Szűk egy évvel a tavalyi buli után ismét a Barba Negra deszkáit koptatta a The Dead Daisies, akik ezúttal Mike Tramp Marcus Nand gitárossal közös White Lion dalokat leporoló projektjét, valamint a Beastö Blancö-t vitték magukkal a november elsején indult 13 állomásos európai körútra, így hazánkba is.
Mike Trump költséghatékony duója első számú példa lehetne, amikor felcsapjuk az értelmező szótárt a hakni kifejezésnél, ráadásul a technika se állt ezen az estén a csupán két gitárral – mellette gépi dobbal és basszussal – turnézó egykori White Lion tag mellé. Persze aki élte annak idején az amcsi-dán glam bandát, annak még így is élményszámba mentek az olyan dalok, mint a When The Children Cry, de azért legközelebb illene valami háttérzenekart is összeverbuválni egy ilyen komolyabb kanyarra. (Na jó, jövőre pont esedékes lesz egy teljes zenekaros turné, de Magyarországot nem érinti az a körút.)
no images were found
A látási viszonyok már ekkor is kezdtek egy ködös, rideg, kieső útra emlékeztetni, aminek nem szívesen vág neki így a tél közeledtéével az ember, de a cél persze szentesíti az eszközt, ráadásul a színpadon a Beatö Blancö következett. A csapat 2018-ban – egy nappal szintén hazai, Ukk & Roll-os fesztiválfellépésüket megkoronázva – már egy hatalmas bulit csapott a Crazy Mamában, és mint ismeretes, a zenekar frontján Alice Cooper lánya és basszusgitárosa található. Utóbbi – Chuck Garric, itt gitár/ének pozícióban – pedig John Corabihoz is köthető az Eric Singer Project kapcsán.
Nem csoda hát, hogy minőségi váltásnak lehettünk inkább fül- mint szemtanúi. Extrém ruhák, pózok, zászlólengetés, kontaktlencsék ide vagy oda, a füst már szinte mindent beterített ekkorra, talán csak Calico Cooper lézer karkötője tudta áttörni az információink szerint a Daisies által kért mindent beborító fátylat. Az egészen iparias dirty shockrock nótákhoz végül aztán egész jól passzolt a posztapokaliptikus füsttenger, Calico pedig le se tagadhatná gyökereit, vérprofin hozta a szexi, különféle kínzóeszközökkel felszerelt dominát.
Sose rosszabb beugróst, mint a Whitesnake és a Winger soraiból is jól ismert Beach-et, akivel teljesen kerek volt a produkció, amit az újlemezes Light ‘Em Up nyitott. Akárcsak tavaly, most is negyedikként csendült fel, és adott igazi lendületet a Make Some Noise, ismét volt dobszóló, valamint a tagokat bemutató feldolgozás-egyveleg, ami helyett most is szívesebben hallgattam volna egy-két Daisies szerzeményt, hiszen bőven lenne miből válogatniuk.
A legnagyobb buli most is a fináléra maradt, három saját szerzeménnyel és három feldolgozással, köztük a Mexikóval, a Fortunate Sonnal, valamint a zárásként megszólalt, szintén már sokak által elővett, mégis megunhatatlan Beatles-klasszikus Helter Skelterrel. Hibázni nem igazán tud a Daisies ilyen zenészekkel és dalokkal, már csak a füstből – és kicsit a feldolgozásokból – kellene visszább venni, hogy igazán bensőséges legyen a hangulat a Magyarországra szinte már hazajáró zenekar és közönsége között.
A koncerten elhangzott dalok:
Light ‘Em Up
Rise Up
Dead and Gone
Make Some Noise
I Wanna Be Your Bitch
Unspoken
Bustle and Flow
Dobszóló (Tommy Clufetos)
Lock ‘n’ Load
I’m Gonna Ride
Born to Fly
Take a Long Line (The Angels feldolgozás)
Dirty Deeds Done Dirt Cheap / Seven Nation Army / Children of the Grave / Living After Midnight / Join Together (egyveleg, tagok bemutatása)
I’m Ready (Muddy Waters feldolgozás)
Fortunate Son (Creedence Clearwater Revival feldolgozás)
Mexico
Midnight Moses (The Sensational Alex Harvey Band feldolgozás)
Ráadás:
Long Way to Go
Helter Skelter (The Beatles feldolgozás)
Szöveg, fotók: Máté Évi
no images were found