Metallal turbózott indiai folk, old school üvöltős slágerek és korunk Joan Jettje – a Bloodywooddal karöltve mutatta be hatodik lemezét a Halestorm. A Lzzy Hale vezette brigád bulijára most sem lehetett panasz, bitang gitárszólók és áradó hangorkán tarolta le a hallójáratainkat.
Idén igazán el vannak kényeztetve a Halestorm hazai rajongói, mivel az Iron Maiden előzenekaraként már kétszer láthattuk őket. Akkor rövidebb, best of szettet játszották, a mostani főműsoridős bulin azonban az új, sorrendben hatodik Everest című korong bemutatójával jött Budapestre a Lzzy Hale vezette brigád.
Kapunyitásra értünk a helyszínre és már ekkor jelentős tömeg volt a Barba Negra sátrában, az indiai Bloodywood első hazai koncertje sokakat mozgatott meg. Az Új-Delhiből érkezett banda paródia zenekarként indult, de zenéjükben mostanra inkább metalosabb elemek kerültek előtérbe, ami a helyi folklór témákkal együtt kifejezetten érdekes fúziót adott. Sok hangszeres téma sajnos gyakran elveszett a rossz hangzás oltárán, de a srácok azért odatették magukat a rövid, hétszámos szettjükkel.
A rövid szünet alatt szinte csordultig telt a sátor rajongókkal, majd pontban negyed 9-kor a friss Fallen Starral bele is csaptak Lzzyék a buliba. Lemezbemutató révén az Everest tételei kerültek a középpontba, az este gerincét a friss a számok adták. A hangzás szerencsére egyből szintet lépett , és Lzzy gyorsan megvillantotta gitártudását. Az I Am the Fire alatt az énekesnő külön kérésére mobiltelefonok fényével világították meg az emberek a termet, majd az Everest alatt kapkodhattuk a fejünket a folyamatosan repkedő gitárpengetők záporában.
Ezután, az old school rajongók örömére, régebbi számok érkeztek, jött a Familiar Taste of Poison és az I Get Off. Utóbbit Lzzy zenekari kíséret nélkül, a földön fekve kezdte játszani, majd az egész banda becsatlakozott a slágerbe. Lzzy és párja, Joe Hottinger szinte minden szám között cserélgették gitárjaikat, az éppen aktuális számhoz igazítva mutatták be hatalmas gyűjteményüket. A zenekar tagjai elképesztő hangszeres tudással rendelkeznek, véleményem szerint, Lzzy a jelen egyik legnagyobb női rock ikonja, korának Joan Jettje. Emellett ne feledkezzünk meg a remek ritmusszekcióról, a basszer Josh Smithről és Lzzy testvéréről, Arjey Hale-ről sem.
A Darkness Always Wins alatt ismét előkerültek az öngyújtók és a mobiltelefonok. Megkaptuk a How Will You Remember Me-t és a Killinget is, így tehát szinte a komplett új lemezt eljátszották az este során. A Back From The Dead alatt az előző lemezre eveztünk vissza, majd ezt követően egy brutálisan jó dobszólót kaptunk Arjeytől. A koncert vége felé következtek a zenekar talán legnagyobb slágerei, a Freak Like Me, az I Miss The Misery és a Love Bites (So Do I). Ezeket az egész csarnok teli torokból énekelte a remek koncert csúcspontját adva.
A ráadásban a turnén először megkaptuk az előző lemezes Black Vultures-t, a lányokat kontrollálatlan sikításba taszító Like A Woman Can-t, majd az Ozzy Osbourne emlékét egy felessel is megtisztelő Here’s to Us!-t. A koncert után még egy magyar zászló is felkerült a színpadra a Halestorm Hungary jóvoltából. A zenekar sokáig pacsizott az első sorokkal, pengetők és dobverők szálltak a szerencsések kezébe.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi (Képeink a Halestorm előző budapesti koncertjén készültek.)
