Egy hölgy az űrből – Katy Perry leszállt közénk - Kult FM

Katy Perry The Lifetimes Tour elnevezésű karrierösszegző koncertkörútja magyarországi állomásán felcsendült a popikon valamennyi világslágere, miközben digitalizált alteregója a virtuális térben harcolt a rajongóit szimbolizáló pillangókért, de az is kiderült a látványos táncszínháznak beillő koncertje közben, hogy mennyire szívén viseli a szexuális kisebbségek helyzetét.

Az amerikai énekesnő, Katy Perry az utóbbi időben botrányai kapcsán került a bulvárlapok, majd onnét a hírportálok oldalaira, pedig ha jobban belegondolunk, ezekről a negatív konnotációkról igazából nem is ő tehetett. Az vesse rá az első követ, aki nem szeretne átélni egy űrugrást – őt persze egyből kikezdte és mémesítette emiatt az internet népe. Aztán idén nyáron Lifetimes című klipje debütálása után kiderült, hogy engedély nélkül forgatták azt az egyik kis baleári szigeten – gondolom nem ő, hanem a stáb egyik tagja nézte be a dolgot. Legújabban pedig azon csámcsog a fél világ, hogy aktuális párja nem más, mint a leköszönt kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau. Hiába, a világsztárok élete a törpökhöz hasonlóan sem csak játék és mese…

Mindezeken közvetlenül az október 27-i MVM Dome-ban adott koncertje előtt méláztam el hosszasan, ugyanis legnagyobb sajnálatomra az előjátszóként beharangozott Becky Hill koncertje technikai okok miatt elmaradt. Pedig a brit énekesnő az elmúlt években rengeteg remek dance felvételhez adta a hangját, többek között David Guetta, MK, Sigala, Tiësto, Joel Corry, Galantis, a Chase & Status vagy Alesso slágereiben. Tavaly kijött Believe Me Now? című második albumával és a róla kimásolt nem kevesebb mint 8 kislemezével pedig alanyi jogon is bebizonyította, hogy akár önállóan is megtölthetne egy sportcsarnokot. Kár, hogy erre nem most került sor, de talán hamarosan őt is láthatja majd a hazai közönség…

Férfiasan bevallom, korábban még nem jártam Katy Perry koncerten, pedig az amerikai énekesnő szinte napra pontosan 15 évvel ezelőtt már tiszteletét tette hazánkban. Így aztán összehasonlítási alapom nem lévén, őszinte kíváncsisággal vártam az előttünk álló két órát, ami a színpadkép alapján mozgalmasnak ígérkezett. Egyedi megoldásként a végtelen szimbólumaként fekvő nyolcast formázó kifutó egészen a stadion kétharmadáig nyúlt előre, közrezárva a két kör alakú kiemelt álló részt. A színpadon pedig megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb tévéképernyőnek álcázott ledfal szórakoztatta a nagyérdeműt, mintha csak a hamarosan néhaivá váló Music Television egyik ikonikus spotja elevenedett volna meg. Jelen esetben azonban az énekesnő klipjei, illetve a közönséget mutató kamerák képei váltakoztak random, majd érthetetlen módon ez utóbbi egyszer csak átcsapott „bajuszspottingba”. A versenyt egyébként a tetszésnyilvánítás erejéből megítélve kétség kívül egy, a haját viccesen az ajkai fölé kanyarító lány nyerte meg.

Mikor a közönség lassan kezdett már ráunni a mókára, 8 óra 48 perckor sötétbe borult az MVM Dome, és a kék lézernyalábok cikázása közepette a színpadi ledfalakon egy számítógépes játék szemkápráztató intrója indult el. Ebből megtudhattuk, hogy 2043-ban vagyunk, a világot egy Mainframe nevű mesterséges intelligencia uralja, akivel Katy Perry cyberalteregója, KP143 (utalva az énekesnő 143 című, 2024 őszén megjelent legutóbbi albumára) veszi fel a küzdelmet szám szerint öt, egyre nehezedő pályán. A látvány annyira magával ragadó volt, hogy az est hősnője szinte észrevétlenül érkezett meg a magasból egy gömb alakú rácsos kalodában, amiből kitörve kezdetét vette az őrült táncszínház. Ebben nyolc táncos és két amolyan építőmester volt a partnere, akik sokszor saját maguk rakták össze a kifutón az akrobatikus elemek bemutatásához szükséges alkalmatosságokat. Néha komolyan az az érzésem támadt, hogy a Cirque du Soleil produkcióját látom.

Ennél azért kevésbé volt komolyan vehető a virtuális akadálypálya végső célja, miszerint a játékban a tét a Föld pillangóinak (Katy rajongóinak játékbeli megtestesítői) visszaszerzése a gonosz technohatalomtól. Az Artificial című bemelegítő szint természetesen az azonos című dallal indult, majd jött a 2017-es Chained To The Rhythm, a 2020-as Teary Eyes és a 2013-as Dark Horse, miközben Katy-t végig ezüstszínű cyber ruhájában csodálhattuk. A fejezetek közti kissé hosszúra nyúlt és ezáltal unalmassá váló átvezetők legfőbb célja az időnyerés volt, hogy az énekesnő és a táncosok át tudjanak öltözni, illetve hogy a következő etap színpadtechnikai attrakciói is a helyükre kerüljenek.

Így a második fejezet (Woman’s World ) átkötőjében cyber Hófehérkeként akciózó Katy már térdig érő zöld harisnyában és babydollban tért vissza a színpadra, a díszlet pedig egy óriási női Atlasz volt, aki a vállán egy, a ’80-as években még minden játszótéren megtalálható glóbusz mászókára hajazó alkalmatosságot tartott. Ebben a blokkban csak úgy sorjáztak a világslágerek: a California Gurls, Teenage Dream, Hot n Cold, I Kissed A Girl, amik így egyben baromi jó hangulatot csináltak, de talán arányosabban is el lehetett volna osztani őket, csökkentve ezzel a hangulati hullámvölgyek számát. Persze Katy beleadott mindent: előbb egy ezüst gitáron imitálta a szólózást, majd a magyarországi meleg közösségnek ajánlotta lánycsókolós dalát.

A Daft Punk zenei világát idéző újabb digitális közjáték vezette fel a 3., Nirvana című etapot, miközben egy robotmacskával beszélgetett a Captain Marvelre megszólalásig hasonlító ruhában repkedő Perry. Ugyanezt a produkciót már a színpad felett is megismételte, ugyanis egy minden irányba mozgó drótkötélpálya segítségével Csingilingként keresztül-kasul repkedett a stadion légterében. Szédítő volt, ahogy több emeletnyi magasságban bukfenceket vetve úszkált a levegőben. A Nirvana, a Crush, az I’m His, He’s Mine (Crystal Waters Gypsy Womanjének átirata) és a Wide Awake utáni rövid szünetben fehér bikinijét párducmintás pántos felsőre és virágos övvel kiegészített zöld műanyag fűszoknyára cserélve emelkedett ismét a színpadra a 8-as alakú kifutó közepén.

Ebben a blokkban a főszerep a közönségé volt, hiszen előbb egy pár kérésére születendő babájuk nemét egy borítékból előhúzott kék lappal maga Katy fedte fel ország világ előtt, majd elénekelte nekik a Legendary Lovers című dalt. Ezt követően a színpadra szólított néhány vicces ruhába bújt nézőt, akikkel kötetlenül el is beszélgetett. Közülük a pálmát egyértelműen a négy, unikornisnak öltözött kislány vitte el, jutalmuk pedig egy kis közös éneklés volt imádott énekesnőjükkel, aki itt néhány percre ki is lépett a színpadi szerepéből, és megmutatta valódi énjét. A blokk zárásaként pedig jött az All The Love, amit 5 éves kislányának ajánlott.

A játék antagonistája után Mainframe címre keresztelt Level 4 mindössze három dalt tartalmazott, ami alatt bőrcsizmás, bőrszerkós, vörös lézert lövő melltartós főhősnőnk dupla pengéjű fénykarddal küzdött meg az idegenekkel (E.T.). Majd a Snap The Powerjével felturbózott Part Of Me-ben mókás nagylábú harcosokkal küzdött meg, miközben egy twerket is bemutatott, végül pedig a Rise közben végleg leszámol az MI főgonosszal.

De még mielőtt rátérnénk a fináléra, szót kell ejtenünk a fantasztikus zenészekről is, akik ugyan a színpad két szélére voltak szorítva, de szerencsére nemegyszer megmutathatták magukat és remek hangszeres tudásukat a kifutó rivaldafényében is. A kaliforniai gitáros hölgy, Devon Eisenbarger, a londoni billentyűs lány, Denny, a Los Angeles-i basszusgitáros, Kyle Whalum és a brooklyni dobos, Tony Royster Jr. valamennyien hangszereik mesterei.

A küldetés sikerült, így a végjátékban Katy a Roart énekelve egy hatalmas pillangó hátán szállhatott körbe a Dome légterében, majd jött a táncosok név szerinti bemutatása, végül pedig a konfettiesős Firework és a Lifetimes tette fel a szemkápráztató show-ra a koronát.