Pink gitárral zúzó szomszéd bácsi, izompólós terpeszek, füves poénkodás és smárolással tűzdelt circle pit – kilencedik lemezét mutatta be a Helmet az Analog Music Hallban.
Az 1989-ben alakult New York-i metalzenekart Page Hamilton frontember álmodta meg, amikor jazzt tanult a világvárosban. A Sonic Youthon és Big Blacken nevelkedett énekes a metal mellett jazzszerű harmóniákkal is operál, bevallottan rajong például Bartók Béláért. A Helmet eredetileg Henry Bogdan basszusgitárossal, Peter Mengede gitárossal és John Stainer dobossal alakult meg. Első lemezük, a Strap It On már megmutatta nyers erejüket és a metalszcénában való egyediségüket, de az igazi átütést az 1992-es Meantime hozta meg. Ezt kisebb szünetek és tagcserék követték, majd 2010-ben kialakult a jelenlegi felállás Dave Case basszusgitárossal, Dan Beeman gitárossal és Kyle Stevenson dobossal.
Budapest szinte állandó turnéállomásává vált a zenekarnak, hiszen Hamilton bevallottan imádja a magyar fővárost. Így nem volt meglepő, hogy a novemberben megjelent LEFT című korong európai turnéján is együtt headbangelhetett a hazai rajongótábor. Az Analog Music Hall terme szépen megtelt a 8 órás kezdésre. Kicsit puritán módon, felvezetés és előzenekar nélkül csapott a banda a húrok közé. A kultikus Meantime lemezről lejátszott Role Model, Ironhead és Give It hármas után azonban már senkiben nem volt hiányérzet.
A banda kilenclemezes diszkográfiájából bőven lehetett válogatni, így a buli majdnem kétórásra duzzadt. Az új lemez dalai szépen belesimultak a Helmet eddigi életművébe. Hamilton zsenialitását mutatta, hogy a kedves szomszéd bácsi külső mögött egy őrült zenei tehetség lapul meg, aki pink gitárjával akkorát zúz, hogy a fejed lerepül a helyéről. A metalos keménykedést nem mellesleg néha egy lazább, jazzes riffel spékeli meg, és kondijával ráver a nála minimum egy tízessel fiatalabb bandatagjaira is. Case cuki cicás pólóban, Beeman izmait megmutató fekete felsőben terpesztett mellette, Stevenson pedig Killer Hill-es pólóban verte a dobokat.
A koncertet a nyers erő uralta, a banda sokáig meg sem állt beköszönni. Végül Hamilton törte meg a csendet: dicsérte a koncertet támogató stábot, a közönséget és a helyszínt. A buli végére már annyira feloldódott, hogy füves poénkodást és egy kis politizálást is megengedett magának. Volt, aki szolidan csak végigbólogatta a bulit, de akadt, aki teljes hévvel ugrált és headbangelt a laza circle pitben, mások teljes meghittségben smárolták át a ráadást. A koncert végén a frontember a színpad kifutó részét is felfedezte, nagy átéléssel terpesztett be gitárjával a záró In The Meantime alatt.
A koncerten elhangzott dalok:
Role Model
Ironhead
Give It
Holiday
Better
Street Crab
Rollo
NYC Tough Guy
On Your Way Down
Milquetoast
Enemies
Birth Defect
Big Shot
The Silver Hawaiian
Gun Fluf
Beautiful Love
Dislocated
Renovation
Wilma’s Rainbow
Ráadás:
Speechless
Unsung
Just Another Victim
Sam Hell
Crisis King
In the Meantime
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi