A Luke Steele és Nick Littlemore alkotta ausztrál elektronikus zenei formáció, az Empire Of The Sun tavalyi szigetes fellépése után június 7-én a Budapest Parkba is elhozta 2026-os Ask That God Tour elnevezésű koncertkörútja keretében a nap birodalmának eufórikus dallamait.
A többszörös platinalemezes duó fellépése előtt a dél-afrikai Fokvárosból származó testvérpár, a jelenleg londoni telephellyel alkotó Benjamin és Conor McCarthy által életre hívott Roi Turbo melegítette be a közönséget elektronikus dance-rockjával, ami a ’70-es évektől a ’90-es évekig az afrikai és a nyugati funk, diszkó és szintipop elemeit ötvözi zenéjében.
no images were found
Ekkor még kicsit szellősen volt a közönség, ám a fő attrakcióig telt házassá változott a Park. Főként huszonévesek voltak kíváncsiak az Empire Of The Sunra, de eléggé feltűnő volt, hogy az ifjabb generáció is szép számban képviseltette magát, ráadásul néhány beszélgetésből azt is sikerült elcsípnem, hogy sokuknak ez volt az első koncertélménye apu és/vagy anyu kíséretében.
A színpadmester is ráérzett erre, hiszen az átállás alatt a nagyérdeműt szórakoztatni hivatott zenék közül a Tears For Fears Everbody Wants To Rule The World 1985-ös sikere, illetve Djo End Of Beginning című két évvel ezelőtti brit listavezetője aratta a legnagyobb sikert. Előbbit a szülők, utóbbit természetesen a gyermekeik énekelték teljes átéléssel.
Szerencsére nem kellett sokat várni az est fő attrakciójára, hiszen 10 perccel fél 9 előtt elindult egy közel két órán keresztül tartó, dimenziókon átívelő, és varázslatos látványú világok közötti fül- és szemkápráztató audiovizuális utazás. A színpadképet egy hatalmas fekvő kőszobor feje és talán térde uralta, mint valami rég elsüllyedt civilizáció mementója, amik közé az arc nélküli, fejfedőként hatalmas mindent látó szemet és az azt körbeölelő félholdat viselő, vörös kimonós istenségek két ősöreg bonsai fát hoztak be.
Ebbe a miliőbe robbant be a futurisztikus fekete szamurájnak öltözött énekes-gitáros, Luke Steele, illetve kísérő zenészei. Mivel a csapat másik meghatározó tagja, a stúdiómunkálatokért, a turnémenedzseri és a kreatív igazgatói feladatokért felelő – nem mellékesen a Pnau projekt zenei agyaként is ismert – Nick Littlemore egyáltalán nem vesz részt az élő fellépéseken, így ezúttal a dobos Olly Peacock, a basszeros Alex Berry, illetve Ken Jennings és Nicholas Semrad billentyűsök feleltek a zenekari hangzásért. Ők egyébként fehér ruházatukban úgy néztek ki, mint gyakorló buddhista szerzetesek, ezzel tökéletes kontrasztot adva a frontembernek.
Steele egyébként annyira elemében volt, hogy már a második szám közben lejött a közönség közé énekelni, majd a színpadon egy sci-fi őrült főgonoszaként nyomta a gitárszólót. Természetesen – ahogy a turné címe is megelőlegezte – a 2024-es, sorrendben negyedik albumuk, az Ask That God számai voltak túlsúlyban (Cherry Blossom, Music On The Radio, The Feeling You Get), de a setlist tartópillérei mégis korábbi nagy slágereik voltak. Így a We Are The People, az Alive, a DNA, a Celebrate, a High And Low és a karrierindító Walking On ADream kezdő taktusait is hatalmas ováció fogadta a közönség részéről, és természetesen valamennyit uniszónó énekelték a bandával.
A vizuál szinte leírhatatlanul tömény, buja és futurisztikus volt, igazából egy folyamatosan változó retinapróbáló látványorgia részesei lehettünk (cikázó villámok, aranybolygó, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját, Ádám teremtését megidéző Isten kinyújtott karja, füstoszlopok), ami egy másodpercnyi pihenést sem engedélyezett a befogadó receptorok és idegpályák számára.
Mindezt tovább fokozta a táncosok kinézete, akik hol flitteres gésalányoknak, hol csillogó diszkó gömbnek, fehér hajú ezüstszínű idegeneknek, csontváz testű madárcsőrű teremtményeknek, Napnak és Holdnak, vagy éppen Cthulhut megidéző polipszerű lényeknek öltöztek. A legszürreálisabb az volt, amikor a dobszóló alatt kezükben fekete baseball ütőkkel olyan szettben lejtették a dinamikus koreográfiát, aminek a hasa sűrűn fogazott szörnyszájakat formált.
Persze a néha magát extázisig hergelő frontember ruhái is megérnek egy misét, mert a széles karimájú kalapok, a minden bazári csecsebecsét tartalmazó óriásnyaklánc, a szamuráj konty, vagy a fehér kimonó tökéletesen adták vissza az Empire Of The Sun klipjeinek őrült látványvilágát. Luke egyébként csak ritkán lépett ki szerepéből, de akkor sem untatta a közönséget. Tömör világpolitikai helyzetjelentést adott az „USA down, Budapest yeah!” többszöri elismétlésével, és igazán megható volt, mikor arról beszélt, hogy a kislánya születésnapján is a színpadon áll, mert „apának dolgoznia kell”.
A Bee Gees Gibb-fivéreinek falzettjére hajazó hangja és az énekére rakott, néha túltolt reverb igazán egyedivé teszik előadásmódját, de hangszeres tudása is igazán figyelemre méltó: ha kell, akusztikus gitárt ragad, máskor a looperével kreál zenei alapot, de olyan is volt, amikor egyszerre billentyűzött és nyomta a gitárszólót.
A futurisztikus utazás végét jelentő ráadás alatt visszajutottunk az idilli múltba, és a kivetítőkön az addig fekvő szobrok már régi fényükben ragyogva magasodtak a színpad fölé. A bonsaiok is visszakerültek a helyükre, Steele pedig már fehér kalapban, és csontszínű tollas kabátban énekelte a Standing On The Shore című 2009-es harmadik kislemezes dalukat.
Aztán jött a végkifejlet, az Alive, ami alatt olyan elánnal törte ripityára gitárját az énekes, hogy azt a legvérmesebb rockrajongók is elégedett csettintéssel nyugtáztak volna. Aztán a többkarú istenségekként feltűnő táncosok a nyakába akasztottak egy virágfüzért, és átvezették az ígéret földjére, vagy ha jobban tetszik egy másik asztrális síkra. Mi meg csak abban reménykedhetünk, hogy az Empire Of The Sun útja hamarosan újra keresztezi majd a miénket!
Tracklista:
1. Desire (New, unreleased song)
2. The Feeling You Get
3. Half Mast
4. Cherry Blossom
5. We Are The People
6. Television
7. Awakening
8. DNA
9. Music On The Radio
10. Revolve
11. Swordfish Hotkiss Night
12. High And Low
13. Celebrate
14. Ask That God
15. Walking On A Dream
Ráadás:
16. Standing On The Shore
17. Alive
Szöveg: Majsa Tibor
Fotók: Mahunka Balázs
