Fantasztikusan erős zenekarokat hozott ismét a Live Nation a forró kedd esti éjszakába a legnagyobb hazai szabadtéri szórakozóhely színpadára. A Papa Roach és a Trivium közös turnéjának Budapesti állomása érkezett a fővárosba.
Mindkét zenekar gyakori vendég hazánkban, és igen nagy rajongói táborral rendelkezik, ezért már előre borítékolható volt, hogy nem kevés embert mozgat majd meg a két csapat közös koncertje.
A Trivium nyitotta az estét, korán, 7 óra előtt 10 perccel már a színpadon álltak a srácok és bele is kezdtek az egy órás műsorukba. A japán-amerikai frontember Matt Heafy énekes-gitáros vezette csapat előzenekarokhoz képest kifejezetten erős hangzással szólalt meg. Egy igazi best of műsort kaptunk tőlük, kezdésnek az Ascendancy talán legnagyobb slágerével, a Pull Harder on the Strings of Your Martyrral nyitottak – ez a kedvenc lemezem tőlük, ezért igencsak örültem, hogy sikerült időben leérni. A Strife és az A Gunshot to the Head of Trepidation következett, igazi old-school kezdés volt ez a javából, még lángcsóvákat is kaptunk az arcunkba.
Matt két szélén a régi tagok, Corey Beaulieu gitáros és Paolo Gregoletto basszusgitáros, míg hátul az új fiú Alex Rüdinger dobos alkotta a zenekart. Best of koncert révén szinte minden lemezről kaptunk valamit, a The Sin and the Sentence, Down From the Sky, Until the World Goes Cold kifejezetten erős hármas volt. A közönség láthatóan élvezte a bulit, Matt sokszor magyarul is konferált és előre betanult pár szót is, „köszönöm”, „csodálatos”.
Elképesztő mozgás volt a színpadon és a közönség soraiban is egyaránt: ugrálás, wall of death, mosh pit és a minden koncerten elmaradhatatlan guggoltatás is volt. A líraibb The Heart From Your Hate alatt még a telefonok fényei is előkerültek volna, ha sötétben lett volna a koncert.
Zárásként megkaptuk a megasláger In Waves-t, melynek sorait az egész közönség együtt énekelte, egy kiadós konfettiesőt is kaptunk a lángcsóvák és zúzás mellett. Matt elképesztően jó énekes, végig lemezminőségben hozta az összes énektémát, mellette rendkívül alázatosan külön megköszönte a Papa Roach-nak, hogy nekik nyithatták az estét. Kiváló előzenekaros koncert volt ez, sőt, a Trivium egyértelműen a headliner szint!
Mivel láthatóan sokan kifejezetten miattuk jöttek el, ők külön örülhettek egy hírnek, mert az énekes szerint hamarosan önálló buli keretein belül is visszatérnek hozzánk. Részemről egyértelműen kötelező lesz az is!
Egy hosszabb átszerelést követően, 8 után 20 perccel már a színpadon is volt a nu metal vonal egyik legnagyobb bandája, az este főszereplője. Ha van „nu metal big five”, akkor jelenleg számomra a Papa Roach, Limp Bizkit, Deftones, Korn és a System of a Down alkotja.
Legutóbb egy éve láthattuk a csótányokat a Sziget fesztiválon, de Veszprémben a Gyárkertben 2023-ban, és a Papp László Budapest Sportarénában 2020-ban, valamint a számomra legkedvesebb hazai koncertjükön, a 2015-ös Barba Negrás bulin is elképesztően nagyot mentek. Itthon is hatalmas rajongótáboruk van, ez volt a kilencedik hazai koncertjük, gyakorlatilag az összes fesztiválon és klubban játszottak már.
Egy új slágerrel, az Even If It Kills Me-vel robbantak be a srácok, méghozzá micsoda energiával! Egyébként szinte telt házas volt a Budapest Park az estén. A Jacoby Shaddix vezette zenekar mintha semmit se öregedett volna, a frontembert még mindig átjárja az a tűz, ami mindig is jellemezte őket. A Blood Brothers, Dead Cell, ..To Be Loved hármas következett, igazi old-school slágerparádé.
Az énekes elmaradhatatlan zenésztársaival – Jerry Horton gitáros, Tobin Esperance basszer, Tony Palermo dobos – egy igazi családként funkcionál, nem jellemzik őket gyakori tagcserék, a felállás hosszú évek óta változatlan. Az estén még Anthony Esperance gitáros segítette ki a zenekart, aki a basszer testvére.
Az Ego Trip újlemezes Kill the Noise és a Getting Away with Murder alatt is az egész közönség ugrált és énekelt, majd egy meglepőbb számot, egy Tupac feldolgozást, a California Love-ot hoztak el. A koncert egyik csúcspontja számomra a Forever, Falling Apart, Scars hármasa volt, melyekhez csak annyit tudnék hozzáfűzni, hogy egy igazi érzelmi hullámvasút volt.
A Leave a Light On (Talk Away the Dark) akusztikus szám előtt Jacoby egy videón beszélt arról, hogy az öngyilkosság nem megoldás, nem vagy egyedül, mindig van segítség, Isten mindig ott van és erőt ad. Rendkívül fontos, hogy mindig segítsünk azoknak, akik hasonló dolgokkal küzdenek, a zene segít, a Help számot is erről írták, természetesen el is játszották. A Braindead alatt az énekes fia is a színpadra lépett, hogy pár sort elénekeljen nekünk.
Lángnyelvek és konfettieső közepette kaptuk meg a zárást az Infest és a Born for Greatness képében. Sokunknak már szinte minden hangja elment ekkor, azonban még ezután jött csak a koncert igazi csúcspontja, az epikus zárás. Elképesztő hármast kaptunk ugyanis! A Between Angels and Insects nyitotta a záró felvonást majd egy speciális rövid nu metal cover blokk következett a Blind / My Own Summer (Shove It) / Break Stuff / Chop Suey képében, szerintem ez egy fantasztikus gesztus volt a stílus nagyjainak, láthatóan a közönség is nagyon élvezte.
Utolsónak szerintem nem lepődtünk meg, hogy a zenekar legnagyobb, és generációjának ikonikus slágere, a Last Resort zárta a nosztalgikus estét: az egész hely üvöltötte a dalszöveget. A Papa Roach magabiztosan hozta az estét, egyszerre volt nosztalgikus múltidéző és modern fiatalos koncert. A generációkon átívelő zenéjükön rendkívül jól szórakozott mindenki. Reméljük hamarosan ismét átélhetjük ezt a nu metal házibulit!
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi
(A nem telefonos fotóink a két zenekar korábbi koncertjein készültek.)
