Könyvek, szavak, szabadság és mozi: új fejezet nyílik Mylène Farmer Égrégore-univerzumában
Gyerekkorom óta szeretek olvasni. Mindig is vonzott a könyvek birodalma, a szavak különös varázsereje, az a pillanat, amikor néhány leírt betű egyszer csak képpé, történetté, egész világgá válik az ember fejében.
Amíg a barátaim fociztak, én gyakran inkább a könyvtárban ültem. Olvastam, lemezeket hallgattam, és hagytam, hogy a történetek, a zene és a képzelet tegye a dolgát. Talán az sem volt teljesen mellékes, hogy egy önkéntes nyelvművelő Édesapa mellett nőttem fel, akinek házi könyvtára városszerte ismert volt. Később, amikor lassan kialakult az a – ma már többé-kevésbé véglegesnek tekinthető – zenei ízlésem, számomra a dalszöveg legalább olyan fontossá vált, mint maga a zene.
Talán ezért is talált rám olyan mélyen, közel harminc évvel ezelőtt Mylène Farmer világa. Nála ugyanis a szavak soha nem pusztán a dallamra illesztett sorok voltak. A nyelv, az irodalom, a kétértelműség, az utalások, a hangzás és a jelentés mindig ugyanúgy részei voltak annak a különös univerzumnak, amelyet az évtizedek során felépített. És most, hatvanöt évesen, miközben új albuma és egy nagyszabású filmes projekt felé vezeti közönségét, Mylène Farmer ismét a szavakért emel szót.
Szó szerint.
„Hová tűntek a szavak?”
A Des lols et des quoi az Égrégore második kislemeze a C’est à qui le tour után.
Már a cím is sokatmondó: játékos, ironikus, ugyanakkor kissé nyugtalanító utalás arra a világra, ahol az üzenetek egyre rövidebbek, a reakciókat néhány betű, rövidítés vagy emoji helyettesíti, miközben a nyelv gazdagsága mintha lassan háttérbe szorulna.
A dal egyik legerősebb kérdése talán éppen ez:
„Mondd csak,
hová tűntek a szavak?
Elveszítették a lelküket,
letették a fegyvert…”
A refrén még egyértelműbben fogalmaz:
„Lolok és mi vanok,
a nyelv a mélyponton,
lolok irodalom nélkül,
és Ronsard már fáradt, elege van.
Lolok és mi vanok,
mindenféle zagyvaság,
a nyelv a mélyponton,
és Ronsard már elfáradt…”
A fordítás természetesen nem tudja teljes egészében visszaadni az eredeti francia szöveg játékosságát. A modern, leegyszerűsödött kommunikáció kifigurázása franciául még erősebben érvényesül.
A mondanivaló azonban így is világos: a nyelv mintha „mélypontra” került volna, miközben a francia költészet egyik nagy alakja, Pierre de Ronsard – legalábbis Mylène képzeletében – már fáradtan és telítődve figyeli, mi történik vele.
A Des lols et des quoi egyik legfontosabb gondolata talán éppen az, hogy a nyelv nem egyszerűen kommunikációs eszköz.
A nyelv kultúra. Emlékezet. Árnyalat. Érzékiség. Irodalom.
És persze gondolkodás is.
Mylène Farmer pályáját ismerve mindez egyáltalán nem meglepő. Mindig is különös szeretettel fordult a francia nyelv, az irodalom és az írók felé. Dalszövegeiben évtizedeken át találkozhattunk irodalmi utalásokkal, nyelvi játékokkal és többértelmű sorokkal – olyan gondolatokkal, amelyek első hallásra talán csak szépek, másodikra viszont már egészen más jelentést kapnak.
Nem véletlenül viselte első válogatásalbumának is azt a címet, hogy Les Mots – A szavak.
A Des lols et des quoi pedig mintha most azt kérdezné:
Mi történik velünk akkor, ha egyszer már nem akarunk – vagy nem tudunk – igazán figyelni a szavakra?
A szavak elvesztése – és a szabadság elvesztése
Az új dal társadalomkritikus hangvétele nem teljesen előzmény nélküli Mylène Farmer pályáján. Bár sokan elsősorban az érzelmes, személyes, misztikus vagy éppen erotikus dalszövegeit emelik ki, Farmer időről időre nagyon is érzékenyen reagált a körülötte lévő világra.
Elég a Désenchantée generációs kiábrándultságára gondolni. Vagy a Dégénération, a Désobéissance, a Réveiller le monde és a Tu ne le dis pas társadalmi érzékenységére.
Előző, 2022-ben megjelent stúdióalbumán, a L’Emprise-en a manipuláció és a befolyásolás kényes kérdése is megjelent, különös tekintettel a nárcisztikus perverzekre. Mylène azonban a Le Journal du Dimanche számára adott interjújában arra is utalt, hogy a probléma ennél jóval szélesebb körű:
„Minden olyan területen létezik egyfajta befolyásolás, ahol a szabad akaratot és a szabad gondolkodást aláássák.”
Ebből a szempontból a Des lols et des quoi szépen kapcsolódik a C’est à qui le tour gondolatiságához is.
Utóbbi dal már a szabadságjogok visszaszorulását, a cenzúrát és a szabadság különböző formáinak veszélyeztetését idézte meg. A két dal között pedig talán erősebb a kapcsolat, mint elsőre gondolnánk. Mert ha a szavak kiüresednek, a gondolatok is szegényebbé válhatnak.
Ha pedig a könyvek veszélyessé válnak, előbb-utóbb azok is veszélyessé válhatnak, akik még olvasni és gondolkodni akarnak.
És itt lép be igazán a képbe a videoklip.
Mylène Farmer ismét fegyvert ragad
Mylène Farmer karrierjében a videoklip szinte soha nem volt egyszerű promóciós eszköz.
Az idén negyvenéves Libertine óta a vörös hajú énekesnő szinte minden új kisfilmje eseményszámba ment. Néha kisebb léptékben. Néha egészen monumentális formában. De szinte mindig több volt egyszerű illusztrációnál.
Ezért is volt különösen érdekes az új korszak első kisfilmje, a C’est à qui le tour, amelyben Julia Ducournau a múlt és a jelen különös találkozását rendezte meg.
Ahogy előző cikkemben is írtam: Mylène Farmer ismét tükörbe nézett.
Ezúttal azonban a Des lols et des quoi már nem elsősorban a múlttal foglalkozik.
Hanem a jelennel. Talán a jövővel is.
És egy olyan világot mutat, ahol a könyvek, a szavak és a szabad gondolkodás veszélybe kerülhetnek.
Mylène Farmer pedig ismét akcióba lendül. Csak ezúttal nem egy munkatáborban. Hanem egy könyvtárban.
Egy könyv megmentése
A Thierry és Didier Poiraud által rendezett videoklipet 2026 júliusának elején forgatták a párizsi BNF Richelieu-ben.
Már a forgatásról kiszivárgott első képek is felkeltették a rajongók érdeklődését, a végeredmény pedig több szempontból is továbbviszi Mylène Farmer filmes hagyományát.
A klip szereplői között feltűnik Mylène unokahúga, Lisa Gautier is, akit a régebbi rajongók több más, Farmerhez kapcsolódó projektből is ismerhetnek.
A történet egyik kulcsfontosságú tárgya egy „üveg alatt” őrzött könyv, amely nagy valószínűséggel Pierre de Ronsard Les Amours (Szerelmek) című műve.
Ez önmagában is gyönyörű játék a dal szövegével.
Ronsard neve ott van a dalszövegben. És ott van a képekben is. A költészet tehát nem egyszerűen idézet. Hanem szó szerint megmentendő érték.
A videoklip történetében Mylène által ellopott könyv így szimbólummá válik.
Nem egyszerű tárggyá. Hanem a nyelv, az irodalom és a szabad gondolkodás egyik jelképévé.
Könyvek, diktatúrák és filmes utalások
A klip világának egyik legerősebb gondolata, hogy egy totalitárius rendszerben a szavak elveszíthetik eredeti jelentésüket, a könyvek pedig akár veszélyes tárgyakká is válhatnak.
Ez a gondolat természetesen számos irodalmi és filmes párhuzamot hív elő.
George Orwell 1984 című regénye. Ray Bradbury Fahrenheit 451-je.
Az állam által ellenőrzött gondolat. Az átírt múlt. A veszélyes könyvek. A tiltott tudás.
A klipben más filmes asszociációk is felmerülhetnek. A rablás és az akció képei akár a La casa de papel világát vagy Spike Lee Inside Man című filmjét is eszünkbe juttathatják.
De Mylène Farmer saját életművén belül is találunk előzményeket.
A 2009-es The Farmer Project, Bruno Aveillan különleges filmes munkája szintén erősen diktatórikus, disztópikus világot idézett. A Dégénération és a Si j’avais au moins… képeit egy nagyobb történetbe kapcsolta össze, mintha a Mylène Farmer-univerzum akkor is többet akart volna elmondani annál, mint amit egyetlen dal önmagában elbír.
Ez a filmes gondolkodás most mintha még nagyobb léptékűvé válna. Mert ezúttal már nem egyetlen klipről van szó. Hanem egy egész albumról.
Égrégore – amikor az egész album mozivá válik
Az Égrégore, l’avant-première című produkció október 27-én, egy egyszeri, különleges moziest keretében mutatkozik be.
A program nem egyszerű koncertfilm és nem is hagyományos klipválogatás. Az Égrégore album teljes világát kívánja képekben megmutatni, kifejezetten nagyképernyős élményként.
Egy rövid teaser már ízelítőt is ad abból a különleges vizuális világból, amely október 27-én a mozik vásznain teljesedik ki.
A projekten több neves filmes alkotó dolgozik: Julia Ducournau, Antonin Baudry, Thierry és Didier Poiraud, Gilles Lellouche. Valamint François Hanss, akinek neve a Mylène Farmer-rajongók számára természetesen különösen ismerősen cseng.
Hanss hosszú ideje része Mylène Farmer és Laurent Boutonnat vizuális világának, ezúttal pedig ő állítja össze a programot.
A filmes alkotók mellett digitális művészek munkái is szerepet kapnak majd, köztük Giorgio Martinolié és Guillaume Colasé.
Az egész vállalkozás talán éppen azért izgalmas, mert Mylène Farmer nem egyetlen rendezőre bízta új albumának képi világát.
Több alkotó.
Több nézőpont.
Egyetlen univerzum.
És mindez együtt ad majd új értelmet az Égrégore világának.
Régi ismerősök és új filmes szövetségesek
Julia Ducournau már bemutatkozott Mylène Farmer univerzumában: ő rendezte a C’est à qui le tour videoklipjét. Aztán június közepén felbukkant egy fotó, amelyen Mylène Thierry Poiraud kamerája előtt forgatott. Néhány nappal később újabb kép kezdett terjedni az interneten, amelyen Gilles Lellouche-sal közösen dolgozott.
Közben a film forog tovább.
A Paris Normandie beszámolója szerint Mylène szeptember 9-én Le Havre-ban forgatott, az Esplanade du Volcan területén. Ezúttal Antonin Baudry rendezővel dolgozott. A napilap információi szerint Mylène egy rövid jelenetben hátrafelé haladva sétált lefelé a Volcan alsó teraszához vezető rámpán, a járókelők között. Egy második jelenetet késő estére terveztek a város utcáin, egy piros autóval.
Mindez természetesen újabb találgatásokra ad okot. Melyik dalhoz készülnek ezek a jelenetek? Hogyan kapcsolódnak majd egymáshoz? Lesz-e közös történet? Vagy inkább egyetlen nagy univerzum különálló fejezeteit láthatjuk majd?
Egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Talán éppen ezért olyan izgalmas ez az időszak.
Magyar szemmel: Désenchantée, forradalom és egy könyvtár
A Désenchantée idén harmincöt éves.
És egy magyar Mylène Farmer-rajongó számára ez a klip természetesen különleges helyet foglal el. Hiszen Magyarországon forgatták. Rengeteg gyerek statisztával. Legendássá vált képsorokkal. Egy munkatábor sivár, nyomasztó világában.
A Désenchantée is egyfajta lázadás története volt.
Szabadság. Elfojtás. Forradalom. Menekülés.
Mylène Farmer most, három és fél évtizeddel később ismét fegyvert ragad. De ezúttal nem egy munkatáborban. Hanem egy könyvtárban. És talán ez sem véletlen.
A szabadságért folytatott harc ugyanis nem mindig ugyanúgy néz ki.
Van, amikor falakat kell ledönteni. És van, amikor egyszerűen csak meg kell menteni egy könyvet. Vagy egy szót. Vagy azt a jogot, hogy az ember szabadon gondolkodhasson.
Érdekes egybeesés az is, hogy a klipben fontos szerepet kapó Pierre de Ronsard születésnapja szeptember 11., ugyanaz a nap, amikor a kislemez és a videoklip is megjelent.
A történetben szereplő rablás pedig szeptember 10-én történik.
Az időpontok és az utalások Mylène Farmer világában természetesen ritkán tűnnek teljesen véletlennek.
A szó, a kép és a mozi varázsa
Talán ezért is olyan különös számomra a Des lols et des quoi. Mert miközben egy modern, elektronikus popdal, valójában nagyon régi dolgokról beszél.
A nyelvről. Az irodalomról. A gondolkodásról. A könyvekről. És arról a varázslatról, amely akkor történik, amikor néhány szó egyszer csak képpé válik az ember fejében.
Pontosan úgy, ahogyan gyerekkoromban a könyvtárban ülve. Vagy lemezeket hallgatva.
Talán ezért sem tudtam soha egyszerű háttérzeneként hallgatni Mylène Farmer dalait. Nála mindig fontos volt, hogy mit mond. És legalább ilyen fontos, hogy hogyan mondja.
Most pedig, amikor az Égrégore felé vezető úton ismét a szavakért emel szót, közben a mozi segítségével meséli el őket. Mert Mylène Farmer világában a szó gyakran képpé válik. A kép történetté. A történet pedig újra zenévé.
És negyven év után úgy tűnik, ez a körforgás még mindig tart.
A C’est à qui le tour esetében Mylène Farmer visszanézett a múltjára. Találkozott a Libertine-nel, azzal a figurával, amely negyven évvel ezelőtt elindította legendáját.
A Des lols et des quoi azonban már előre tekint.
Egy olyan világ felé, ahol talán egyre nagyobb szükségünk lesz arra, hogy megvédjük a szavakat. A könyveket. A gondolatokat. És egymástól azt a szabadságot, hogy kérdezhessünk. Gondolkodhassunk. És kimondhassuk, amit gondolunk.
Talán ezért sem véletlen, hogy hatvanöt évesen Mylène Farmer még mindig képes újat mutatni.
Új zeneszerzőkkel dolgozik. Új rendezőket enged be a saját univerzumába. Új képekkel és új történetekkel kísérletezik. De közben nem veszítette el azt, ami miatt évtizedek óta különleges.
A kíváncsiságát. A képzelőerejét. A szavak iránti szeretetét. És a mozi iránt érzett örök szerelmét.
És talán ez az igazi égrégore: amikor a zene, a szó, a kép, az emlékezet és a közös képzelet egyszer csak egyetlen, önálló világgá áll össze.
Mi pedig – közel negyven évvel a Libertine után – még mindig kíváncsian lépünk be ebbe a világba.
Janurik János
