Richie Kotzen, Billy Sheehan, Mike Portnoy. Három földöntúli tehetséggel megáldott zseni, akik bő egy évtizede döntöttek úgy, hogy közös projektbe kezdenek, melynek alapjait a ritmusszekció már korábban lefektette. Már ekkor nem fért hozzá kétség, hogy remek anyagok fognak kikerülni kezeik közül, azóta megjelent három nagylemezük pedig ékes bizonyítéka mindennek. Épp ugyanígy vehettük biztosra a hétvége közeledtével, hogy a Barba Negra közönsége egy csodálatos szombat estét tölthet társaságukban, és bizony a trió ez alkalommal sem tudott hibázni.
Az év elején jött ki a Winery legújabb, harmadik nagylemeze, ennél azonban jóval frissebb „aktualitása” is akadt az október végi koncertnek, ugyanis a múlt héten Mike Portnoy nevével volt tele a teljes fémzenei sajtó. A Sons Of Apollo – melyben szintén Mike üti a bőröket – feloszlása után nem sokkal azt is bejelentették, hogy a zenész visszatér a Dream Theaterbe, ez pedig akár a Winery Dogs jövőjét is bizonytalanná teheti, így erősen javasolt volt a részvétel az október 28-ai koncerten.
Üde színfoltként egy szemtelenül fiatal csapat lopta be magát előzenekarként a nagyérdemű szívébe: úgy hozták a jóféle ’80-as évekbeli hajmetal érzést – mind zeneileg, mind külcsínben – az SVF tagjai, hogy ők maguk a korszakban még kósza gondolatként sem léteztek.
A 2018-ban alakult bandára saját bevallásuk szerint is ez az éra hatott leginkább, dalaikban pedig kedvenceik vonalát igyekeznek továbbvinni, némi modernebb kanyarral. Kellemes, és egyben fogós dalok, színpadi jelenlét: igazán jó választásnak bizonyultak a fiatalok bemelegítésnek, pedig egy ilyen supergroup előtt nem feltétlen könnyű feladat a hangulat izzítása, nekik mégis sikerült ezt megugraniuk.
Kilenc után egy kevéssel aztán birtokába vette a színpadot a trió, akik legutóbb hét éve jártak hazánkban, még a Barba Negra előző, újbudai helyszínén, most pedig egy újlemezes szerzeménnyel, a Gaslighttal nyitották a bulit. Ahogy a turné korábbi állomásain, most is 14 dal csendült fel összesen, főként a páratlan számú lemezekről: a legtöbb nóta a debütalbumról került a repertoárba, de az egyszerűen csak III-ra keresztelt idei kiadványról is szép számmal szólaltak meg dalok, köztük természetesen a klipes Stars-szal – ami számomra az egyik csúcspontot jelentette az est folyamán –, a kettes lemezről azonban be kellett érni csupán két etűddel.
Csúcspontokat egy ilyen koncert esetén amúgy nem is feltétlen érdemes emlegetni, ahol unalmas pillanat, mint olyan egyáltalán nem akad, s ahol egy-egy hangszeres szóló finoman szólva se a sör/pisi szünetet jelenti még talán a legkevésbé szakavatott füleknek sem. Hogyan is lehetne otthagyni egy olyan ízes, játékos, kalandos basszusszólót, amit a már 70-et taposó – és jövőre a Mr. Biggel legnagyobb örömünkre ismét hazánkba érkező – Sheehan produkál, de persze Portnoy rendkívül laza és szórakoztató játéka is mindig hatalmas mosolyt csal az ember arcára. És akkor ott van még Kotzen a maga jellegzetes hangjával és fenomenális gitárjátékával.
Külön élmény, hogy hiába áll három ilyen hangszeres zseni a színpadon, mégsem öncélú a játékuk, végig megvan a kohézió, nagybetűs dalokkal, zsigeri (együtt)zenéléssel, bármiféle unalmas és felesleges virgázás nélkül. Ahol a szólóknak lelkük van, és még véletlen sem csak a tiszta technikai tudásról tanúskodnak, hanem attól messze túlmutatnak. Csak remélni tudjuk, hogy a Dream mellett még elő fog kerülni a Winery Dogs is, nagy szükség van ugyanis az ilyen örömzenélésre, amiről a hétvégén ha nem is fulladásig, de kényelmesen megtelt Barba is tanúskodik.
A koncerten elhangzott dalok:
Gaslight
Xanadu
Captain Love
Hot Streak
Desire
Mad World
Stars
Damaged
Dobszóló
The Other Side
Basszusgitár szóló
The Red Wine
I’m No Angel
Oblivion
Ráadás:
Regret
Elevate
Szöveg, fotók: Máté Évi
