Pirotechnikával és közönségtoborzással perzselte fel csütörtökön az MVM Dome színpadát a Thirty Seconds To Mars. A Los Angeles-i Leto testvérpár ugyan szokás szerint többet adott a show-ra, mint a zenére, a közönség teljes extázisban törte magát, hogy egy pillanatra is bálványa mellé kerülhessen. A banda előtt a kaliforniai Jagwar Twin hozta el Willy Wonka furcsa világát.

Az estét pontban fél 8-kor az amerikai Jagwar Twin, aka Brandon Roy Wronski nyitotta meg. A hazai közönség számára többnyire ismeretlen Los Angeles-i énekes piros huszárkabátban és kesztyűben jelent meg a színpadon, a kivetítőkön kézzel firkált, piros szörnyecske izzott fel. Az előadó kiemelte, hogy egy álma vált valóra azzal, hogy zenei hősei előtt énekelhet. Rajta nem múlt a buli: volt félmeztelenkedés, mini gitárszóló, majd a félórás szett egy elég indokolatlan, Willy Wonka világát idéző Oompa Loompás közönségénekeltetésbe torkollt.

A Thirty Seconds To Mars intrója, a Seasons turné többi állomásához hasonlóan egy százas visszaszámlálás volt. A rendszer 30-nál fagyott le, ekkor robbant a színpadra konfetti eső kíséretében a Leto testvérpár. Az évek során kvázi Jézus-kultuszt maga köré építő Jared krisztusi barna lepelben, kesztyűben és piros hegesztő szemüvegben jelent meg. Hozzá képest szolidan öltözött hidrogénszőke hajú bátyja: terepmintás nadrágban és fekete pólóban ült a dobok mögé.

A kaliforniai zenekart számos kritika érte már túl színpadias, tömegjeleneteket erőltető fellépései miatt, azonban az elvitathatatlan, hogy Jared nemcsak tehetséges színész, hanem egy karizmatikus, 120 százalékon pörgő frontember. A konfettivel és pirotechnikával operáló színpadi effektek mellett rögtön az első Up In The Air alatt letérdeltette, majd ugrálásra bírta a Dome egész közönségét, majd a második Kings And Queens alatt meg is énekeltette az embereket.

A banda híresen szeret kedveskedni rajongóinak, Berlinben például spontán, párszámos bulit nyomtak az Alexanderplatzon. A délutáni meglepetés nálunk ugyan kimaradt, de a biztonságiak legnagyobb bánatára rögtön a koncert első félórájában megindult a rajongók felinvitálása a világot jelentő deszkákra. A Rescue Me előtt a frontember felállította az összes ülőhelyest, egymás nyakába ültette a nézőket, majd a leglelkesebb rajongók közül páran a zenekar mellé is feljöhettek tombolni egy szám erejéig.

Az első etap a pirotechnikával megfűszerezett Hail To The Victorral és az igazi arénarockos This Is Warral zárult. A gitáros beállásokkal és mini szólókkal tűzdelt, pirosan villódzó őrület végén Jared egy tűzcsóvát lövő pirotechnikai fegyvert is szerzett, amivel lelkesen ontotta a lángokat az ég felé.

Ezt követően, akusztikus gitárral érkezett a színpad elejére és megjátszott bénázással, a közönség folyamatos bevonásával énekelte el a régebbi A Beautiful Lie című korongról a Was It A Dream? és a From Yesterday refrénjét. Az emberek láthatóan vették ezt a lassabb blokkot, azonban sokan ezt használták ki egy gyors WC/sör kitérőre. A pihenésnek az Attack zúzása vetett véget: Jared gitárral a kezében, tűzcsóvák fényében mutatta meg, hogyan is indult az azóta zeneileg bántóan ellágyuló zenekar.

A ráadást Shannon közönséghergeléssel nyitotta, testvére ezúttal meghúzódott a színpad árnyékában, majd az új albumos Stuck első soraival érkezett meg újra a fénybe. Az electro-popos nóta bántóan gagyi ram-pam-pam-os refrénjének orv dallamtapadását a kezdetek keményebb dalai feledtették. Az emohimnusz The Kill (Bury Me) és a Closer To The Edge sorait a meglepően szellős aréna egy emberként üvöltötte, így – ahogy a frontember kérte – a közönség valóban felébresztette Európa összes többi országát.

Setlist:

Countdown Intro
1. Up In The Air
2. Kings And Queens
3. Walk On Water
4. Rescue Me
5. Seasons
6. Hail To The Victor
7. Hurricane (Monolith Tour Version)
8. This Is War
Interlude
Acoustic
9. Was It A Dream?
10. From Yesterday
11. Capricorn (A Brand New Name)
12. Stay (Mikky Ekko cover)
13. Night of the Hunter
14. City Of Angels
15. A Beautiful Lie
16. Attack
Interlude
Encore:
17. Stuck
18. The Kill (Bury Me)
19. Closer To The Edge

Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Képek: Máté Évi