Kevés olyan koncert van, aminek jót tenne a halasztás, de a Måneskin eltolt budapesti fellépése ebbe a kategóriába tartozik. Eredetileg ugyanis ’22 márciusában léptek volna fel a Barba Negra színpadán, ám miután sokak meglepetésére Zitti e buoni című dalukkal megnyerték a rotterdami Eurovíziós Dalfesztivált, akkora lett a felhajtás körülöttük, hogy mertek nagyobbat, hangosabbat álmodni, és kibővítették az addigi turné dátumait, a kisebb helyszíneket pedig stadionokra, sportcsarnokokra cserélték.
Így aztán bő egy éves türelmes várakozás után május 16-án a hazai közönség már a Budapest Arénában lehetett részese a Loud Kids Tour – Gets Louder ’22-23 elnevezésű, Észak-Amerikát és Európát keresztül-kasul bejáró, 48 állomásos világkörüli show-nak. A négytagú olasz formáció sikerére mi sem jellemzőbb, hogy a koncertkörútra nagyjából két óra leforgása alatt adták el az összes jegyet. Ez egyből szembetűnő volt a május 16-ai bulin is, mivel egy gombostűt sem lehetett volna leejteni hazánk második legnagyobb befogadóképességű fedett arénájában.
Egyébként az énekes Damiano David, a basszeros lány, Victoria De Angelis, a gitáros Thomas Raggi és a dobos Ethan Torchio alkotta római négyes már állt színpadon ugyanezen falak közt, a 2021-es MTV Europe Music Awards egyik sztárfellépőjeként, ám akkor a díjátadó keretében csak Mammamia című dalukat adták elő. Viszont a húszas éveik közepén járó társaság akkor igencsak megszerethette fővárosunkat, hiszen ezúttal már a koncert előtti estét is nálunk töltötték, ráadásul Damiano insta-sztorijából az is kiderült, hogy éjszaka rolleren csapatta a teljesen üres Lánchídon.
De vissza a tízezer ember által várva-várt koncerthez! A közönség főleg a Z-generáció tagjaiból került ki, de volt köztük jócskán az alfa-generációs tinikből is, akiknek sok esetben ez volt első koncertélménye. Néhány szülő jegyet is váltott, hogy odabent felügyelje csemetéje szórakozását, de a többség az Aréna előtt várta meg a szokatlan, ám a fenti okok miatt érthető 20 órás kezdéstől a 22-es befejezésig gyermekét. A koncert korfájának egyenes következményeként a büfék sörcsapjai végig szárazak maradtak, de legalább végre megérhettünk egy olyan koncertet, ahol nem kellett csüdig gázolni a padlóra ömlött piában.
Számomra azonban az életkori rétegződésnél meglepőbb volt, hogy főként a tinilányok gerjednek a Måneskin zenéjére, vagy sokkal inkább az általuk képviselt konformista lázadásra. Mert ez ugye rég nem ugyanaz a dühödt punk indulat, ami a ’70-es és ’80-as évek fiataljait tüzelte, hanem egy stílusjegyeiben az elődökhöz visszanyúló, ám már a fogyasztói társadalom igényeihez igazított, műanyagba csomagolt revolúció. A zene sem annyira karcos, inkább funk rock, a külsőségek viszont sokat merítenek a ma már megmosolyogtató glam-korszakból is, ám a popkulturális recycling produkció valahogy mégis új színt tudott hozni a 2020-as évek könnyűzenéjébe.
Tagadhatatlan, hogy az olasz nyelv egzotikussága lehetett a kezdetekben a hívó szó, ám a csapat nemzetközivé válása során érthető okokból egyre több angol számot készítettek, ami a koncert setlistjében is visszatükröződött. Így anyanyelvükön nagyjából a dalok ötöde szólalt csak meg (Zitti e buoni, Coraline, In nome del padre, Vent’anni, La fine), de mivel a talján dialektust inkább csodálom, mint értem, így részemről ez az arány is teljesen rendben volt. Azért a lelkes közönség még így is teli torokból üvöltötte az olasz nyelvű refréneket is, az angol számokat pedig az elejétől a végéig unisono fújták együtt az énekes Damiano Daviddel. Ő pedig szerencsére elég keveset beszélt a dalok között (sztereotípia, hogy az olaszok nem nagyon beszélnek idegen nyelveken), de azért a „Let’s get shit started!” típusú bemondások mégis csak kicsúsztak a száján.
Közönségük számára ez amúgy inkább vicces, mint meghökkentő volt, ahogy Victoria De Angelis mellbimbóit is közszemlére bocsájtó átlátszó melltartója sem keltett megbotránkozást, ahogy a srácok férfiszoknyái, magas sarkú platform cipői sem. A valamilyen csoda folytán ide tévedő és a közönség soraiban követők után kutató genderfóbok csúfos kudarcot vallottak volna ezen az estén, hiszen ezt a generációt gonoszkodó politikai bullshiteléssel szerencsére nem lehet már befolyásolni, felhasználni. Pedig ezúttal a korábban a Måneskin-show részének tekinthető fiú-fiú smárolások is elmaradtak…
Az viszont tagadhatatlan, hogy a négytagú itáliai banda nem spórolt semmit, minden számukba beleadtak apait-anyait! Magával ragadó, energikus előadásmódjuk a közönségre is átragadt, akik számról számra egyre fesztelenebbül ugráltak, visongtak, überelve a legutóbbi Backstreet Boys koncert fokozhatatlannak hitt hangorkánját is. Az őrület pedig a The Four Seasons vagy Madcon (ki honnét ismeri) Beggin’ feldolgozásától indult be igazán, amitől nem volt megállás egészen a Gasoline-ig.
Itt egy akusztikus blokkot iktattak be, és a keverőpultnál, a tömeg közepén kialakított kisszínpadon adta elő Damiano és Thomas Vent’anni és If Not For You című lírai szerzeményeiket. Ezzel kapcsolatban némi kritikát fogalmaznék meg, hiszen ekkor szinte teljesen sötétbe borult az Aréna, még a színpadi kivetítőket is kikapcsolták, és csak néhány reflektor világította meg a zenészeket, de ebből a hátsóbb sorokban állók szinte semmit sem láthattak. Pedig a látványra összességében nem lehetett panasz: a ledfalak és a főszínpad felett UFO-ként mozgó hatalmas lámpainstalláció igencsak látványos vizuált eredményeztek, a hatalmas égő oszlopokról nem is beszélve.
Ezt követően az I Wanna Be Your Slave-vel ismét beindult a zúzda, sorra jöttek az ugrálásra ösztönző dalok, és természetesen minden refrént, hangszeres szólót hatalmas üdvrivalgás kísért. A dolog aztán odáig fajult, hogy crowd surfinget is láthattunk, a Kool Kids-t pedig a színpadra hívott szerencsés rajongók tömegével együtt nyomták le. Némi szünetet követően jött aztán a megérdemelt ráadás, amit Thomas gitárszólója nyitott, majd a nagy ívű The Loneliest után még egy utolsó röfögtetés, vagyis az I Wanna Be Your Slave újrázása zárta le a bulit. Ami a célközönségből jócskán kilógva még számomra is pozitív érzéseket keltett, olyannyira, hogy előre várom a következő Måneskin koncertet!
Setlist:
1. Don’t Wanna Sleep
2. Gossip
3. Zitti e buoni
4. Own My Mind
5. Supermodel
6. Coraline
7. Baby Said
8. Bla Bla Bla
9. In nome del padre
10. Beggin’ (The Four Seasons Cover)
11. Timezone
12. For Your Love
13. Gasoline
14. Vent’anni
15. If Not For You
16. I Wanna Be Your Slave
17. La fine
18. Feel
19. Mark Chapman
20. Mammamia
21. Kool Kids
Ráadás
22. Thomas gitárszólója
23. The Loneliest
24. I Wanna Be Your Slave
szöveg: Majsa Tibor
fotók: Máté Éva
