A hirtelen újra behavazott februári, hétfői napon egy újabb izgalmas prog-metalcore-djent csomag érkezett Budapestre: legújabb, Duél névre keresztelt, immár ötödik lemezével lépett fel a Barba Negrában az ukrán Jinjer. Ráadásul ezúttal is kifejezetten izgalmas előzenekarokat hoztak magukkal, a holland Textures és a német Unprocessed képében.
A Tatiana Shmayluk vezette zenekar igencsak gyakori vendég hazánkban, szinte évente adnak koncertet nálunk – csak a csepeli Barba Negrában, illetve újbudai elődjében hatszor láthattuk már őket. Legutóbb két éve a Sepultura előtt, valamint három éve a Bullet for My Valentine előtt is emlékezetes koncertet adtak, főzenekarként viszont 2019-ben jártak erre utoljára a Macro lemez turnéjának keretében.
A korai kezdés és a jelentős havazás ellenére sikerült a Textures koncertjére megérkezni. A holland srácokat kifejezetten régen, még 2016-ban láthattuk Budapesten, az Amorphis vendégzenekaraként léptek fel még a régi Barba Negrában. A 2023-óta újra aktív zenekar zenéjében a progos-metalcore és a djent elemei keverednek. A napokban megjelent friss Genotype lemezük kifejezetten izgalmas és üdítően hat a progos-djentes lemezek tengerében.
A rövid, 45 perces műsorukban az új lemezről kaptunk két számot a Void és Closer to the Unkown képében, de még belefért négy régebbi szám is, a New Horizons, a Singularity, az Awake és a Laments of an Icarus. A srácok rendkívül energikus formában, végig mosolyogva játszottak a színpadon, az énekes Daniel picit megfázva is hozta a kiváló progos énektémákat, a basszer Remko pedig végig ugrálva nyomta a bulit, a két gitáros is jött ment, bohóckodott.
A rendkívül szimpatikus zenekart a koncert után a merch pultnál pedig a rajongók is elcsíphették egy kis beszélgetésre, fotózkodásra és dedikálásra. Az új lemez bakelites verziója is szépen fogyott. Reméljük nem kell újabb 10 évet várni a következő hazai koncertjükre, és talán főzenekarként egy Dürer Kertes kistermes koncert keretein belül láthatjuk őket.
Az utánuk következő német Unprocessed zenekart korábban nem ismertem, de a hazai rajongóik már láthatták őket főzenekarként, valamint a TesseracT és Animals As Leaders vendégeként is. A színpadi megjelenésük picit megtévesztő lehetett, mert külsőre inkább egy klasszikus boyband képét mutatták, (Backstreet Boys, Westlife, NSYNC vonalon) zenéjükben viszont már djentes-progmetalcore vonalat kaptuk egy csipetnyi érzelmesebb vokállal megspékelve. Az énekes-gitáros Manuel Gardner Fernandes vezette zenekar a legutóbbi Angel lemez tételeire helyezte a fő hangsúlyt.
A lemezről hét dalt is kaptunk, de mellette az …and evertyhing in between három szerzeménye is előkerült. Sokszor a basszusgitáros David John Levy és a gitáros Christoph Schultz is beszállt vokálozni. Remek koncertet kaptunk tőlük is, viszont a közönség talán kicsit kevésbé volt vevő rájuk, az énekes meg is jegyezte, hogy milyen fáradtnak tűnnek az emberek.
Utánuk viszont már az este fő attrakciója, a Jinjer következett. Itt már szó sem lehetett fáradtságról, és hirtelen a hangzás és színpadi kép is klasszisokkal jobb lett. Valósággal berobbantak a srácok és Tatiana, aki az estén a csinos fodros rózsaszín ruhájában, hajfonataival egy német tehenészlányra hasonlított, de neki még ez a szett is jól állt. A színpadi vetítések a számok alatt, a fények és a hangzás is elsőrangú volt. Lemezbemutató koncert révén várható volt, hogy a friss, szinte napra pontosan egy éve megjelent Duél tételei kerülnek elő legnagyobb arányban.
Rövid és sejtelmes intro után egyből a címadó Duélt kaptuk meg, amit a Green, Serpent és Fast Draw követtek. Tatiana énektémái élőben is album minőségűek voltak, a dallamos és hörgős témákat is egyaránt kiválóan hozta. A Vortex és a Disclosure képében visszakanyarodtunk picit az előző Wallflowers lemezhez. Utána az új lemezes Tantrum és a Kafka tételei között a nagy kedvenc Teacher, teachert is megkaptuk.
A dobos Vladislav Ulasevich és a basszusgitáros Eugene Abdukhanov kiváló ritmusszekciót alkotott, melyhez a gitáros Roman Ibramkhalilov djentes progos témái remekül illeszkedtek. Látszott rajtuk, hogy az évek alatt ők is egyre rutinosabb zenészek lettek. Mindemellé a számok alatti LED falas vetítések végig remek atmoszférát teremtettek.
A Macro lemezről most csak Judgement (& Punishment) tételt játszották, aminek a reggae-s témái ezúttal is elvarázsoltak. A személyes kedvenc King of Everything albumról az I Speak Astronomy és utána a szép belassulós témákkal operáló Perennial számomra a koncert egyik csúcspontja volt.
Szintén az új lemezről játszották a Someone’s Daughtert és a Rouge-ot, hogy aztán a zenekar talán legnagyobb slágerével, a Pisces-szel zárják az estét, valamint még bónuszként megkaptuk a Sit Stay Roll Overt is a régebbi rajongók nagy örömére. Én legalábbis ezzel a számmal ismertem meg a zenekart anno. Ha volt második csúcspontja a koncertnek, akkor ez utóbbi két tétel volt az, egyben tökéletes zárása az estének.
Összességében ismét egy kiváló koncerten szórakozhattak a hazai prog-metalcore rajongók, akik három remek formában lévő zenekart láthattak, a Duél pedig egy zseniális lemez élőben is.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi










