Hetedszer tette tiszteletét hazánkban dark fétis szólószeánszával Chris Corner, azaz IAMX. A Sneaker Pimps egyik alapítója ismét egy külön kis műfajokon átívelő, sötét, mégis felemelő világot teremtett, ezúttal a Dürer Kert falai közt. Ebbe az univerzumba pedig immáron Gözde Düzer, alias Aux Animaux is belecsöppent, aki nem csak basszusgitárosként lépett színpadra, de a felvezető produkciót is ő szolgáltatta egyszemélyes performanszával.
Kisebb, negyedórás csúszással, még igencsak gyér közönség előtt vonult színpadra és kezdett teátrális okkult szertartásába a homlokán méretes pentagramot viselő, konszolidáltnak finoman sem mondható Aux Animaux. A török származású, de már jó ideje Stockholmban székelő művésznő bő tíz éve indította útjára projektjét, melyet csak hauntwave-ként aposztrofál.
Félórás műsora nagy részében énekelt, de a gépi alapokat időnként megspékelte hol thereminnel, hol különböző kütyüivel, mi közben hol ugrált, hol fetrengett, hol gyertyát, elixírt, vagy valamiféle könyvet – ki tudja, milyen szentírást, de van egy olyan tippem, hogy nem a Bibliát – dédelgetett. Az állatvédő hölgy – művésznevének fordítása is „az állatokért” – úgy fest nem csak a közönséget, de saját magát is bemelegítette: felsőtestét eddig sem takarta túl sok ruházat, de hamarosan még ledérebben, haját két copfba tűzve tért vissza a színpadra, immáron a főhős oldalán.
Innentől kezdve jó 75-80 percen keresztül élvezhettük IAMX új – Artificial Innocence elnevezésű – turnéjának műsorát, ami még csak alig pár napja vette kezdetét: egy német fesztiválkoncert és egy gdański buli után ejtették útjukba Budapestet. A csipkemaszkot (és „ruhát”), és hol nyúlfülekkel, hol tollakkal, hol szegecsekkel díszített fejdíszt viselő frontember színpadi jelenléte továbbra is magával ragadó. Hiába múlt már ő is 50, huszonéveseket megszégyenítő energiával mozgott a színpadon, és persze erotikus megnyilvánulásokból is kaptunk egy jó nagy adaggal a lüktető ritmusok és magas vokálok mellé. A zsigerig hatoló nyers zúzda érzelmes, igazi hidegrázós pillanatokba torkollt időnként, kaptunk olyan régebbi dalokat, mint a Sailor, és újabbakat, mint a The X ID.
Egy rövid visszataps után a ráadásra három szerzemény maradt: a The Great Shipwreck of Life, a No Maker Made Me, valamint a talán legismertebb slágerdal, a Bernadette. Kár, hogy csupán egy fél háznyi rajongó volt kíváncsi a bulira, de szerencsére a nagyterem hátsó részét leválasztó függöny jó húzásnak bizonyult a hangulat szempontjából. Minden esetre sajnálhatja, aki kihagyta ezt az ütős szerda esti mulatságot.
Fotók, szöveg: Máté Évi
