Igazán nem lehet okuk panaszra a hazai koncertkedvelőknek, hiszen szinte másnaponta adják egymásnak a kilincset az A-listás világsztárok Budapest stadionjaiban. Tom Jones, Santana, Jean-Michel Jarre, a Guns N’ Roses vagy a Public Enemy – hogy csak az elmúlt pár hetet szemlézzük. A legutóbbi a sorban Lionel Richie volt, aki július 17-én az MVM Dome-ba hozta el a Las Vegas-i szórakoztatás esszenciáját.
Az estet felvezető Iggi Kelly neve talán nem mond túl sokat a nagyérdeműnek, ha viszont a Kelly Family-t emlegetjük, akkor talán elkezd derengeni valami: emberünk ugyanis az egykor nagyot ment formáció egyik tagjának – Patriciának – a fia. A messzemenőkig lelkesnek és kedvesnek tűnő srác bármilyen vizuál nélkül harmadmagával, egy szintis/gitárossal és egy dobossal lépett színpadra. (Bár az őt végig a világot jelentő deszkákon kísérő kamerás már-már többet volt középpontban, mint maguk a zenészek…) Műsora ugyan egészen felejthető volt, de láthatóan örült a lehetőségnek, és már az elején leszögezte, hogy hamarosan csatlakozik az akkor még csak szivárgó közönség soraiba, hogy ő is megnézze Lionel Say Hello To The Hits címre hallgató koncertjét.
no images were found
Fél órás várakozás következett, ami alatt kellemes ’70-es, ’80-as évekbeli soul, R&B és funk zenékkel hangolódhatott a közönség a koncertre, többek között a Jackson 5, Stevie Wonder, Rick James vagy a Temptations dalainak segítségével. Nem sokkal negyed 9 után aztán egy rövid, Lionel Richie karrierjének meghatározó állomásait, fellépéseit és díjait felelevenítő fotomontázs-intróval kezdetét vette a show. A rövid vizuális időutazás végeztével füstoszlopba burkolózva a színpad előrenyúló kifutó részén a süllyesztőből kiemelkedett az est főszereplője, és mintegy üdvözlésként rákezdett a Hello című 1984-es világverő Number One dalára. A közönség természetesen az első taktustól vele együtt énekelve köszöntötte kedvencét.
A június 20-án már a 76. életévét betöltő legenda fehér, paszományokkal díszített szmokingban, fekete ingben és nadrágban, széles mosollyal az arcán úgy nézett ki, mint akit épp a skatulyából húztak volna elő, ám ami sokkal fontosabb, hogy a hangja hihetetlenül tiszta és erőteljes volt, mintha karrierje nem is 1968-ban vette volna kezdetét a The Commodores funk/soul banda énekes-billentyűs-szaxofonos frontembereként. De ha már itt tartunk, harmadikként anyacsapata talán legszebb slágere, a Faith No More által is feldolgozott Easy csendült fel, méghozzá saját magát egy fehér versenyzongorán kísérve, a háttérkivetítőn stílszerűen egy napfelkelte képeivel.
Az est során egyébként nem kevesebb mint nyolc Commodores dal is felcsendült, ami nem meglepő, hiszen Lionel Richie 1982-ben történt kiválásáig összesen kilenc albumot készítettek közösen. A lírai számokat (Sail On, Three Times A Lady, Still) a pörgősebb funky felvételek ellenpontozták (Fancy Dancer, Lady (You Bring Me Up), Sweet Love), ám ennek a korszaknak egyértelműen a legnagyobb klasszikusa, a koncert közepén elhangzott Brickhouse hozta az addigi legnagyobb bulihangulatot, amire nyolc hatalmas lángoszlop is ráerősített a vele egybemixelt Fire alatt. Ekkor – illeszkedve a keményebb hangvételhez – az énekes már egy fekete bőrdzsekiben feszített.
Természetesen szólókarrierje legnagyobb slágerei sem maradhattak ki, amik közül az eredetileg Diana Ross oldalán elénekelt Endless Love, a Truly, a Say You, Say Me és az ezúttal a Van Halen Jumpjával egybemashupolt Dancing On The Ceiling emelkedtek ki a setlistből. Persze a gitár, basszus, két billentyű, dob felállású zenekar is kitett magáért, valamennyien hangszereik virtuózai. Elsőre meglepő lehetett, hogy nem voltak dedikált háttérénekesek a színpadon, ám ahogy a fentiekben már ecseteltem Mr. Richie hangbéli képességeit, akinek ilyen torka van, annak nem is kell vokálszekció. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a zenészei néha terceltek neki, illetve a második keyboardos jóvoltából jó pár alkalommal a szaxofon, a szájharmonika, de még a fuvola is elő-előkerült, hogy tovább színesítse a zenei összképet.
A vizuál esetében sem lehetett okunk a panaszra, hiszen a színpad hátterében egy hatalmas, kétoldalt pedig két kisebb ledfal garantálta, hogy a stadion legtávolabbi szegletében se maradjanak le a nézők egyetlen momentumról sem. A kivetítőkön változatos mozgóképek támogatták meg a dalok hangulatát és mondanivalóját, így tűzgömb, nagyvárosi látkép, pálmafákkal szegélyezett tengerpart, naplemente, harsogóan zöld erdő, vízesés, és egy galaxis is feltűnt. A színpad központi látványeleme egy fehér zongora volt, ám a Still alatt a kifutóra emelkedett ennek fekete ikertestvére, amit aztán a magasba emeltek, miközben hősünk átéléssel játszott rajta.
Lionel Richie a számok közti szünetekben néha bővebb lére eresztette a mondanivalóját, és szuggesztív előadásmódja ilyenkor leginkább egy prédikátorra emlékeztetett. Ennek kontrasztjaként viszont amikor csak tehette, igazi mókamesterként viselkedett: többször csinált viccet az előre bekészített piros színű italának szörnyű ízéből (amit egyébként ő maga kért), zenebohócként ugratta a szaxofonost, a Jump alatt pedig az egész zenekart viccelte meg váratlan (begyakorolt) leállásaival. De a közönséggel is az első pillanattól kezdve megtalálta a közös hangot, és végig túláradó szeretet sugárzott belőle. Szeretet, ami központjában a zene, az élet és az emberek vannak. Ez talán a legendás USA For Africa segélydal, a We Are The World előtt csúcsosodott ki, amikor kifejtette, hogy hiába vagyunk mások, mégis mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, és nem azért vagyunk a Földön, hogy harcoljunk egymással.
Az ikonikus dal után már csak a ráadás volt hátra, amire ismét új szettben, egy kékeszöld flitteres zakóban tért vissza a színpadra, hogy az extra hosszúságúra nyújtott All Night Long (All Night) fergeteges taktusaival köszönjön el a budapesti közönségtől.
Dallista:
1. Hello
2. Running With The Night
3. Easy (Commodores dal)
4. Penny Lover
5. Se La
6. Stuck On You
7. Sail On (Commodores dal)
8. You Are
9. Brick House (Commodores dal) / Fire
10. Three Times A Lady (Commodores dal)
11. Fancy Dancer / Sweet Love / Lady (You Bring Me Up) (Commodores dalok)
12. Truly
13. Endless Love (Diana Ross & Lionel Richie dal)
14. My Destiny
15. Dancing On The Ceiling / Jump (Van Halen dal)
16. Still (Commodores dal)
17. Say You, Say Me
18. We Are The World (USA For Africa dal)
Ráadás:
19. All Night Long (All Night)
Szöveg: Majsa Tibor, Máté Évi
Fotók: Máté Évi
