Igen, rengeteget kellett rá várnunk, de azonnal megkaptuk a bókot, a városunk gyönyörű. Egyetértek, és minden zenekarnak, de különösen azoknak elhiszem, akik töretlenül próbálnak minket visszaterelni a jelenlét varázslatos egyszerűségébe, hogy ne egy pici kijelzőn keresztül kapcsolódjunk, amikor úgy gondoljuk jó ötlet felvenni az éppen elhangzó dalokat. Június 15-én először lépett fel hazánkban az A Perfect Circle.
A környéken eddig csak Bécsben koncertezett Maynard James Keenan zenekara, így várható volt a közel telt ház, és azt lehet mondani, nem hiába nyitott ki minden pult, 20 órára megtelt a küzdőtér és a teraszok, VIP részek is.
Közvetlen az első dal előtt hallottam a következő mondatot: „a Tool a spiritualitás, az A Perfect Circle az érzelem, a Puscifer a test” – persze angolul sokkal kifejezőbb, frappánsabb annak a sokszínűségnek a megnyilatkozása, amit Mr. Maynard képvisel, azon túl, hogy számos egyéb világi érdekeltsége is van, például egy borászat, mint azt szintén tegnap megtudtam.
Szabadtéren nincs illatmarketing, mégis volt valamilyen kellemes, fűszeres, édeskés a levegőben – talán az ízesített dohányt fogyasztóknak köszönhető, nem tudom, de olyan volt, mint egy kiegészítő elem, a naplementével biztosan nem összeegyeztetett, mégis összehangolt vizualitás mellé.
A zenekar hibátlan volt. A keverés tökéletes, a főének és vokál arányok mesteriek, a játék tűpontos, a setlist széleskörű. A zenekar teljes pályafutását átölelte az este, beleértve a legújabb anyagot is. A Thirteen Step volt a leginkább hangsúlyos, innen öt dalt hallhattunk (Weak and Powerless, The Outsider, Blue, Gravity és az élőben különösen intenzív Counting Bodies Like Sheep). A Mer de Noms korszak hozta a klasszikusokat (Judith az utolsó szekcióban, 3 Libras, The Package és Rose ) de az Eat The Elephant sem maradt a háttérben a Disillusioned, The Contrarian, The Doomed és TalkTalk jól képviselte a zenekar atmoszférikusabb korszakát.
A legismertebb feldolgozás, John Lennon Imagine-je is elhangzott az eMOTIVe lemezről, csodálatosan simulva a sorrendbe, míg a friss Starless, a legújabb dal záróakkordként felvillantotta a jövőt, és a csapat jelenlegi alkotói korszakát.
Az utolsó dalhoz köszönetet is kaptunk, és engedélyt a videózásra. Nagyon sokan éltek a lehetőséggel, de ahogy láttam, sokan csak egy közös fotóra használták a telefonengedélyt – hiába na, 2026 van, szeretjük gyűjtögetni a short videós, szelfis élményeket, ez korosztályfüggetlen.
Ismeretes, hogy voltak, akiket a Tool koncertről videózás miatt ki is kísértek a biztonsági őrök, de amennyire magam körül a Budapest Parkban hétfő este láttam, a tisztelet kölcsönös, a nézők hallgattak a felhívásra, nem videózgattak, hamar átadták magukat a hangulatnak.
A Perfect Circle nemes egyszerűséggel, alázattal volt jelen a saját alkotásainak és nekünk, elegáns, sötét ruhában, szinte fix helyeken a színpadon és nem is kellett ennél több. Billy Howerdel gitáros, a zenekar dalszerző-producere és Matt McJunkins basszusgitáros tökéletesen betöltötték a teret, számos pengetőt és végül setlistet kiosztva a színpad közelében szórakozóknak. Matt 2010 óta tagja a zenekarnak – játszott Billy Ashes Divide szólóprojektjében, több turnén megfordult a Pusciferrel – a dobos Josh Freese pedig legendás a rajongók körében, neve szinte összeforrt az ACP hangzásával – de pályafutása is kiemelkedő, olyan előadókkal játszott, mint a Nine Inch Nails, Devo, The Vandals, Guns N’ Roses, valamint nemrég a Foo Fighters. Tőle mindig feszes groovokra és precíz váltásokra számíthatunk, mindezek pedig hozzájárulnak ahhoz a hipnotikus hangzáshoz, ami a zenekar sajátja.
A Perfect Circle stúdióminőség szabadtéren vagy színházteremben, csarnokban vagy egy kis klubban is, bár oda igen hamar elfogynának a helyek, ha lenne ilyen lehetőség. Az alábbi hátralévő állomásokon csíphetőek el, és higgyétek el, megéri:
Zürich – június 18.
Hellfest, Clisson – június 20.
Düsseldorf – június 21.
Tilburg – június 23.
Amsterdam – június 24.
Copenhell, Copenhagen – június 27.
Stockholm – június 28.
Berlin – július 1.
Prague – július 2.
Paris – július 7.
A budapesti állomás egy nagyszabású európai visszatérés része volt, csodálatos élmény, köszönjük, hogy részei lehettünk, reméljük, nem kell túl sokat várnunk egy ismétlésre.
Szöveg: Farkas Saci
Fotók: Máté Évi
