Sallangmentes, színtiszta rock, ahol a sörlocsolás, a bitang gitárszólók és a színpadi kevertezés egyaránt megfér a Ghostbusters riffjeivel, valamint a közönséggel való spanolással – az ausztrál Airbourne egy életre megmutatta az Akvárium közönségének milyen is az igazi rock and roll.
Az estét a brit Asomvel nyitotta, aki pörgésével mindenképp illett az ausztrál, többnyire heavy metalban és hard rockban utazó Airbourne elé. A háromnegyed órás, meglepően hosszú felvezető műsor kisebb hangzásbeli hiányosságok ellenére élvezhető volt, a közönség lelkesen csápolt a nyers energiát árasztó hard rockra.
Kisebb technikai szünetet követően, az ausztrál srácok sem vacakoltak sokat, a kiírt kezdéskor csaptak a húrok közé és egészen a közel másfél órás buli végéig nem engedték a közönség figyelmét. Egyvalamit már fél perc után megállapíthattunk, a banda magát a színtiszta rock and rollt árasztja. Joel O’Keeffe énekes bármiféle felvezetés nélkül, félmeztelenül robbant a Marshall erősítők ölelésébe a Ready to Rockkal. Gyorsan lenyomták a Too Much, Too Young, Too Fast-ot, a Burnout the Nitrót és a Back in the Game-t, majd megtört a jég és egy hatalmas kiáltással üdvözölték a telt házas Akvárium közönségét.
Már a buli első felében, igazi csúcspontként, a frontember a Girls in Back alatt bevetette magát a tömegbe, majd szétvert a fején egy sörösdobozt és mintha már húsvét lenne, locsolta, akit csak ért. Mindeközben természetesen gitárján sem felejtett el szólózni. A sördobálós őrületet követően lassítottak egy picit, kék-piros fények ölelésében érkezett a puhább Bottom of the Well. Az énekes mellett mindhárom gitáros, a testvér Ryan O’Keeffe, valamint Justin Street és Brett Tyrrell is besegített a vokálba, emellett néha egy vicces kikacsintás, például a Ghostbusters ismert riffjei, is belefértek a nyers energiaáramlásba.
A Breakin’ Outta Hell gitárdaráját követően ismét egy kisebb szusszanás következett az It’s All for Rock’n’ Roll alatt. Ezután érkezett egy asztal a színpadra, hogy a többi turnéállomáshoz hasonlóan, Budapesten is megnyíljon Lemmy open bárja. Joel poharakba kotyvasztott egy kis whiskey-sört, majd szétosztogatta a kevertet a közelben lévő szerencséseknek.
A százhúsz százalékos tombolást követően hirtelen lekapcsolták a fényeket és eltűnt a zenekar. A közönség egy emberként üvöltött és tombolt pár percig, majd kézi, tekerős légvédelmi szirénákkal bukkantak fel újra a zenészek. A ráadásban érkezett a Live it Up, majd a banda életfilozófiáját tökéletesen leképező Rock ‘n’ Roll for Life. A közönség hatalmas kiabálással próbálta ugyan húzni az időt, de hamarosan felcsendült a záró Runnin’ Wild. A keményvonalas rajongók természetesen üvöltöttek még a ráadásért, de a buli így volt teljes, egy rövid, de annál velősebb gyorstalpaló, ami megmutatta a banda sallangmentes, igazi rockját.
A koncerten elhangzott dalok:
Main Title Theme from ‘Terminator 2: Judgment Day’ (Brad Fiedel song) – lemezről
Ready to Rock
Too Much, Too Young, Too Fast
Burnout the Nitro
Back in the Game
Girls in Black
Bottom of the Well
Breakin’ Outta Hell
It’s All for Rock ‘n’ Roll
Stand Up for Rock ‘n’ Roll
Ráadás:
Live It Up
Rock ‘n’ Roll for Life
Runnin’ Wild
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi