Az elképesztő hőségben egy igazán forró élő koncerteket produkáló zenekart hozott el a Live Nation a Budapest Parkba kedd este. A három testvér – az énekes Remington Leith, a gitáros Sebastian Danzig, és a dobos/billentyűs Emerson Barrett – alkotta amerikai Palaye Royale igen gyakori vendég hazánkban, rövid pályafutásuk alatt már hetedik koncertjüket adták Budapesten.
Legutóbb 2025-ben a Szigeten, valamint szintén ezen a színpadon az Avenged Sevenfold vendégeként láthattuk őket, főzenekarként pedig 2024-ben a Barba Negrában a Halflives zenekarral adtak emlékezetes bulit.
A torontói Palais Royale épületéről elnevezett csapat (a tagok nagyszülei itt találkoztak először egymással) előtt egy magyar előadó, Molnár Tamás nyitotta az estét. Tamást az egykori Anti Fitness Club és Jetlag zenekarok alapítójaként ismerhetjük, a szóló projektjét pedig 2022-óta követhetjük.
Láthatóan jelentős átfedés volt a főzenekar és az ő rajongói között, mert a korai kezdés ellenére már az ő koncertjén is jelentős tömeg jelent meg. Nekem ez volt az első koncertem, ahol láttam őt és tetszett, amit láttam, szerintem illett az estéhez a zenéje.
Kezdetben akusztikus felállásban vitte színpadra a szerzeményeit, mostanában azonban már zenekarral teszi ezt. A Rendszerbontó nagykoncerten szintén fellépett zenész leginkább a fiatalabbak körében számít népszerűnek, lázadó, rendszerkritikus, őszinte számaival.
Majkával közös száma, az Azt beszélik a városban, és a Hiperkarma énekes, Bérczesi Róberttel dalba öntött Nélkülem is igen népszerű dalok. Koncertje igazán jó bemelegítés volt az este főszereplői előtt, aki pedig kedvet kapott, Tamást szinte az összes fesztiválon el lehet majd csípni.
A srácok az ötödik, Death Or Glory lemezükkel turnéznak jelenleg, de hamarosan jön az újabb korong is. Külön érdekesség még, hogy a tavalyi előzenekaros koncertjükön megígérték, hogy legközelebb főzenekarként fognak ezen a színpadon állni – ezt egyből be is váltották már egy évvel később.
Remington Leith elképesztően karakteres és karizmatikus frontember. A dresscode-ot nem vette túl komolyan, félmeztelenül egy rövidnadrágban, a dereka köré csavart ingben robbant be a színpadra, a többi zenész viszont kifejezetten elegánsan, öltönyben és ingben játszott.
A három eredeti tag mellett még két session zenész, Logan Baudean dobos és Dave Green gitáros alkotta a teljes felállást színpadi jelenlétben, így sokkal erőteljesebbé válik tőle az összkép.
Igazi best of műsort kaptunk, minden lemezről játszottak valamit. Kezdésnek a Death Or Glory címadó száma, Hang On To Yourself, és a No Love In LA hármast kaptuk. Külön érdekesség volt, hogy ezen az estén ünnepelte a gitáros, Sebastian Danzig a születésnapját, a zenész az este folyamán többször is megemlítette mennyire szeretnek itt játszani, és Budapest egy fantasztikus hely a zenekar életében.
A Little Bastards, Addicted To The Wicked, Twisted hármast egyként énekelte a Park közönsége, a koncerten láthatóan a lányok voltak többségben, a jól megírt slágerek mellett biztosan szerepe van ebben Remington Leightnek is. A srác elképesztő orgánumnál bír, hibátlanul hozza a lemezes szintet, a nehezebb dallamokat és az üvöltősebb, rekesztősebb részeket is, mellette vezéregyéniségként bárhol megjelenik a színpadon, sőt azon kívül is.
A megasláger Lonely alatt például konkrétan kimászott a Park egy oldalsó teraszára és az ott jelenlévők társaságában énekelte a számot. Számomra a koncert egyik csúcspontja volt ez a dal, ahogy a közönség együtt énekelte a sorokat.
Ezt követően pedig tovább fokozta a partyt, egy ponton beleugrott a közönség által tartott gumicsónakba, és azon „szörfözött” végig a nézőtéren, elképesztő látvány volt. Feel Something, Great, Fucking With My Head, You’ll Be Fine, Mr. Doctor Man micsoda számok következtek sorban egymás után! Itt már a tetőfokára hágott a hőmérséklet mellett a hangulat is.
A lírai Fever Dream alatt még a telefonok fényei is előkerültek, majd hirtelen bejelentették, hogy ez volt az utolsó szám. Szerencsére még visszajöttek, és egy igazi ütős lezárást kaptunk a két nagy sláger, a For You és a Nightmares képében, de így is nagyon gyorsan elrepült a 80 perc.
Az elképesztő hőség ellenére ismételten nagyon nagyot ment a Palaye Royale, a pódium összes részét felszántották, volt színpadmászás, hajókázás és közönségénekeltetés is az egyre növekvő hazai rajongótáboruk legnagyobb örömére. Egészen biztos vagyok benne, hogy hamarosan ismét látjuk a srácokat, reméljük a backstage-es szülinapi buli is remekül sikerült.
Szöveg: Hajdú Tamás
Fotók: Máté Évi
no images were found
