg a korosodó rosszfiúk lágyabb énjét.
Az este felvezetésében DJ Gerysson pörgette a lemezeket, majd Curtis és Essemm vette át a terepet egy félórás, régi sulis rappel. A talpig feketébe öltözött páros hozta a kötelező köröket: Curtis rögtön Újpestezett egyet, kiabáltatták a Kartel-bulik kötelező három elemét, a pezsgő-kaviár-kurvák szentháromságot, majd Essemm Tomi – ugyan a még a színfalak mögött melegítő Siska Finuccsi nélkül – előadta a Kevesek vagytokat. Essemm bevallottan Ganxsta-szövegek átiratával kezdte gyerekként a rappelést, így jól passzolt hozzá a felvezető „én azt mondom, Döglégy, ti mondjátok, Kartel”-skandáltatás is.
A Ganxsta Zolee és a Kartel rosszfiúkhoz nem illő pontossággal, fél 9-kor indította a bulit. A Szakértők és faszos gádzsik klipjének vetítése, majd a közönség soraiból kisebb röhögést kiváltó Nemzeti Kultúrális Alap logója és Harsányi Levente konferálása után gengsztereket idéző kabátban cammogtak a színpadra. Gyorsan lekerült a plusz réteg és érkezett a szolid pirotechnikával megspékelt Telepi gyerekek, majd Ganxsta egy machetével hadonászva pörgette le a Balhé leszt. A buli a jelenlegi felállásban indult, majd sorra érkeztek a régi Kartel-tagok. A telt házas Aréna messzebbi pontjairól néha bajosan lehetett beazonosítani, ki érkezik a színpadra, ám szerencsére Zolee a számok közötti átmenetben mindig konferálta a következő történést.
Jött Steve, majd az őszülő OJ Sámson adta át teljes átéléssel az OJ Bondot. A dalok között a tagoknak a színpad hátsó felében kialakított bárpultnál akadt szusszanásnyi ideje. Többnyire klipeket játszottak be a kis szünetekben, de Csőre Gábor és Janklovics Péter tolmácsolásában fennkölt szavalattá magasztosult a Ki a fasza gyerek című klasszikus is. A közönség teljes átéléssel üvöltötte a sorokat mind a szavalat, mind az utána következő élő előadás során. Hatalmas ováció fogadta Lory B-t, majd Dopeman is hatalmas üvöltést zsebelhetett be az Indul a menettel, majd adott további muníciót a közönség megőrüléséhez a őrjöngő Bérgyilkossal. Ganxsta ezalatt jó érzékkel a háttérbe vonult, teret adva a többi tagnak.
A rosszfiús kötelező körökben félmeztelen nő vonaglott a kivetítőn, táncoslányok rázták a Stricik és kurvák alatt, illetve pörgött a háttérben fegyverpárbaj és gettókat idéző házsorok is. Ennek ellenére, több alkalommal bukkant elő a korosodó rosszfiúk vajszíve: Siska Finuccsi többször szólt ki meghatottan a közönségnek, a régimotoros “öregek” mellett pedig teret kapott a fiatalabb generáció. Ganxsta 17 éves lánya, Zoé bukkant fel gitárjával a Néhány jó dolog alatt, emellett Big Daddy fia, Kalmár Boti billentyűzte végig az estét. A fiú nem mellesleg az Ivan & The Parazol oszlopos tagja, így nem véletlen, hogy a Route 66 alatt maga Vitáris Iván ugrott be Nagy Edmond helyére és robbantotta fel a deszkákat. Az énekes megszokott piros öltönyében ugyan kicsit kilógott a gengszterek közül, azonban csodásan működtek a dal alatt az energiák.
A zárásban megidézték Orsi 90-es évekbeli, klasszikus Ha lemegy a napját, ahol Ganxsta előadta legmainstreamebb verzéjét. Ezt követte az integetős, énekeltetős Keleti Oldal, Nyugati Oldal, majd egy fegyverpárbajos videóval felvezetett A Jó, a Rossz és a Kartel dallamai. A záró Boom A Fejbe! alatt mindenki feljött a színpadra, és ez a pár perc tökéletes esszenciája volt az elmúlt évtizedeknek. A közönséget elnézve, harminc éven innen és ki tudja még hány éven túl, Vatos Locos mindörökké.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Hetessy-Németh Tünde
