Az amerikai rockikon, Lenny Kravitz legutóbb három nap eltéréssel szinte pontosan két évvel ezelőtt varázsolta el a Papp László Sportarénát Blue Electric Light elnevezésű 12. stúdióalbuma világ körüli turnéjának magyarországi állomásán. Mivel akkor úgy összegeztem a koncertbeszámolómat, hogy „egy tökéletes este részesei lehettünk”, így nem meglepő, hogy a nemes egyszerűséggel csak Live 2026 koncertkörútjának ugyanide szervezett, augusztus 2-ai budapesti állomása szintén telt ház előtt zajlott.
Igaz, az átlagosnál kicsit többet kellett várni a buli kezdetére, de háromnegyed 9-kor elsötétült a színpad és felcsendült az intro, miközben jelentős mennyiségű füst leple alatt a zenészek a színpadon teremtek, hogy rögtön bele is csapjanak a lecsóba. A kímélőnek és könnyednek egyáltalán nem nevezhető nyári zenei előétel, a Bring It On után is maradtak a pörgősebb felvételek (Dig In, TK421), remekül megalapozva az est hangulatát.
Lenny az egész koncert alatt magenta/lila bőrkabátot, a mellkasát és a csípőjét szabadon hagyó hát nélküli nyakba kötős, vékony derékpántos felsőt, fémkarikákkal kivert bőrövet és kék trapézfarmert viselt. Mindezt elmaradhatatlan kiegészítői, a hatalmas rasta hajkoronája, ujjnyi vastag aranyláncai, éjfekete lencséjű napszemüvege és hegyes orrú fehér csizmája tette teljessé. Időnként persze a saját nevével fémjelzett, jellegzetes V-alakú gitárja, a limitált szériás Gibson 1967 Flying V is a nyakába került, amiből fekete és kék színű is felbukkant a koncert alatt. De ritka volt az olyan szám, amikor a hangszerfetisiszta énekes ezeken kívül ne pengetett volna akusztikus vagy basszusgitáron is, alaposan megizzasztva az instrumentumokat cserélgető roadját.
A látványnál maradva a színpad jobb és bal oldalán két nem túl nagy kivetítő segített a hátrább állók/ülők retinájának a képi információgyűjtésben, a színpad hátterében pedig 5-5 négyzetbe rendezett tripla lámpasor, köztük milliónyi kisebb fényforrás, míg két oldalt további fényhidak gondoskodtak a megfelelő megvilágításról.
A nyitó szám klasszikus rockzenekari felállása (gitár, basszus, dob) előbb a billentyűssel és két vokalistával, majd szép lassan három fúvóssal is kiegészült. Ők valamennyien saját jogon is megérdemlik a bemutatást, hiszen mindahányan hangszereik virtuózai és emellett igazi színpadi karakterek is. A fizimiskája alapján akár egy Bob Dylan hasonmásversenyt is simán megnyerő gitáros, Craig Ross évtizedek óta Lenny hűséges zenei tettestársa és társproducere, a nagy karimájú kalapot és csupasz felsőtestén egy csak bőrmellényt viselő, így kiköpött Krokodil Dundee-nak kinéző bőgős, Michael Bradford pedig Stevie Nicks, Kid Rock vagy a Deep Purple koncertjein is bizonyított már korábban.
A flitteres rucijában és Tina Turnert idéző hajkoronájával rendkívül látványosan a bőröket püfölő brit hölgy, Jas Kayser, a billentyűs szőnyegekért és zongoraszólamokért felelős veterán zenekari tag, George Laks és a vokalista Taylor-tesók, Ameir és Rahiem a színpad második szintjén kaptak helyet, míg a fúvós szekció a rendezői jobb oldalon vitézkedett. Közülük a fekete-fehér mintás, rövid ujjú bő ingkabátot viselő szaxofonos, Harold Todd vitte a prímet, de a mikrofonfejű trombitás, Cameron Johnson és a szó szerint az ifjú Kenny G-re „hajazó” baritonszaxis, Michael Sherman is azonnal szerződést kaphatna bármelyik menő funky csapatban.
Lenny a koncert első harmadában szavak nélkül kommunikált: gesztusai, peckes járása úgy tüzelte és mozgatta a közönséget, mintha csak telepátiával irányította volna a több mint tízezres tömeget, akik minden mozdulatát ovációval fogadták. Aztán a kölcsönös energiaáramlás jegyében kiselőadást tartott arról, mennyire áldottnak érzi magát, hogy Magyarországon lehet, és hogy így együtt ünnepelhetik az életet, a szeretetet és a zenét. Zanzásítva pedig valahogy így foglalta mindezt össze: „Ti vagytok az energiám, az inspirációm és szeretlek benneteket!”
A nagyérdemű pedig őt és a dalait, amik között csak úgy sorjáztak a nagyobbnál nagyobb slágerei: az Always On The Run, az I Belong To You, a Believe, a Honey, a The Chamber, az It Ain’t Over ’Til It’s Over, az Again, az American Woman, a Fly Away és a záró Are You Gonna Go My Way. Természetesen a ráadás sem maradhatott el, ami a fergeteges jammelésbe átcsapó Let Love Rule volt, miközben a közönség első sorának osztogatta a pacsikat és a dedikációkat.
Lenny Kravitz ezzel az esttel két évvel ezelőtti budapesti koncertjét is felül tudta múlni, és mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy így néz ki 2026-ban egy tökéletes koncert, ami a nagybetűs ZENÉRŐL és a közönség szeretetéről szól. Sok ilyet még nekünk!
Tracklista:
1. Bring It On
2. Dig In
3. TK421
4. What The… Are We Saying?
5. Always On The Run
6. Live
7. Fields Of Joy
8. I Belong To You
9. Stillness Of Heart
10. Believe
11. Honey
12. Beyond The 7th Sky
13. Low
14. The Chamber
15. It Ain’t Over ’Til It’s Over
16. Again
17. American Woman (The Guess Who cover)
18. Fly Away
19. Are You Gonna Go My Way
Ráadás:
20. Let Love Rule
Szöveg: Majsa Tibor
Fotók: Balázs Adrienn
