Bárcsak mindig minden olyan kerek lenne, mint ez a vasárnap este: bemelegítő produkción messze túlmutató, remekül kiválasztott előbanda, négy játszi könnyedséggel muzsikáló zenészzseni és a velük együtt lélegző közönség, a Barba Negra pedig pont annyira telt meg, hogy még kényelmes legyen. Búcsúturnéjával április 7-én érkezett hazánkba a Mr. Big, felvezetésnek pedig Jared James Nichols-t hozták magukkal.
Vannak felejthető előzenekarok, akiknek koncertje maximum aláfestésként szolgál, mi közben feltankol az ember italból a főbandára, vagy jókat beszélget rég nem látott arcokkal. Aztán vannak azok, akiket bármikor önálló koncerten is szívesen megnéznénk. Jared James Nichols hármasfogata erősen az utóbbi kategóriába tartozik: sajnálhatja, aki lemaradt a trió által prezentált húzós blues rock dalokról, melyek mellett egy kis Stones-kikacsintás is jól megfért, bulijuk végén pedig a megunhatatlan Sabbath-klasszikus War Pigs strófáit énekelhettük együtt az amúgy pengető nélkül brillírozó énekes-gitárossal.
A meghirdetett 21:15-ös kezdésre nagyon szépen megtelt a Barba Negra nézőtere, pont annyira, hogy még viszonylag könnyedén lehetett közlekedni, és a pultoknál se kellett várakozni, majd a hangszórókból mintegy becsengetésként felcsendült a Blitzkrieg Bop. A legkevesebb akkord ezen az estén minden bizonnyal az intróként funkcionáló Ramones-klasszikusban hangzott el, mégis tökéletes adrenalinlöketet adott a szerzemény a következő bő két óra zeneorgiájának.
Az elsőtől az utolsó pillanatig öröm volt nézni és hallgatni a legendás zenekart, ráadásul ez alkalommal a hely hangzására se lehetett panasz, bár talán picit a hangerőre tekerhettek volna még, de ez igazából csak egy apró észrevétel. Igazi örömzenélést láthattunk nagybetűs dalokkal, szólókkal, melyek egy másodpercre se váltak öncélúvá, annak ellenére se, hogy Sheehan és Gilbert hangszeres tudása nem egészen e világi. Mindebbe a végén még egy teljes hangszercserés támadás is belefért, bár erre mindenki számíthatott, tekintve hogy estéről estére ugyanazt a műsort tolja le hatalmas lelkesedéssel a Mr. Big, akikre csak úgy áradt a szereret a közönség felől most is.
A Lean Into It nem véletlen foglal előkelő helyet sokak szívében a világ lemezei között, nagy élmény volt így egyben élőben hallani – ugye azt is már előre tudhattuk, hogy a teljes album terítékre kerül ezen a turnén –, s akármennyire is nem vagyok feldolgozás párti, ebbe a (búcsú)buliba bőven belefért a többek által kritizált záró cover-blokk is. Persze jogos, hogy még megannyi jobbnál jobb saját szerzeményt lett volna örömteli így utoljára hallani az abszolút ereje teljében levő formációtól, ám a 30 Days In The Hole, Good Lovin’, Baba O’Riley záró hármasra is csak úgy vibrált a Barba Negra.
Írhatnánk, hogy keserédes volt a búcsú, de igazából ennek az estének minden pillanata aranyat ért, és örök emlék marad a közönség zömének, szomorúságra csak a tudat adhat okot, hogy többet már – itthon legalábbis – valószínűleg nem láthatjuk bolygónk egyik legjobb zenekarát, de persze intettünk már párszor könnyes búcsút azóta újra koncertező csapatoknak…
Szöveg, fotók: Máté Évi
