A legendás New York-i zenekar, a Fun Lovin’ Criminals a hip-hop, a rock, a funk, a blues, a jazz és a latin soul sajátos fúziójával igazi egyedi stílust alkotott magának, amit 1993-as alakulásuk óta rájuk jellemző védjegyként meg is őriztek. Igaz ugyan, hogy az alapító tagok közül már csak a multiinstrumentalista énekes, Brian „Fast” Leiser tagja a triónak, de szellemiségük mit sem változott az elmúlt röpke 33 év alatt. Ezt a laza attitűdöt hozták el május 16-án az A38 Hajóra, ahol a legütősebb klasszikus dalaikra, valamint legfrissebb szerzeményeikre ringatózhatott az értő közönség.
A 21 órára időzített kezdésre várva az első sorban nem lehetett nem észrevenni egy Keanu Reeves-re megszólalásig hajazó, a mátrixos Neo és John Wick outfitjével a hasonlóságra alaposan rá is játszó fickót, akivel persze a koncert közben is számtalan szelfi készült. A közönség korfáját egyébként főleg a 40 pluszos pasik alkották, de meglepő módon nem kevés tíz év körüli lurkó is elkísérte aput-anyut, és szemmel láthatóan az ifjabb korosztály is nagyon élvezte ezt a különleges zenei nevelést!
A FLC tagjai teljes sötétben lopóztak be a színpadra, és foglalták el egész estére szóló bérelt helyüket. A fekete öltönyt, fehér inget, nyakkendőt viselő Leiser jobb oldalt elől, vele átellenben a szintén zakóban, de kigombolt lila ingben feszítő gitáros, Naim Cortazzi, míg középen hátul a szakállas dobos-ütőhangszeres Frank Benbini kockás halásznadrágban, fehér pólóban és egy narancssárga kalapban csapott bele a lecsóba, akarom mondani a magával ragadó funky ütemekbe. Úgy néztek ki, mintha csak a Ponyvaregény képzeletbeli folytatásához castingolták volna őket, és a fekete napszemüvegeik, fehér Adidas cipőik csak tovább fokozták a vizuális hatást. Ami nem véletlen, hiszen 1996-os debütáló albumuk húzó trackje, a Scooby Snacks számtalan Tarantino-filmből vett mintával volt tele, így maga az öntörvényű rendező is szerzőként volt feltűntetve a lemezborítón. Ami nem mellékesen végül 17 hetet töltött a Billboard listáján, és így ki is érdemelte az arany státuszt az Egyesült Államokban.
Az első szám stílszerűen az „Amerikából jöttem, mesterségem címere” játékkal összhangban az 1996-os The Fun Lovin’ Criminal című számuk volt, amivel rögtön meg is kaptuk a következő másfél óra irányvonalát: vissza a ’90-es évek gondtalannak tűnő, hiperlaza világába, meglovagolva a nosztalgiázni vágyó közönség ifjonti emlékeit. Azonban mindez maximálisan pozitív értelemben értendő, hiszen zenei – és persze társadalmi – értelemben sem volt azóta sem ennyire felszabadult, magával ragadó dekádunk.
A koncert előrehaladtával egyre csak sorjáztak a legnagyobb FLC-slágerek, mint a Loco, a King Of New York, a Swashbucklin’ In Brooklyn , a már citált Scooby Snacks vagy a Mi Corazon, amikre ment is a bólogatás rendesen. Persze a legújabb szerzeményeiket is belecsempészték a setlistbe a 2025-ben 15 év kihagyás után megjelent legutóbbi, A Matter Of Time című stúdióalbumukról (Full Stop, Out Of Darkness Comes The Light, Little Bit Further, What It Is, Lovers Rock). Sőt, poénból még a Lambadát is megidézték néhány taktus erejéig.
A koncert felénél a frontemberi teendői mellett a basszusgitáros, billentyűs, kürtös és egy Pioneer DJ-lemezjátszó segítségével az alapokat is kezelő Leiser végre levette a zakóját (nem is értem, hogy nem olvadt el addig), így rövid ujjú ingjében nyomta tovább. Persze a Men In Black fílinget kölcsönző napszemüveg szinte végig rajta maradt, és ha már sci-fi, az énekes-mindenes pultján a fúvós hangszer tartóján egy aprócska fekete Darth Vader sisak is ott figyelt.
A közönséggel való kommunikáció pont annyi volt, amennyi kellett: se sok, se kevés. Volt, hogy azt tudakolta Brian, ki bulizott velük a 2024-es The Capistrano Tour budapesti állomásán a Barba Negrában, hol a Keanu Reeves hasonmást éltette, hol pedig csak egyszerűen a refrént énekeltette a lelkes közönséggel. Aztán a hájpoltatásba a koncert második felétől a nyakáig kitetovált dobos is beszállt, megmutatva, hogy ő is igazán szórakoztató fickó.
A setlist hossza a legjobb bizonyíték rá, hogy New York legszórakoztatóbb bűnözői maguk is rettenetesen élvezték a koncertet, hiszen a turné többi állomásával ellentétben nálunk extra ráadással is megörvendeztették a hálás közönséget. Így két blokkban nem kevesebb, mint plusz 5 dal csendült fel: a karrierindító Scooby Snacks, a Barry White előtt tisztelgő Love Unlimited, a lendületes Big Night Out, a Run DMC-t megidéző Bear Hug, amiben mindhárman rappeltek, és itt Brian jóvoltából még a szájharmonika is előkerült, végül pedig az 1995-ös Louis Armstrong feldolgozásuk, We Have All The Time In The World zárta a koncertet.
Setlist:
1. The Fun Lovin’ Criminal
2. Full Stop
3. Loco / King Of New York
4. Up On The Hill
5. Out Of Darkness Comes The Light
6. Swashbucklin’ In Brooklyn
7. Hot City Nights
8. Classic Fantastic Classic Fantastic
9. The View Belongs To Everyone
10. Little Bit Further
11. Smoke ’Em
12. What It Is
13. Take Me Back
14. Mi Corazon
15. Lovers Rock
16. Scooby Snacks
17. Love Unlimited
18. Big Night Out
19. Bear Hug
20. We Have All The Time In The World (Louis Armstrong cover)
Szöveg: Majsa Tibor
Fotó: Máté Évi
