A popszakma egyik legillusztrisabb alakja a karcos Police-himnuszok mellett szólókarrierje romantikus, lassabb dalait egyaránt megmutatta a Budapest Aréna szinte teltházas közönségének. A pénteki koncerten Sting ugyan kicsit biztonsági játékot játszott, azonban így is megmutatta kultuszdalokkal roskadásig teli életművét.

Az este hangulatát a 2012-es Sanremói Dalfesztiválon debütált Giordana Angi alapozta meg. Az olasz-francia énekes-dalszerzőt maga Sting konferálta fel egy kalapemelés kíséretében. Zenekar híján kicsit furcsán hangzottak a popos-rockos dalok, amelyek zenei hátterét minden szám előtt maga az énekesnő indított el laptopjáról. A párszámos koncert alatt akadt olasz nyelvű Sting-adaptáció, Shania Twain-feldolgozás, szerelmes vallomás és esküvői nóta is.

Gordon Matthew Thomas Sumner, vagy ahogy az egész világ ismeri, Sting életműve ugyan még nem teljes, de így is egy halom Grammy-díj és egy Oscar-jelölés tulajdonosa. A The Police zenekarral befutott zenész olyan gigaslágereket alkotott meg a bandával, mint például a mai napig menő Every Breath You Take, a Message In The Bottle vagy a Roxanne. Nem csoda, hogy a hazai koncerten is egy szinte teltházas Budapest Aréna fogadta a brit művészt.

Az énekes pontosan háromnegyed 9-kor egy laza, fekete nadrágban és szakadt, feszülős pólóban jelent meg zenésztársaival a színpadon. Sting kondija mellett nem lehet szó nélkül elmenni: simán letagadhatna pár évet, ha nem évtizedet. Állítólag alaposan megdolgozik érte, naponta fut, jógázik és meditál, emellett kiemelten figyel étkezésére. Nagy ugrálások és közönséghergelés ugyan nem volt, azonban azért irigylésre méltó fiatalsággal nyomta le a közel kétórás bulit.

Az arénás koncert gerincét most is a Police-slágerek adták: rögtön a kezdéskor felcsendültek a Voices Inside My Head gitárriffjei, a karcos Synchronicity II és a bohókás Message In The Bottle. Ezt követte az If I Every Lose My Faith In You illetve a Fields Of God. Az ember már-már aggódott, hogy lehet ekkora slágerekkel kezdeni, mi marad így a végére. Ekkor azonban bevillant, hogy Sting koncerten járunk, a több évtizedes életmű pedig roskadásig teli kultuszdalokkal. Az azért elképesztő, hogy az Englishman In New York és a Shape Of My Heart mekkorát megy még ma is, a Police-dalok pedig negyven év távlatából is teljesen modernnek tűnnek. Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy Sting mindig jó érzékkel válogatta meg zenésztársait. A Sting 3.0 turnéra Dominic Miller gitárvirtuóz és a Mumford & Sons-ból ismert Chris Maas dobos kísérte el.

A banda a budapesti bulin játszotta le először Sting új dalát, a közönség mérsékelt lelkesedéssel fogadta a zajos I Wrote My Name-t. Itt megerősödött bennem a gyanú, hogy picit biztonsági játék a koncert, ahol a jól bevált, régi Police- és Sting-dalok váltogatták egymást és eléggé homályos maradt, hogy merre halad tovább a művész életműve.

A zárásban ismét Police-himnuszok következtek, és az aréna teljes átéléssel kántálta a So Lonely refrénjét, a Desert Rose keleties hajlításait, majd utolsó lélegzetéig követelte az Every Breath You Take-et. A ráadásban pedig következett a megunhatatlan Roxanne, illetve a tökéletes levezetés, a Fragile.

A koncerten elhangzott dalok:

1. Voices Inside My Head (The Police dal)
2. Synchronicity II (The Police dal)
3. Message In A Bottle (The Police dal)
4. If I Ever Lose My Faith In You
5. Fields Of Gold
6. I Wrote My Name (új dal, itt debütált élőben)
7. Never Coming Home
8. Mad About You
9. When The Angels Fall
10. Driven To Tears (The Police dal)
11. When We Dance
12. Fortress Around Your Heart
13. Englishman In New York
14. Can’t Stand Losing You / Reggatta de Blanc (The Police dal)
15. Shape Of My Heart
16. Walking On The Moon (The Police dal)
17. So Lonely (The Police dal)
18. Desert Rose
19. King Of Pain (The Police dal)

20. Every Breath You Take (The Police dal)
Ráadás:

21. Roxanne (The Police dal)
22. Fragile

Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Képek: Máté Évi