NYHC keresztapák a Dürerben

Az idei, 2026-os év sem maradhatott el New York hardcore koncert nélkül a Dürer Kertben: visszajáró vendégként köszönthettük a legendás Agnostic Frontot a szórakozóhelyen, akik ezúttal a szintén amerikai Wisdom in Chains és a kolumbiai Raw Brigade társágában vették be Budapestet.

A koncertre már jóval a kezdés előtt terveztünk megérkezni, ugyanis a legendás zenekar énekese, Roger Miret a buli előtt dedikálta az önéletrajzi könyvét, melynek magyar kiadása a Lázadásom – Agnostic Front, jellemszilárdság, bátorság, dicsőség címet kapta. A Dudich Ákos fordításában megjelent magyar nyelvű könyvet én is terveztem beszerezni és dedikáltatni, ami a rendkívül hosszú sor után végül sikerült is. Roger az összes rajongójának lelkesen szignálta a kötetet és egyéb zenekaros relikviákat, még egy közös képet is sikerült csinálni.

A Dürer Kertben ezen a koncerten is kivették a kordonsort, és egy előszínpadot helyeztek el, hogy a rajongók kedvükre stagedivingoljanak és élvezzék a bulit.

Elsőnek a még gyér közönség előtt a kolumbiai Raw Brigade legénysége lépett színpadra. A srácok Bogotából érkeztek, és először jártak Magyarországon. Rendkívül lelkesek voltak, többször is megköszönték, hogy ilyen legendás zenekarokkal turnézhatnak, és itt lehetnek Budapesten is. Zenéjükben leginkább az old school hardcore és punk elemei szerepeltek. A műsoruk pedig az Aggressive City című legújabb lemezükre épült. Az énekes Carlos Chavarriaga többször is biztatta a közönséget, hogy jöjjenek nyugodtan előre, és aki késztetést érez magában, a színpadra is másszon fel. Rövid félórás koncertet adtak a straight edge srácok, a számaik nagy része spanyol nyelvű volt, és kaptunk egy Cro-Mags feldolgozást is. A koncertlátogatók Carlos-szal az este során még a merch pultnál és a közönség soraiban is össze tudtak futni.

Rövid szünet után következett a Wisdom in Chains társulata. Rajtuk már szinte csordultig telt a nagyterem, látszott, hogy őket sokkal többen ismerték itthon. A csapatot korábban egy Rockmaratonos koncerten csíphették el a hazai rajongók, de a fővárosban első alkalommal játszottak. A hangzás egyből sokkal erőteljesebb lett, látszott, hogy egy jóval rutinosabb zenekarhoz van szerencsénk. Frankie Puopolo énekes ugyan csak 2024 óta tagja a bandának, de látszik, hogy az ő érkezésével szintet léptek. Végig a kézben tartotta a show-t, és elképesztő energiával, valamint egy törölközővel a vállán vezényelte le a bulit, melyen az első sorokban szinte végig stagediving és mosh ment.

Best of adtak nekünk: a korai Die Young, és a legújabb Nothing in Nature Respects Weakness lemezekről is játszottak, kaptunk új, még kiadatlan számot is, és persze egy Sick of It All klasszikus feldolgozást is a Step Down képében. Még Vinnie Stigma is a színpadon termett vokálozni egyet. Az Already Dead és Chasing the Dragon záró kettőse alatt volt a legnagyobb megőrülés.

Utánuk viszont már az este főbandája, a New York hardcore alapzenekara, az Agnostic Front következett. A stílus nagy öregjei és keresztapái már visszajáró vendégek hazánkban. Csak itt a Dürer Kertben 2023-ban és 2024-ben is emlékezetes bulit adtak, nem beszélve a számtalan Rockmaratonos ás egyéb fellépésről. A Roger Miret énekes és Vinnie Stigme gitáros vezette legendás banda 1980-óta egy kisebb, öt éves szünetet leszámítva megállíthatatlanul szállítja a jobbnál jobb hardcore lemezeket és az élő fellépéseik is legendásak. Számtalan zenekarra gyakoroltak hatást.

Az Ennio Morricone – The Good, The Bad and The Ugly és Frank Sinatrás intro után egyből, percre pontosan a meghirdetett időpontban kezdték is az egy órás műsorukat. Lemezbemutató révén az új album Way of War tételével kezdtek, melyet a Peace klasszikusa követett. Roger és Vinnie is korukhoz képest elképesztő energiával és lendülettel vetették bele magukat a buliba. A tömeg egy emberként énekelte a sorokat a frontemberrel, aki gyakran a mikrofont a közönség soraiba tartotta.

A The Eliminator, My Life My Way, You Say, majd a szintén sláger Old New York következett elképesztő energiákat megmozgatva. Az este főszereplő kettősén kívül Craig Silverman gitáros, Mike Gallo basszusgitáros, Danny Lamagna dobos alkotta zenekar hatalmas színpadi rutinnal és professzionalizmussal játszott.

Az old school rajongók a legnagyobb örömükre kaptak egy elképesztő ütős Victim in Pain, Your Mistake, Blind Justice, United Blood blokkot az 1983-84-es, nagyon korai lemezekről. Utóbbi számban a Raw Brigade frontembere, Carlos Chavarriaga ragadta magához a mikrofont. Ezt követően a For My Family nagybetűs hardcore himnuszt kaptuk meg, melyet túlzás nélkül az egész terem együtt énekelt – számomra is az este egyik csúcspontját jelentve.

Stigma a gitárjával szinte elképesztő módon a színpad létező összes pontján feltűnt, az első sorokkal összekacsintva és pacsizva nyomta le a bulit. Rogert se kellett félteni: a közönséget tüzelve végig egyfajta fel-alá rohangáló hajóskapitányként vezényelte a stagedivingoló, bulizó tömeget, persze végig mentek a circle pitek is.

Kaptunk még újabb utolsó epikus csúcspontot a Friend of Foe és a szintén ikonikus, mindenki által énekelt Gotta Go!, Addiction képében – micsoda zárása volt ez az egész bulinak! Szokásos fináléként még a Ramones feldolgozást, a Blitzkrieg Bopot kaptuk meg.

A NYHC nagy öregjeitől ismételten egy fantasztikus és intenzív koncertet kaptunk, melynek energiáját és pozitív összetartó erejét reméljük az összes koncertlátogató elraktározza a szürke hétköznapokra. A koncert után mindenhol vidám arcokat láttam, ezért kijelenthetem, hogy ez is egy zseniális este volt. Reméljük, hamarosan ismét részesei lehetünk egy Agnostic Front bulinak!

Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi