A zenekar története egészen 1992-ig vezethető vissza, azóta nyolc nagylemezük jelent meg, hazánkba mégis csupán harmadszor jutottak el péntek este. Ekkor azonban a felezett Papp Lászlót csurig töltő nagyérdeműt érte a megtiszteltetés, hogy először láthatta a csapat legfrissebb turnéját, a Three Days Grace ugyanis a Badflower felvezetésével nálunk kezdte meg őszi korútját az öreg kontinensen.
Az esetet a Los Angelesben, valamikor a 2010-es évek elején alakult Badflower nyitotta, még szerényebb érdeklődés mellett – bár produkciójuk első fele a kinti sorokat elnézve nem az érdeklődést, hanem a kevés pultot, és az egyik mosdó átmeneti lezárását sínylette meg. Valahogy az energia sem igazán jött át a nézőtérre, a gitárok kifejezetten halknak tűntek Josh Katz Brian Molko-t gyengén idéző mélabús hangja mellett.
A zenekar Alienation című, már dupla énekessel felvett friss anyaga amúgy augusztus végén jelent meg, a koncertet nyitó nóta mellett pedig még négy szerzemény csendült fel róla élőben Budapesten, köztük az a Don’t Wanna Go Home Tonight, melynek előadásához Adam unokatestvére, Cale Gontier is csatlakozott a brigádhoz. A közönség pedig jól láthatóan nem csak élte, de ismerte is az új dalokat, szinte a teljes ülőszektor is bólogatva, énekelve kényszeredett székébe, valószínűleg csak az nem állt fel arrafelé, akinek azt a rend szigorú őrei nem engedték.
A végtelenül lelkes publikum talán csak az egyetlen feldolgozás, az egy szál gitárral Adam Gontier által előadott Rooster (Alice In Chains) alatt vett visszább, sajnos sokan pont a grunge legendák zseniális dalára indultak ki mosdó/cigi/sör körútjukra. Mi tagadás, hallottuk már jobb előadását is a tracknek, legyen akármekkora kedvenc is, azonban az olyan slágerekre már teljes volt az őrület, mint az Animal I Have Become, az I Hate Everything About You, vagy a búcsúdal Riot.
Igazi rockdiszkó hangulata volt a bulinak, ami nem szólt ugyan a legjobban – a gitárok egészen túlvezéreltnek tűntek –, és különösebb hangszeres tudást sem villantott senki, mégis az egyszerű, de kellemes dallamok és a végtelenül pozitív vibe végig a hátán vitte az estét, az pedig ismét bebizonyosodott, hogy igény bőven van a Three Days Grace-re errefelé is, legközelebb akár már egy teljes arénában.
Szöveg, fotók: Máté Évi
