A megszokott, ezerrel pörgő slágerek mellett furcsa csavarként Ozzy Osbourne-t és a Beatlest is elhozta az MVM Dome színpadára a kaliforniai Offspring. A Budapestre hét év után visszatérő kaliforniai pop-punk banda bulija előtt a Simple Plan tartott sulis osztálytalálkozót.
Már a koncerthelyszín felé gyalogolva sűrű tömegben haladtunk az esemény helyszíne felé, ahol rendkívül sok külföldi rajongót lehetett felfedezni a magyarok mellett. Nem hiába: hét év nagy idő és az Offspring a nagy öregek közé tartozik, de a tavalyi Sum 41 buli után nagy elvárásokkal érkeztünk meg Budapest legnagyobb fedett arénájába.
Sulis osztálytalálkozó a Simple Plannel
Az előzenekari feladat a kanadai Simple Planre hárult. A hazai közönség többször láthatta őket a Budapest Park színpadán vagy akár a Papp Lászlóban a Sum 41 bemelegítő produkciójaként. Ezúttal a Supercharged című új lemez világkörüli turnéja keretében érkeztek Budapestre, és sokan kifejezetten miattuk jöttek a koncertre. Egy gyors star wars-os intro után egyből belecsaptak a lecsóba az énekes Pierre Bouvier vezetésével. A srácok biztosra mentek: a koncert gerincét a No Pads, No Helmets… Just Balls, valamint a Still Not Getting Any korongok számai adták, az énekes magyarul köszönt be, majd rögtön érkezett az I’d Do Anything, Shut Up!, Jump hármasa.
A Nothing Changes-zel egy új számot is kaptunk, majd a zenekar talán legnagyobb slágere, a Welcome To My Life érkezett mindenkit visszarepítve a gimis éveibe, az MTV képernyője elé. Ezután igazi karibi hangulatot hozott az őszi péntek estébe a Summer Paradise, majd scooby doo-s őrültködés jött beöltözött figurákkal a színpadon. Pierre megosztotta a közönséggel azt is, hogy 1992-ben, az Offspring klipjét nézve nem gondolta volna, hogy valaha velük fog turnézni. Ezt követően nekik címezte a Congratulationt.
Offspring best of egy kis csavarral
Rövid intermezzót követően az Offspring egy lehulló függöny mögül bukkant elő és kezdett bele teljes erőbedobással a Come Out And Play, az All I Want és a Want You Bad hármasával. Egy pillanat alatt talpon voltak az emberek az ülős szektorokban is, és mindenki Dexterékkel együtt ugrált, énekelte a szövegeket. A zenekar a jól bevált best of receptet követte az este során: az Americana és Smash lemezek dalai domináltak az új, Supercharged koronggal szemben. A háttérben pedig hol felfújható csontvázak bukkantak fel, hol vetítéseket játszottak be.
A basszeros Todd Morseal és a fiatal dobos, Brandon Perzborn remek kettőst alkottak a ritmusszekcióban az este két főszereplője, Dexter és Noodles mellett. A Staring At The Sun, a Hit That, az Original Prankster hármassal szintén a korábbi lemezeknek és a régebbi fanoknak kedveztek. Úgy tűnt a buli végig ezerrel fog pörögni, ám az ezt követő Ozzy Osbourne feldolgozásoknál kicsit leült a koncert. Szép dolog megemlékezni a metalzene legendás és egyik legnagyobb ikonjáról, de a Paranoid és a Crazy Train néhol kifejezetten hamisnak tűnt.
A Gotta Get Away régi punkos slágerét követően egy fehér zongorát toltak be, hogy a líraibb arcát is megmutassa a zenekar. A zongorával kísért Gone Away-t Dexter autóbalesetben elhunyt barátnője emlékére adta elő, majd furcsa csavarként érkezett a The Beatles klasszikusa, a Hey Jude. Dexter néhol megküzdött a számmal, de összességében rendben volt a dal.
A zárásban ismét teljes erőbedobással jöttek a nagy slágerek: a Why Don’t You Get A Job, a Pretty Fly, a The Kids Aren’t Alright hármasa méltó zárása volt a nosztalgikus tinédzser partinak. A ráadásban még megkaptuk a You’re Gonna Go Far Kidet és a Self Esteemet, majd másfél óra játékidő után magyarul köszönt el a banda a „csodaszép, egymilliós közönségétől”. Összességében egy korrekt bulit kaptunk a kaliforniai dallamos deszkás punkoktól, hazafelé még a rajongókkal dugig tömött metrón egy spontán Pretty Fly éneklés is belefért.
Szöveg: Hajdú Tamás
Kivetítős/mobilos fotók: Kult FM
