Az izlandi táj hűvös higgadtságát csempészte néhol már őrjítően dögös rock-blues-zal a Kaleo az MVM Dome-ba november 25-én. Jökull Júlíusson teljesen egyedi – hol megtörten mély, hol megejtően magas – énekhangja gyönyörűen simult a keményebb gitártémákra és a vadító szájharmonika-szólókra. Előzenekarként Júníus Meyvant hozta el az északi tundrák hűvös fuvallatát.
A Kaleo, melynek jelentése „a hang”, egy Reykjavík melletti kis városkában, Mosfellsbærben alakult meg 2012-ben. A négy srácnak (Jökull Júlíusson azaz JJ, Davíð Antonsson, Daníel Kristjánsson, Rubin Pollock) a kisebb koncerteket követően belföldön a Vor í Vaglaskógi című ballada feldolgozása hozta meg az ismertséget. Ezt követte 2014-ben az All The Pretty Girls, majd egy szerződés az Atlantic Recordsszal és az áttelepülés a texasi Austinba.
Innentől felgyorsultak az események, érkezett a több sorozatban is felcsendülő Way Down We Go és a Broken Bones. Európában a nevüket leginkább a 2016-os A/B című korong ismertette meg a közönséggel, majd a 2021-es Surface Sounds-szal végleg megmutatták, hogy a hatvanas és hetvenes évek zenéjéből táplálkozó blues-rock még lehet trendi műfaj napjainkban. Dalaikon indie és alternatív hatások is érezhetőek, emellett néha bekacsint egy kis Mumford & Sons-t idéző folk rock.
Az első, 2018-as Sziget Fesztiválos fellépésüket két éve egy Barba Negrás tömött buli követte, majd idén már a megfelezett MVM Dome-ot célozták meg. A hétfői koncerten Júníus Meyvant melegítette be a terepet (a last minute a rejtélyes körülmények között a programba csúszó Isle Of Tone után), bár az andalító északi melódiák inkább elbágyasztották a szépen gyülekező tömeget, mint beizzították volna az estét. Az izlandi banda pontban 9-kor foglalta el a színpadot és ugyan minimálisra vették a közönséggel való kommunikációt, egy pillanatig sem lankadt az energiaszint.
A koncert közepénél érkezett egy akusztikus blokk, ahol Þorleifur Gaukur Davíðsson szabad teret kapott őrült szájharmonikájával. Amíg előbbi, valamint Davíð Antonsson dobos, Daníel Kristjánsson basszeros és Rubin Pollock szólógitáros belefeledkezett az önfeledt szólókba, addig JJ szusszant egyet a színpad árnyékában. Ezt követte a Vor í Vaglaskógi, egy ősi izlandi vers megzenésített változata, amit a frontember stílusosan egy izlandi zászlóval kipingált gitárral adott elő.
A zárásban megkaptuk a legismertebb Kaleo-dalokat: a pörgetős Skinny-t, a közönség által betéve tudott Way Down We Go-t, majd a ráadásban érkezett a még kiadatlan Backdoor és a korai időszakban született, ám csak nemrégiben felvett és klipesített Rock ‘n’ Roller. A Kaleo pedig ismét megmutatta, hogyan születnek újjá sikeresen az amerikai poros kisvárosok dögös ütemei egy modern köntösben.
A koncerten elhangzott dalok:
USA Today
Lonely Cowboy
Broken Bones
I Can’t Go On Without You
All the Pretty Girls
Break My Baby
Alter Ego
I Want More
Automobile
Hey Gringo
Hot Blood
Vor í Vaglaskógi
Skinny
Way Down We Go
No Good
Ráadás:
Backdoor
Rock ‘n’ Roller
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
no images were found