Közel két év után látogatott újra a magyar közönséghez az amerikai Skillet. A keresztény rockzenekar most sem okozott csalódást: erős színpadi jelenléttel, füstágyúkkal, a közönség folyamatos hergelésével és egy csipetnyi népneveléssel vették be a Budapest Park színpadát.
A nyári hőségben lustán induló kedd estét a hazai Mennydörgés zenekar vezette fel. Nem volt könnyű helyzete a 2022-ben alakult, lendületes post-hardcore-ban nyomuló bandának. Nemes Dávidék mindezek ellenére egy pillanatnyi lámpaláz nélkül mozgatták meg a Budapest Park szépen sűrűsödő közönségét.
A Tennessee államból érkező Skillet, ellentétben az előzenekarral, nem ma kezdte a szakmát, a leginkább keresztény rock-hard rockként besorolható zenéjükkel a 90-es években indultak világhódító útjukra. A Parkos bulit stílszerűen a Showtime-mal indították, a háttérben videóklip pörgött, érkeztek a karra szerelt füstoszlopok, majd rögtön átcsaptak a nagyágyú Feel Invincible-be. A közönségnek elég volt egy laza, „mi vagyunk a Skillet”-kiszólás John Coopertől, és már teljes extázisba esett.
A darálós Rise alatt piros fények domináltak, majd az Awake and Alive alatt egy maszkos csellós töltötte be a teret, amíg Korey Cooper és Seth Morrison gitárosok egy állványon emelkedtek a magasba. A Sick of It énekeltetését követően egy enyhén hatásvadász Bon Jovi-s Livin’ on a Prayer refrén is becsusszant a zúzásba. Itt amúgy tettek egy kisebb kitérőt, ahol a zenekar a depresszió, az öngyilkosság és a mentális nehézségek kérdéskörét érintette.
Az ezt követő tempóváltással egy teljesen más dimenzióba került a közönség: az ötletesen egybegyúrt Ash in the Wind és Never Surrender zongoraszólamai alatt több ezer telefon világítását kapcsolták be. A Whispers in the Dark és a Lions köztes szünetei között Cooper pedig a tőle megszokott módon hirdette az igét arról, hogy mindegy honnan jössz, mennyi pénzed van és milyen színű a bőröd, csak a zene számít. Az egy májtranszplantált férfinak dedikált Hero alatt újra visszaköszönt a korábbi csellós, és Jen Ledger dobos is előrejött énekelni, majd a zárás előtt még a Psycho in My Head ugráltatta meg az embereket.
A buli alatt több alkalommal kapták elő telefonjukat a bandatagok és kamerázták az eseményeket, a Monster alatt Cooper szinte végig azzal rohangászott, hogy megörökítse „az eddigi legnagyobb európai turnéjukat.” Ennél a számnál amúgy hatalmas pogó alakult ki a közönség soraiban. A ráadásban még kaptunk egy nagyon hangos, darálós The Resistance-t, majd „We love Budapest” felkiáltásokkal, pont amilyen gyorsan jött, távozott is a banda.
A koncerten elhangzott dalok:
1. Showtime
2. Feel Invincible
3. Rise
4. Awake And Alive
5. Sick Of It
6. Legendary
7. Ash In The Wind (részlet)
8. Never Surrender (részlet)
9. Whispers In The Dark
10. Lions
11. Those Nights
12. Hero
13. Not Gonna Die
14. Unpopular
15. Psycho In My Head
16. Comatose
17. Monster
Ráadás:
18. The Resistance
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
