Egy stílusában meglepően progresszív, ám mégis brutálisan slágeres lemezt hozott első önálló magyarországi bulijára a Nothing But Thieves. Indie gigaslágerek, nyers erő és városi elmagányosodás – a Death Club City című korong turnéján vette be a Barba Negra sátrát Conor Mason bandája.
A kisebb-nagyobb szervezési hiányosságok ellenére az este mindkét zenekara hozta a hangulatot. A főfellépő előtt bemelegítő Bad Nerves tagjai vörösen izzó színpad homályában játszottak. Az essex-i powerpop, rock’n’roll banda nagy elánja és őszinte energiái hamar ugrálásba taszították az egész közönséget – már, aki még nem a ruhatári sorban vagy a pultnál vergődött. Amúgy egy ekkora kaliberű helyen elkelne végre egy jól látható kivetítő.
Kevés jobb buliindító dal született az indie berkekben, mint a diszkós beütésű Welcome To The DCC. A tavaly júniusban megjelent Dead Club City korong turnéjával így szinte berobbant a Barba Negra színpadára a Nothing But Thieves. Az essex-i alternatív rock banda a tavalyi emlékezetes szigetes fellépést követően, első saját headliner koncertjét adta Magyarországon. A buli gerincét az új, városi elmagányosodást körüljáró lemez dalai adták, azonban előkerültek korábbi slágerek is, mint például a Muse-os felütésű Is Everybody Going Crazy? vagy a lírikus Sorry.
Conor Mason énekes, Joe Langridge-Brown gitáros, Dominic Craik billentyűs-gitáros, Philip Blake basszusgitáros és James Price dobos nem adott sokat a külcsínre: a színpadon semmi háttér vagy dekoráció nem volt, mindössze vörös, fehér és kék fények villództak a másfél órás koncert alatt. A frontember a buli elején nem volt túl bőbeszédű, a végén oldódott fel annyira, hogy ki-kiszóljon az igen vegyes, sikítozó tizenéves lányokból és szolidan lazuló harmincasokból álló közönségnek.
A teltháztól ugyan még messze lévő este megmutatta, hogy a Barba Negra jelenleg nem a legjobb választás egy nagyobb buli rendezésére a téli időszakban. A hermetikusan zárt sátorban egyáltalán nem volt levegő, a füsttől a látási viszonyok is elég korlátozottak voltak. A tömeg miatt pedig szinte esélytelen volt, hogy a koncert előtt sorra kerüljön az ember a ruhatárnál, a pultnál vagy akár a mellékhelyiségben. „Még jó, hogy nem hoztunk drogot” – hangzott el a helyzetet mentő reakció a WC-nél álló maratoni sor mellett.
A ráadást az idén kijött –, és a Stranger Things sorozat főcímdalaként is simán elmenő – Oh No :: He Said What?-tal kezdték, ami Conor cincogó hangjával és az elszállós gitárszólókkal még csoda, hogy nem mainstream sláger. Ezt követte az igazi pophimnusz Overcome, majd a korábbi gigasláger Amsterdam. Így mindenki elégedetten indulhatott haza, a csepeli HÉV-en dudorászva pedig megállapíthatta, hogy egy stílusában hihetetlenül progresszív, ám mégis brutálisan slágeres lemezt hozott el nekünk a Nothing But Thieves.
Szöveg: Farkas-Hajdú Eszter
Fotók: Máté Évi
