Egy öt évtizedes karrier nagy slágerei, rögtönzött színpadi divatbemutató, százhúsz százalékon pörgő zenészek és egy folyamatosan viccelődő ikon – első, egyben utolsó budapesti koncertjét adta szerdán Cyndi Lauper, ahol megmutatta, hogy a vidám bolondozás mellett tökélesen elfér a sokszínűség ünneplése, valamint a harc a nők egyenjogúságáért.
A Girls Just Wanna Have Fun búcsúturnén számos vendégelőadót szerveztek: az amerikai állomásokon többek között Elle King, Gayle, Tones And I fordult meg előzenekarként, azonban az európai állomásokon előre nem kommunikálták a bemelegítő produkciót. A találgatást a koncert előtt pár nappal oldották fel, így a budapesti állomáson a szintén amerikai Tracy Young izzította a deszkákat.
A Grammy-díjas producer DJ-szettje azonban inkább hasonlított egy faludiszkóhoz, ami stílusában egyáltalán nem passzolt Cyndi Lauper vagányabb stílusához. A közönség első sorai ennek ellenére megmozdultak a remixekre, különösen Sia Bulletproofjára és Lauper Time After Time-jára. Tracy aranyosnak mondható módon elmutogatta a dalszövegek sorait, sokat integetett és grimaszolt, majd a közel félórás szett végén hóna alá csapta kis fekete táskáját és ledöcögött a színpadról.
Az átállásban lemezről játszottak dalokat, a kivetítőn pedig az est főszereplőjének dalszövegei pörögtek. Kilenckor egy rövid, korai évekből összeállított videó után, konfettiesővel robbant a színpadra az énekesnő, szuggesztív karizmája és üdítő humora pedig egy pillanatra sem engedte lazulni a tömeg figyelmét. A She Bop alatt még egy furulya is került az ezüstös, vaslady kosztümben és torzonborz, kék parókában éneklő Lauper kezébe. A turnéra 2 vokalista, 2 gitáros, 1 billentyűs és 2 dobos kísérte el, köztük Gloria Estefan lánya, Emily Estefan.
A hetvenes éveit taposó énekesnő fáradhatatlanul kereste a kapcsolódást a meglepően szellős tömeg tagjaival, hol telefonos fordítóval bénázott, hol a város szépségét és a magyar zene Amerikáig ívelő hatását emlegette, hol gyermekkori emlékeiről és gyökereiről mesélt. A Prince-feldolgozás When You Were Mine sötétben villódzó robottánca után, egy rövid instrumentális intermezzót követően, Lauper fehér ruhában bukkant elő a kivetítő mögül. Az I Drove All Night alatt ez a lepel mintegy vászonként is működött, a felemelt anyagon autók és fények jelentek meg.
A dalok között jellemzően hosszabb-rövidebb szusszanásnyi időt hagytak a zenészeknek. Ezt instrumentális részekkel, videóbejátszásokkal vagy vicces sztorizásokkal töltöttek ki. Más koncerten talán túl sok lett volna a megszakítás, de az énekesnő karizmája és hiányában zenészei friss lendülete folyamatosan fenntartotta a feszültséget. Lauper például kiemelte, hogy egyáltalán nem jó ötlet romantikus viszonyba bonyolódni menedzserünkkel, csakúgy mint vezetni tanulni a férjünktől. Majd mesélt Allee Willis-szel közös új zenei korszakáról, ahol a Who Let in the Rainhez hasonló dalokkal került közelebb ahhoz az üzenethez, amit magában hordoz és át szeretne adni az embereknek.
A komolyabb, Queens-i gyerekkoráról szóló történetek és dalok, mint például a Sally’s Pigeons vagy a nők polgári jogainak előmozdítását hangsúlyozó Frankie Laine- és Wanda Jackson-feldolgozás I’m Gonna Be Strong és Funnel of Love mellett ugyanakkora teret kapott a bolondozás. A banda örömzenélését például a színpad alól előmászva, egy karikatúrába illő sárga parókában és fodros, piros miniruhában szakította félbe. Ezt követően, a fémdetektoros ellenőrzéseken biztos elbukó mellénnyel a nyakában mutatta be zenésztársait.
A divat és a csillogás mindig fontos volt Lauper számára, ki is emelte, hogy a búcsúturnéra két divattervező, köztük Christian Siriano darabjai közül válogatott. Az átöltözést többnyire a színfalak mögött oldották meg, azonban a Sisters of Avalon előtt videón követhettük, ahogy hátul épp púderecsetet vagy ennivalót tolnak a folyamatosan beszélő énekesnő arcába. Emellett akadt, hogy a közönség előtt váltott ruhát, viccesen kiemelve, hogy senki nem fog olyat látni, amit nem tud elfelejteni.
A záró blokkban felcsendülő Time After Time alatt telefonok vakuját kapcsoltatta fel, majd együtt énekelte az emberekkel a klasszikus refrént. Majd viccesen elmesélte divattervezője reakcióját arra kérdésre, hogy mi lesz a ruhákkal, ha ő teljesen beleéli magát a rock’n’rollba és a színpadon fetrengene. Siriano erre csak azt felelte, hogy „a melegek a drámát akarják”. Az énekesnő nem is hazudtolta meg magát, a The Brains-feldolgozás Money Changes Everything alatt a deszkákra vetette magát és vokalistái legyezgették.
A háromszámos ráadásba Lauper újra megmutatta, hogy hetvenes éveiben sem veszített semmit vagányságából: a Shine sorai alatt az emberek között sétált ki a küzdőtér közepén kialakított kisszínpadra, majd egy színes sálat lebegtetve adta elő a True Colors-t. Az LMBTQ-közösség himnuszának is tekintett dal után hozzátette, nem lehet kitörölni a DNS-ünkből a sokszínűséget. Ezt követően, Yayoi Kusama japán művész közreműködésével fehér alapon piros pöttyökbe borult a színpad és tarka esőköpenyekbe burkolózva adták elő az ikonikus Girls Just Wanna Have Funt.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Mobilos fotók: Novák Lilla, Máté Évi
