Elképesztő összeállítású party-metal trió érkezett egy átlagos november esti esős – ráadásul még hétfő is volt – napon az MVM Dome csarnokába. A headliner szerepében az Electric (korábban Eskimo) Callboy adott újabb hazai koncertet immár egy aréna méretű helyen. A német zenekar népszerűsége töretlenül növekszik: a korábbi két Barba Negrás és A38-as, valamint Dürer Kertes koncertek után hatodik alkalommal immár a legnagyobb budapesti arénában léptek fel. Az előzenekarok szerepét a brit metalcore-os Bury Tomorrow és a szintén brit elektro metal duó Wargasm töltötte be.
A hétfő esti szakadó esőben hazai és jelentős számú külföldi koncertlátogató tömegében léptünk be az MVM ultra modern arénájába. Már a belépéskor feltűnő volt, hogy a legtöbb Callboy fan a zenekar klipjei ihlette outfitben jelent meg: a Hypa Hypa, Pump it és a We got the Moves színes és retro ruhái köszöntek vissza a csajokon és srácokon is.
A kötelező és persze hatalmas ruhatári és büfés sorok után el is foglaltuk a helyünket az első sorokban. Vicces volt, hogy büfében a sört speciális Electric Callboy-os poharakba is lehetett kérni.
A meghirdetett menetrend szerint, percre pontosan kezdett a Wargasm duója. A csaj-srác felállású zenekar elképesztő energiákkal robbant be. A Milkey Way és Sam Matlock alkotta banda először lépett fel Magyarországon, de már most jelentős tömeg volt a rövid félórás műsoruk alatt. A The Prodigyre hajazó számaikkal kiváló alapozást mutattak be a további zenekarok előtt.
Egy rövid szünet után a Bury Tomorrow műsora következett, akiket már számos alkalommal, klubokban és fesztiválokon is láthatott a hazai közönség. A zenekar műsorának gerincét a legutóbbi három – Will You Haunt Me, The Sevent Sun, Cannibal – lemez alkotta. Személy szerint én a korábbi kiadványaikat kedvelem, de az új album dalai is jól működtek élőben.
Régebbi számként megkaptuk még a Black Flamet is, mely alatt még egy kis crowd surfinget is kaptunk. A What if I Burn alatt pedig még a mobiltelefonok fényei is előkerültek. A Winter-Bates tesók által vezetett zenekar többször is kiemelte, hogy számtalanszor játszottak már nálunk, de mindig szeretnek visszatérni, mert fantasztikus közönségük van. Utánuk viszont már az este fő fellépője, a német elektro party metal brigád, az Electric Callboy legénysége következett.
no images were found
Az álló részen csordultig telt arénában kiváló hangzással léptek színpadra a srácok, és egyből az aktuális slágerrel – mely egyben a turné névadó tétele is – a Tanzneiddel nyitottak. A videoklipből már jól ismert ruhákban, fantasztikus vetítéses színpadképpel és jelentős mennyiségű lángoszlopot bevetve indult az őrületes show.
Egyből következett a turnén állandóan játszott Sum 41 feldolgozás, a Still Waiting, mely aktualitását maga Frank Zummo, a feloszlott kanadai zenekar dobosa adta, aki jelenleg körút dobosként erősíti a zenekart. Remélem állandó tagként marad, nagyon illik a srácokhoz a karakteres játéka.
Az egyszerre két énekes vezette bandától ezt követően egy hatalmas sláger trilógiát kaptunk a Tekkno Train, Hypa Hypa, Mc Thunder képében. Egy emberként techno vonatozott és táncolt a teljes aréna a banda legnagyobb slágereire. Kevin és Niko, a két frontember gyakran változtatta a ruháit: az űrlényes pufi dzsekis Tanzneid majd a Hypa Hypa Miami Vice-os ruháit felváltották a Pump It edzőtermi cuccai. Utóbbi slágerre az egész aréna egyszerre végezte a klipes tornaórás gyakorlatokat. Személyes kedvencem, a Hypa Hypa alatt pedig teljesen megőrültek a rajongók, nálam a buli egyik csúcspontja volt ez a blokk.
Kaptunk egy rövid bejátszós technosított party blokkot is Blink182, Drowning Pool, Slayer számokra is, nem feledkeztek meg az old school rajongókról sem: volt egy Monsieur Moustache vs. Clitcat / Muffin Purper-Gurk / We Are the Mess / Crystals rész is.
Külön kiemelték, hogy milyen nagy utat tettek meg, ahogy eljutottak idáig, egy picike német városból jöttek, és volt, hogy tíz ember előtt léptek fel – és annak a fele is a saját crew-juk volt –, nélkülünk, a közönségük nélkül ez nem is sikerült volna.
Rendkívül hangulatos akusztikus blokkal folytatták a srácok: a kis színpadon előadott Fuckboy és az Everytime We Touch alatt magasba emelt telefonok fénye a morcosabb EC fanok szívét is meglágyította.
Zárásként érkezett az MC Thunder második része és az Elevator Operator kettőse, majd levonultak a színpadról. Azonban ahogy sejtettük, hamarosan ismét a színpadon voltak, hogy megkapjuk a buli méltó lezárását a Ratatata, Spaceman, We Got the Moves hármassal. Ha volt a bulinak másik fénypontja, akkor ez a három szám volt az. A Babymetallal közös Ratatata alatt vetítésről láthattuk a lányokat, majd a zenekar tagjai Űrhajósnak öltözve lángoszlopok között nyomták el a Spacemant.
A legvégére pedig maradt, amit mindenki várva várt már: a We Got the Moves az ikonikus frizurákkal és táncokkal – itt is egy emberként ugrált a teljes közönség a banda talán legnagyobb slágerére. Ismételten egy fantasztikus bulit kaptunk a srácoktól az 1 óra 40 perces szett egy pillanatként röppent el: mindenki megkapta az éves Electric Callboy techno metal adagját.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi
no images were found
